Sűrűsödik a múlt. Sötétzöld tó, elemlámpával világítod meg a tükrét.

Az Irodalmi Jelen fiatal szerzőit huncut kis költői játékra kérte fel. Walt Withman Ének magamról című költeményét kellett továbbgondolniuk, amely Böszörményi Zoltánt, lapunk főszerkesztőjét is megihlette, Az irgalom ellipszise című verseskötetében szereplő Csak kezek, és lábak, és fejek és Randevú című verseiben hivatkozik a műre, egyes költői képeket vendégszövegként emel be. Szerzőink ezekhez a versekhez is kapcsolódhattak, nemcsak az amerikai költő szövegéhez. Arra voltunk kíváncsiak, a legfiatalabb költő-írónemzedék hogy viszonyul a testpoétikához, milyen új megközelítési formákat és kifejezésmódot használ a téma körüljárására.

Kevesen tudják, de Hamupipőke ma is él, a kicsi és formás lábával meg a magas sarkú üvegcipőjével, főleg a láb- és cipőfetisiszták kattintanak videóira a felnőtt oldalakon.

Az akácleveleket a járdára hullatom, akár a Grimm-mesében, hullnak a morzsák.

Ő már tudta, hogy doktor Wembly ma eljön hozzám reggel tíz körül a New Yorker Szállodába.

puha a kozmosz. pudingszerű. finoman szívódik fel a testbe. reggel majd fényt kenek magamra. az űr tartalma változatos.

a mezőt végül feltoltuk az égre, és néztük hosszasan, mint távolodik. üstökös lesz majd, időnként visszatér. csóvája füvekből lesz. meg skorpiókból.

Az álom zavaros, zöld tó. Taszít. Ujjaim között kesernyés füst kígyózik az égig érő fák felé.

éles az ég mint az acél tűlevelet hord rád a szél fogad alatt homok recseg aki jó az gyanús neked

Öled lávaömlése égeti nyelvem, s bennem valaki azt suttogja, nem kéne elengednem téged soha már.

És jó, hogy jöttünk Kelet-Európából, azóta nem a feketéket okolják mindenért az angolok, hanem a lengyel-román-magyarokat.

Az Irodalmi Jelen Böszörményi Zoltán versével köszönti a nyolcvanéves Szilágyi Istvánt.

a közéjük ömlő hideg áram a test hőjébe akad, a perem rücskeibe fogódzik, áthúzza magát az ismeretlen keresztszélben, árnyéka előőrs

a közéjük ömlő hideg áram a test hőjébe akad, a perem rücskeibe fogódzik, áthúzza magát az ismeretlen keresztszélben, árnyéka előőrs

kiteregetett halottaim nektek hány kenyérkatona jutott egy napra amíg a föld felett éltetek a konyhában várom be a gyalogosokat  vontatottan és kiszáradva érkeznek mindnek megvan a sejtbe illő helye