Hadik Szalont követően mára számos helyszínen zajlanak irodalmi-művészeti műsorai. Mivel többnyire Anna a kérdező, őt kevésbé halljuk arról, honnan jött, merre tart, és milyen volt egy költőóriás családjában felnőni. – Interjú Juhász Annával.

Idén augusztus 16-án lett volna 90 éves Juhász Ferenc. Emlékének egyik őrzője és szüntelen megidézője a költő kisebbik lánya, Juhász Anna, aki épp tíz évvel ezelőtt kezdett irodalmi rendezvényeket szervezni. A legrégebbi Hadik Szalont követően mára számos helyszínen zajlanak irodalmi-művészeti műsorai. Mivel többnyire Anna a kérdező, őt kevésbé halljuk arról, honnan jött, merre tart, és milyen volt egy költőóriás családjában felnőni. – Interjú Juhász Annával.

„Olyan olvasás- és költőelfelejtés van, hogy tanítványaimnak Vas István, Hajnal Anna, Kálnoky, Jékely, Ladányi fontosságát is magyarázni kell. De még ez sem lenne baj. Azért vagyok. Ám mintha nem éreznék, hogy kánonokon belül és kívül föl kell fedezniük a magyar- és világirodalmat és kultúrát. Kánonokat követnek, de hagyományokat nem” – Vörös Istvánnal beszélgettünk legújabb, az Irodalmi Jelenen publikált művei apropóján kánonról, metafizikus költészetről, Istenről, Derridáról, a novella és a vers rokonságáról.

Az Irodalmi Jelen kritikusait faggatta arról, hogy telik a nyár, milyen könyveket olvasnak, mit ajánlanak az olvasóknak. Körkérdéseinkre Kiss Júlia, Palásti Petra, Nagy Bernadett, Frei Gabriella és Lafferton Luca válaszolt.

Ki számodra az év felfedezettje?

Palásti Petra: Nem most fedeztem fel Spiró György regényeit, már korábban is olvastam tőle, de most valamiért nagyon rákaptam a stílusára, sokkal jobban tetszenek, mint eddig.

Az Irodalmi Jelen idei prózadíját Frideczky Katalin vehette át. A zeneművész-író azt vallja, ugyanaz a titka mindkét művészeti ág magas szintű művelésének: a tiszta hang. A hamisság kiszűréséről, gyerekkorról, a párválasztás buktatóiról, a csattanósan tömör novellák titkáról kérdeztük Frideczky Katalint.

Tavaly év végén jelent meg Arany Zsuzsanna irodalomtörténész Kosztolányi Dezső élete című monumentális munkája, amely amellett, hogy az első teljes Kosztolányi-életrajz, számos, eddig mellőzött aspektusát tárja fel az író-költő életének. Arany Zsuzsanna az Ünnepi Könyvhéten vehette át az Irodalmi Jelen esszédíját, ennek kapcsán felfedezéseiről, Kosztolányi „titkairól” és az irodalomtörténet kényesebb kérdéseiről is beszélgettünk.

„Amíg élünk, nem tudjuk meg, sikerült-e azzá válnunk, akik lenni szerettünk volna. Meggyőződésem, csak a nagy művészet ad esélyt arra, hogy együtt és egyenként emberségesebbek legyünk” – Varga Melinda beszélgetése Balla Zsófiával.

Távoli beszélgetés Nádasdy Ádámmal, az Irodalmi Jelen Nagydíjasával, a májusi hónap alkotójával az Isteni Színjátékról, Shakespeare-fordításairól, főbb költészeti toposzairól és a Bánk bán 2019-ben megjelenő mai magyar fordításáról.

Szécsi Noémi az Egyformák vagytok című új regényében a Nyughatatlanok és a Gondolatolvasó szálait fűzi tovább. Ez a könyv az előzőekkel ellentétben a jelenben játszódik, olvasás közben óhatatlanul az az érzésünk, hogy tükröt tart a negyvenes budapesti értelmiségiek elé. A mozaikos szerkezetű történet cserepeiből minden olvasónak magának kell létrehoznia a saját olvasatát. – Jolsvai Júlia interjúja az íróval.

