Magába feledve várja a szellem,
A fájdalom a sötétben halkan ég.
Fényesség álcázza, halkul a tudat.

Lényeg a Rés,
hogy, ki benéz,
belássa nyomban:
mennyire kint van.

 Beborít az ősz. Húsz méter sötéttel.  Poros almacsutkák. Repedt plexitál.  Nem jeleztél vissza. Te voltál a jel.  Az asztalon lámpa. Kint a köd szitál.

Szótlanná tesz a holmikorésmennyiért. – Én beszélgetnék.

 
Itt adta át az ajándékba hozott
Szitakötőt, ezt a repkedő virágot:
Karcsú potroha a szára,
Négy szárnya, négy irizáló szirom.
 

A logo-mandalában a szavak írott képe a többszólamú olvasat szolgálatában áll, a látványban rejlő tartalom gazdagsága többnyire csak hosszabb szemlélődés után bontakozik ki. A logo-mandala az elmélkedés műfaja. (Papp Tibor)

Válogatást teszünk közzé Böszörményi Zoltán "Majorana Kitekint" című verseiből. Majorana szikrája, Majorana és az idő, Majorana kitekint, Majorana estéje, Majorana halkuló szeme, Majorana kincse, Majorana és a sátán.

Böszörményi Zoltán Halálos bűn című kötetében (Ulpius-ház Kiadó)  válogatott novelláit olvashatjuk.  Videóra vettük, amint a szerző két versét és egy novelláját felolvassa.  – Böszörményi Zoltán elmondja két versét és egy novelláját – filmfelvétel

Kék és sárga viszálya, hol vagy, színek vektorszorzata? Retteg a világ, ha verni készül a pille szárnya. Galaád már csak kardját várja.

Füleltem befelé, s csak ezt hallottam:
azonos anyag sátán s angyal.
Szolgálsz? Angyal vagy! Lázadsz? Sátán!
S te közben egyre ugyanaz maradsz a hitben:
az ember csak kényszerítve ember,
​s nézőpont kérdése, ki az Isten.

A kolibri egész életében fióka marad – Minden virág a mamája.

Hát ilyen a metró, szétvisz az alagútban egy álmot.
Ott, a föld alatt talán mind szeret, aki itt nem.

csak nézz haza ha sokat koptál távol
ott áll  egy galamb a konyhaasztalon
​szemmel láthatóan nem véletlenül maradt állva

Nietzche mondja: „a létezés és az élet csak mint esztétikai jelenség, mint művészi szemlélet és ábrázolás tárgya igazolható", s ez teljesen összecseng az Éjszaka Hamlettel befejező sorával: „A vers azonban ajándék!", s összecseng a Holan-költészet nagy paradoxonával: ezt a lírát kegyetlensége ellenére is szépnek érezzük. Mint az életet.

ott
ahol a titkok burka felhasad
ahol egy vagy velem
mint a szótő és a rag –
ott vár valami
amit nem lehet színlelni s eljátszani

 
Paplanodon bölcsek s kutyák ülnek
odakint lassan délelőttre fordul
szobád lelked eléggé befülledt
és még emlékekre várogatsz a holdból

valami morfogenetikus erő hatására mintha mi is
egyszerre, mintegy varázsütésre, könyvek  
nélkül bírnánk a világ minden tudását 

Mindig azt gondoltam, a művek az elsődlegesek, még akkor is, ha mögöttük egy igazi életnek kell állnia.

Illatorgia,
tavaszi mező szólít,
​elnémulok hát.

 
 
Nem tartozom ennyi sikolynak.
Széttépve a tegnapi számla.
Én vérzek - a fák feje gézben.
És hópuha csend ül a számra.