Augusztus 14-én hetedszer nyitotta meg kapuit a Kolozsvári Magyar Napok eseménysorozata, méghozzá igen lazán, a város egyik kedvelt kirándulóhelyén rendezett nosztalgiakoncerttel. – Molnár Bea képes tudósítása.

A magyar nép egész világot megrázó, legendás hősiességű harcának megítélésében a kommunizmus bukása – vagyis ötvenhat kései győzelme – után sem alakult ki nemzeti konszenzus, és nem egy megszólalásból kihallatszott a rezignáció, hogy az idő múlásával ez az anomália egyre kevésbé orvosolható.

Megnyílt a 44. Tokaji Írótábor, amelynek témája 1956 a magyar művészetben. Képek az augusztus 10. és 12. közötti rendezvény nyitónapjáról.

Hogyan lesz az állatgondozóból költő, a költőnőből regényíró, mi lakik egy indián alteregó mögött, négy különböző alkotói világot miként ihlet meg a természetközeliség – az Új Forrás erdélyi tematikus lapszámbemutatóján jártunk.

A fenti címmel rendeztek konferenciát Esterházy Péter emlékére az ELTE Bölcsészettudományi Karán, ahol barátok, kollégák idézték fel az írót, a közéleti embert, a matematika, a zene, a képzőművészet lelkes csodálóját, és a nem-politizálással is meghatározó véleményformálót.

„Valóban vannak olyan karót nyelt emberek, akik a komolytalanságot betegségként kezelik, és küzdenek ellene. Főként, ha szépirodalomról van szó. Pedig Cserna-Szabó András szerint is az a legmagasabb rendű művészet, ahol sírás és nevetés arányosan oszlik meg.” – Sárkány Tímea levéljegyzetei, befejező rész.

„Hashtagekkel összeköthetőek a műhelyekben felmerülő problematikák: forma, téma, címadás, nyelvi regiszter, kritika, önreflexivitás, vonatkoztathatóság, gondolatvezetés, esztétika, képalkotás. Egymás szövegeiben bogarászunk, szikével próbáljuk felfejteni a kitint, kikaparni a gyulladást, és hagyjuk beforrni.” – Sárkány Tímea levéljegyzetei, 2. rész.

„Évadnyitó beszédét Kollár Árpád, a FISZ elnöke veszteséglisták sorolásával kezdte ezen a szomorú szerdán. Te voltál az első, aki ma délután nem lehet fizikai valójában köztünk, majd a puccs miatt otthonragadó török vendégek következtek a sorban, a magyar–török műfordító szeminárium meghívottjai, és végül Kollár ellopott bográcsa, ami nélkül nem lesz az elkövetkezőkben se gasztroirodalmi program, se ebéd.” – Sárkány Tímea levéljegyzetei, első rész.

Felolvasást és virrasztást rendeztek a Petőfi Irodalmi Múzeumban Esterházy Péter emlékére. Az írók mellett olvasók is mikrofonhoz léphettek, és megoszthatták a közönséggel a kiválasztott Esterházy-részletet.

Hol nem mondta el Petőfi a Nemzeti dalt, bár ennek ellenkezőjét ünnepeljük évről évre? Lehetett-e valóban ez az a park, ahol a két Pásztor fiú „einstandolt”? Hol szónokolt Garibaldi unokája, és ki az a mellékalak Arany János emlékművén, amelyet a szobrász a múzeumalapító dédunokájáról mintázott? Az izgalmas válaszokat a MúzeumCafé rendezvényén tudtuk meg.

Kun Árpád saját bevallása szerint világéletében vándoréletet élt, amelynek Bordeaux-tól Budapesten át Kolozsvárig és Oslóig számos állomása volt. Az író Norvégia egyik fjordának kis falujából érkezett a székelyudvarhelyi G. Caféba, hogy Boldog Észak című, Aegon-díjas regényéről, Norvégiáról, valamint készülő kötetéről beszélgessen Murányi Sándor Olivérrel.

A Kieselbach Galériában június végén megnyílt Élő búcsú című Juhász Ferenc-kiállításhoz kapcsolódott a galéria irodalmi estje: a tavaly decemberben elhunyt költő verseit Galkó Balázs lenyűgöző előadásában hallgathattuk.

Az Utunk szerkesztősége, Létay Lajos és a bűvös kéziratfiók, Zilah és Kolozsvár a negyvenes években, prózaíró, akinek az volt az álma, hogy mozdonyvezető legyen – Szilágyi István kalandos életútjából kaphattunk ízelítőt az Álljunk meg egy szóra-estek legutóbbi kiadásán a kolozsvári Bulgakov Kávézóban.

Az Alföld folyóirat és a dokk.hu portál voltak a Hajdúböszörményi Írótábor negyedik napjának meghívottai, délután Szeles Judit és Kollár Árpád kötetbemutatóiba kapcsolódhattunk be, az est pedig koncerttel és diszkóval zárult.

A kortárs költészet és a társadalmi problémák keresztmetszete, lírai avantgárd, paródiák Villonról, Balassi Bálintról, slam poetry merész kifejezésekkel és szabadossággal – a Hajdúböszörményi Írótábor harmadik napjáról tudósít Branczeiz Anna.

A metafizikus költészet, pajzán versek, a személyesség problémája a kortárs irodalomban, lírai színházi előadás – a Hajdúböszörményi Írótábor második napja is változatos programmal várta az érdeklődőket, délelőtt a szemináriumokon kemény munka folyt.

Négy íróiskola, irodalomhoz kötődő társművészeti szemináriumok, előadások, izgalmas könyvbemutatók várják a Hajdúböszörményi Írótábor zömében középiskolás tollforgatóit – Branczeiz Anna beszámolója az első napról.

A Parnasszus folyóirat tizedik alkalommal rendezte meg nyári irodalmi táborát Balatonszemesen, amelybe idén az Irodalmi Jelen is bekapcsolódott. A Turczi István szervezte prózaszemináriumokat akár írómaratonnak, irodalmi kiképzőtábornak is lehetne nevezni, a kőkemény munka alól az átmulatott éjszakák sem mentették fel a műhelyek résztvevőit.

A Napkút Kiadó zenés estjén a tavaly nyáron elhunyt Prágai Tamásra emlékeztek a Magyar Írószövetségben. Ez alkalomból első ízben adták át a Prágai Tamás-emlékdíjat.

A szívének kedves városáról biztosan mindenki örömmel ír akár verset, akár prózát, ám ha ezt legfeljebb 100 szóban kell megtenni, már nem olyan könnyű a feladat. A 100 szóban Budapest program szervezői az idei pályázatról tartottak sajtótájékoztatót, ahol a zsűri egyik tagja, Térey János prognosztizálta, kikből lehetnek sikeres pályázók.