Nem is sejtjük, mennyire rokon bölcseletet tükröznek az európaival az umbundu közmondások, vagy hogy milyen szárnyalóan szép az afrikai szerelmes líra. Biernaczky Szilárd esszéjében a 200 éve született jeles folklorista, Magyar László Afrika-kutatásainak legizgalmasabb eredményeit veszi szemügyre.

Böszörményi Zoltán kötete a világ univerzális költészet-jellegét kicsiny részekre bontja. Egyszerre látjuk szétfoszlani a valóságtapasztalatot, amelyben minden csupasz szándékká válik, és egyszerre tapasztalunk egy másik hangszínt, melyben a láthatóról beszél a költő, miközben éppen felemészti azt. Mintha a gondolat akkor írná le a gondolatot, amikor az megszületik a gondolatban.

Annak tükrében, hogy milyen személyiségbeli adottságai vannak, milyen magatartásforma követésére képes, az író és költő rendszerint tudatosan vállalja az alkotói szerepeket.Vajon hányféle alkatot képviselnek az írók, költők, művészek, meghatározható-e egyáltalán a művészi attitűdök sokasága? - Vitéz Ferenc esszéje a művészetek és irodalomtudomány eddig alig kutatott, rendkívül izgalmas területére kalauzol.

Egyedül kellett mennem, levezetnem a 350 km-t, az ingyenes parkolót megkeresnem, kigyalogolnom a lépcsőkön, hazavezetnem, ugyanannyi km-t, és egy hét múlva kifizetnem a harmincezer forint büntetést. Gyorshajtásért. Kislánykoromban, egyedül, a szobámban, félfekvő pozícióban ismerkedtem vele, és a tenyeremmel, az arcommal is szerettem, beszippantottam az illatot, és késleltettem a visszaillesztését Az érett reneszánsz mellé.  Ilyesmire készülődtem.

„Ha a karakteres, nem akármilyen kisugárzású festőművész életművét vizsgáljuk, először miért nem a technikai bravúr, a motívumgazdagság, az invenciózus építkezés stb. kerül vizsgálódásunk fókuszába?” – Szakolczay Lajos tanulmánya Aknay János angyalairól.

„Demeter Zsuzsa József Attila-i allúziónak nevezi a „tenyeredben tartod szívemet” verssort, és ő, a monográfiaíró sem tesz mást, tenyerébe helyezi a verseket, verssorokat, trópusokat, s felmutatja azokat.” – Hegedűs Imre János értékelése Demeter Zsuzsa monográfiájáról.

„Egy új paradigmát láttak benne, az eszköztelen, szerep nélküli beszédet. Amit hiányoltak belőle, az a társadalmi elkötelezettség volt, ami a későbbiekben legkidomborodóbb erényévé vált.” – Kántor Zsolt tanulmánya.

Az Irodalmi Jelen Karácsonyi Zsolt tanulmányával emlékezik Bréda Ferencre, lapunk szerzőjére, több szerkesztőtársunk közeli barátjára.

Miért olvasson egy költő antik filozófusokat? Miért olvasson bárki antik filozófiát?

Történetemet, történeteinket, így, többes számban, akár a magunkét, akár másokét, akár a miénket, aligha mondhatnám, mondhatnánk el konzekvensen Ady Endre kihagyása vagy eljelentéktelenítése árán.

ADY ENDRE halálának századik évfordulóján egy olyan írással szeretnék emlékezni a költőre, amely rendhagyó módon nem csupán róla szól. Az emlékezéshez segítségül hívom életének azt a baráti, őszinte, majdhogynem rokoni mélységű kapcsolatát, amely egyik, méltatlanul kevéssé ismert legjobb emberéhez, fogadott fiához fűzte a költőt.
Ez a fiú Steinfeld Nándor, aki a halála előtti nehéz napokban is igazán közel állt hozzá.