Azt hiszem, a szerelem mellett az idő, az elmúlás a költészet leggyakoribb témája. No meg a gyerekkor: szerencsés esetben a versekben azt a fajta látásmódot, a világ megélésének azt az intenzitását sikerül feleleveníteni, ami a gyerekkorra jellemző – Varga Melinda interjúja Rakovszky Zsuzsával az Állapotváltozások című, készülő verses regényéről, a Célia című regény és az új mű rokonságáról, szerepversről, fontosabb regényeiről.

Kizárólag azt írni, amit már tudok, egyszerűen érdektelen. Igazi tétje annak van, ami számomra is ott derül ki, és fogalmazódik meg munka közben, akár önmagamról, akár a világról – Bartis Attilát nemrég Magyarország Babérkoszorú-díjával tüntették ki, az íróval ez alkalomból beszélgettünk irodalmi elismerésekről, sikerről, a próza és líra viszonyáról, legutóbbi regényéről és fontosabb műveiről

Szülőföldje Kanizsa, otthona Buda – a távolság csupán földrajzi, mert eddigi életműve e kettő metszéspontjában helyezkedik el. Író, költő, irodalomtörténész, aki az Eötvös Collegium alma matere után a saját útját taposta ki. Mohai V. Lajossal nemrégiben átvett József Attila-díja kapcsán beszélgettünk.

A vers fordítás egy ismeretlen nyelvből – vallja Karácsonyi Zsolt József Attila-díjas költő, akivel nemrég a költői és műfordítói pályájáról, szerkesztői tevékenységének fontosabb állomásairól beszélgettünk a kolozsvári Insomnia Kávézóban.

„A versnek magának nincs vége, a vers marad olyan szerepkörben, mint bármelyik, még a medicinában is használatos eszköz, amelyik tisztítja az ember érzelmi járatait” – a Bogdán László beszélgetése a Kossuth-díjas Farkas Árpáddal.

„A kultúrát sosem szűkítettem le irodalmi szövegre. Talán mert nagyon máshonnan jöttem. Magányos harcos voltam mindig” – Jász Attilával, a februári hónap alkotójával beszélgettünk az Irodalmi Jelenben publikált új verseiről, fontosabb köteteiről, Csendes Tollról, külső-belső utazásokról, költői pályája meghatározó állomásairól.

Lovászi Edina dalszerző, énekes, színész és bábszínész. Nevére akkor figyeltek fel az irodalomban, amikor a 2016-os Versmaratonon Papp-Für János megzenésített versével második helyezést nyert. Tavaly Terék Anna versének énekes adaptációjáért és a Gyurkovics Tibor országos versmegzenésítési versenyen díjazták. Novemberben gyerekversekből rendezett jótékonysági bábkoncertet zenekarával.

A költészet görög istenét szólítja meg Egyed Emese legújabb, Paian című kötetében – erről és Arany Jánosról, hovatartozásról, otthonról, az erdélyi irodalomról kérdezte őt Ayhan Gökhan.

„Mindig is úgy éreztem, az időtér determináltjai, foglyai vagyunk. Ebből a fal nélküli, láthatatlan és kitapinthatatlan cellából nem tudunk kilépni. Nincs is hova” – vallja Böszörményi Zoltán verseinek egyik fontos, visszatérő motívumáról, az időtérről. A költőt Kényszerleszállás Shannonban című, új verseskötetéről kérdeztük.

Csiffáry Gabriella levéltáros-szerkesztőre leginkább az „aranyásó” megnevezés illenék: hosszú évek óta publikálja tematikus kötetekben a levéltárakban megbújó, elképesztően értékes kincseket és kutatásai eredményeit. Frissen megjelent, „Magyarázom a bizonyítványom” című gyűjteménye híres magyarok bizonyítványait, leveleit, naplórészleteit közli, amiből képet kaphatunk, hogy e lázadó, betörhetetlen lelkek hogyan küzdöttek az iskola rigorózus korlátaival. – Interjú Csiffáry Gabriellával.

Bár a hazai irodalmi közélet jó ideje tartós feszültségi állapottal jellemezhető, abban hiszek, hogy hosszú távon a magyar irodalom egy és oszthatatlan” – a kerek születésnapját ünneplő Turczi Istvánnal beszélgetett Simon Adri.