Válságdrámák – Tárca korunk irodalmi divatjáról

Molnár H. Magornak

A válságban virágzik a dráma – kacsinthatunk vissza a görögökre, akik mit sem tudva holmi gazdasági világválságról ünnepnek tekintették, ha kiemelkedő tragédia született a versenyekre. A színházba mentek lelket mosni, mert katarzis nem mást jelent, mint mosoda. Elcipelték oda szívük szennyesét – billenthetnénk helyre a pátoszt. 

Talán ezért sem lepődhetünk meg, hogy a Magyar Rádió drámapályázatára több mint négyszáz mű érkezett. Mindenki mosakodni szeretne vagy fürdetni másokat, tragédiát alkotni vagy komédiát írni – kétmillióért. Hiába, recesszió van, azt mondják, így nagy az alkotókedv. Vajon ennyi kreatív munkanélküli van az országban? Ennyi leendő Rowling? Ennyien érzik szükségét a katarzisnak?

Továbblapozom a sajtót, és látom, hogy a felsőoktatást is elérte a klasszikus válsághevület, hisz a Szegedi Egyetem drámapályázatot hirdet. Megkötés nincs, mindenki úgy tisztul és tisztít, ahogy akar. Mindenki úgy facsarja a tragikumot, ahogy az orra bírja – ötvenezerért. Lehet ám komédiázni is, akinek kedve van, vagy vegyíteni a kettőt, sírva röhögni. Látom már, hogy akkora megtisztulás lesz itt a lelkekben, hogy elmossa egész április tizenegyedikét. Igen, a költészet napját. Nem a választásét. 

Olvasom, hogy a BAFTA-díjkiosztón leszerepelt az Avatar, és valami háborús dráma tarolt. Mert annyira hiányzott már a lelkemnek a balkáni háborúk után valami öldöklős tragédia, hogy Amerikában sokan sírhassanak az állami pénzen végzett Obama-arcú népirtáson. Demagóg vagyok biztosan, akár a zsűri.

Úgy néz ki, hogy egész évben válságdrámákat fogok nézni. Megyek a színházba, tisztulok. Jövök a színházból, tisztulok. Semmi meditáció, nuku léböjtkúra. Néha elnézek a Nemzetibe, belehallgatok a Kossuthba, és százhúsz évig élek.

De félek is ezektől a daraboktól, ezért végső soron jó, hogy többsége csak papíron marad. Félek attól, hogy a legtöbb mai drámából hiányzik a katarzis, így a mosodás átver. Piszkosan kapom vissza a szennyesem, és még csak nem is tudom: kihez menjek reklamálni.

Senkihez. Úgy hiszem, ma a vers jobban tisztít. Írjanak csak drámát, de vegyenek inkább verset, ha maradt rá még keret.