"Az író szóbeli közléséből tudom, hogy döbbenetes hatással volt rá a 2004-es beszláni túszdráma és vérengzés. Akkor és ott, Észak-Oszétiában a terroristák több mint ezeregyszáz embert, főként gyermekeket ejtettek túszul egy iskolában, és végül több mint háromszázan haltak meg a bestiális cselekedetek következményeképpen." – Bakonyi István esszéjében Petőcz András regényét mutatja be.

A 2018-as évben az Irodalmi Jelenen megjelent esszék közül az öt legjobbat, legolvasottabbat ajánljuk figyelmébe.

A szegények számára az év többi napján csontig hatoló nélkülözés, a nincs karácsonykor még hangsúlyosabbá válik a világszerte burjánzó vásárlási láz miatt. A vásárolj–fogyassz–használj triumvirátus olyannyira megfertőzte az ünnepeket is, hogy elképzelhetetlennek tűnik a karácsony a sok esetben továbbajándékozott holmik, a felesleges csecsebecsék, a huszadik illatgyertya nélkül.

„A Mészölytől idegenkedők (és a kultúrpolitika meghatározó erői) magától értetődően vonták kétségbe a mű eredetiségét, és az írót a francia új regény utánzásával vádolták, öncélú kísérletezéssel. Ezen az attitűdön azonban szerencsésen túllépett az idő.”

Jelen esszében olyan reprezentatív kortárs magyar költők verseit fogom vizsgálni, mint Kemény István, Géher István, Bíró József, Nádasdy Ádám, Jónás Tamás, Rónai-Balázs Zoltán, Böszörményi Zoltán vagy Payer Imre. Lírai beszédmódjuk látszólag teljesen eltérő, mégis mindegyikük költészetében – elsősorban inkább tematikai-motivikus szinten, semmint az elsődleges lírai beszédmód szintjén – felfedezhetők hasonló törekvések és üzenetek, már amennyiben a kortárs magyar költészet kapcsán szabad az értelmezőnek az „üzenet”/„jelentés” terminusokat használnia.

A választott cím sugalmazása ellenére nincs szó valódi birtoklásról. Schrödingernek volt ugyan egy Milton nevű macskája, amikor a harmincas években hites feleségével meg a régi szeretőjével élt együtt oxfordi házában, Diogenész Laertiosz viszont nem tudósított arról, hogy eleai Zénonnak lett volna teknősbékája. Egyedül Ludwig Wittgensteinnek engedélyeztem, hogy két kedvencet tartson.

Weöres Sándor, aki 1947-ben már országos hírű költőként kapott Székesfehérváron igazgatói állást, hamar ráunt a kisvárosi életre. Az észak-európai és távol-keleti világrészeket is bejáró, állandóan a lelki táj dimenzióit kereső költő pezsgőbb szellemi életre vágyott. – Sebők Melinda tanulmánya alig ismert érdekességekről rántja le a fátylat Weöres munkásságából.

Mindnyájan „nyelvkárosultak” vagyunk, szó szerinti „károsultjai“ egy számunkra az ideológiai nyelvre, arra a bizonyos „bükkfanyelvre” (limba de lemn, langue de bois) lecsupaszított közlésvilágnak. Károsultjai akképpen, hogy hiányoznak a károsultságunkhoz mérhető szavaink, ezért nem tudunk beszélni róla. Márpedig – és ebben Sütő nagy igazságot mond ki – „amire nem lesz saját szavad: elpártol tőled, hiába mondja bárki, hogy a tulajdonod“.

"Már akkor is hitetlenkedve néztem erre a kislányruhában, trónszéken ülő, világos szemű gyermekre, aki egyáltalán nem tűnt Ady Endrének. De azért, bevallom, jólesett látnom, hogy milyen volt a kis Bandi. (...) Bizonyosan nem nekem jutott eszembe először, hogy ez a kisgyerek egyáltalán nem hasonlít Ady Endrére. De akkor ki lehet? Eddig a kép készítésének helyére és a rajta látható gyermek kilétére sehol nem találtam információt." – Nagy Angéla utánajárt, hogy ki is látható valójában az elhíresült fotón. Következtetéseit az alábbiakban olvashatják.