Korántsem az irodalmi élet margóján tartják számon a Margó Fesztivál fellépőit: a több éve hagyományosan megrendezett sorozat idei estjein is számos jeles alkotóval találkozhatott a közönség. Sárkány Tímea a Petőfi Irodalmi Múzeumban két esten, Tóth Krisztina és Schein Gábor fellépésén vett részt, ahol a szerzők friss köteteiről zajlott beszélgetés a pódiumon.

Medveles és irodalom kapcsolata, hogyan számolja föl az önzést és a hiúságot a vadon, Szicília egy magyar költőnő szemével – az Új Forrás folyóirat lapszámbemutatóján „jártunk”, amelynek vendégei Murányi Sándor Olivér és Ughy Szabina voltak.

Irodalmi csemegévé érlelte az idő Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona erotikus lektűrjét, amely egy letűnt kor rejtett vágyait hozza a felszínre. Az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában frissen megjelent kötet szerkesztőjével, Arany Zsuzsannával Bollobás Enikő beszélgetett a PIM-ben.

Vasárnap, az Ünnepi Könyvhét negyedik napján a Vörösmarty tér újból megtelt olvasókkal és dedikáló írókkal, egyebek mellett találkoztunk Turczi Istvánnal, Csukás Istvánnal, Izsó Zitával, Ayhan Gökhannal, Kányádi Sándorral, Csukás Istvánnal, Grecsó Krisztiánnal és Darvasi Lászlóval.

Vasárnap délután dedikáláscsúcsot döntött a rendezvény: volt olyan pillanat, amikor közel hetven aláírást osztó írót, költőt, illusztrátort, tudóst, celebet, gurut és még ki tudja kit számoltunk össze a tér két oldalán. Talán az is bepótolta most azt olvasókkal való találkozást, akinek szombaton elmosta az eső a lehetőséget. A csúcsidőnek megfelelően igazi képözönt adunk közre, immár özönvíz nélkül.

Az idei Könyvhéten is megrendeztük az Irodalmi Jelen díjátadóját, ahol vers, próza és esszé kategóriában vehették át a tavalyi év legjobbnak ítélt szerzői az elismeréseket. A baráti hangulatú díjátadó ezúttal nemcsak az irodalmi élet viharai, de a valóságos felhőszakadás elől is menedéket adott.

Szombaton a Könyvhét látogatói kaptak hideget-meleget: a fülledt órák után olyan vihar söpört végig a téren, hogy könyv nem maradt szárazon. De a nejlonok és ponyvák alá menekülés is már valahogy hagyomány lett ezen az ünnepen, és cseppet sem törte meg a látogatók kedvét. A Könyvek Éjszakáján meg különösen nem. Képes beszámolónk az Ünnepi Könyvhét harmadik napjáról.

Pénteken a Vörösmarty téren hol eső szaporázta, napernyők és esernyők alá kergetve a látogatókat, hol az előbújó nap melege miatt kellett behúzódni valami fedezékbe. Az Irodalmi Jelen csapata azonban az időjárással dacolva rótta a teret kamerával, mikrofonnal és fényképezőgéppel, hogy elcsípje az arcok forgatagában az olvasók kedves ismerőseit. Ferdinandy György, Konrad Sutarski, Nádasdy Ádám, Oravecz Imre, Röhrig Géza, Szőcs Géza – hogy csak néhány nevet említsünk a pénteki dedikálók névsorából. Beszéljenek a képek!

Esterházy Péter nyitotta meg a 87. Ünnepi Könyvhetet egy szélben dülöngélő napernyő alatt. Idén először nem áll színpad az Oroszlános Kútnál, az író a kútlépcső tetején beszélt, de természetesen a mostani Könyvhetet is tarkítják majd a színpadi műsorok, csak épp a Vörösmarty-szobornál. A PIM-ben a Szép Magyar Könyv és az Év Gyermekkönyve Díjakat adták át. – Képes beszámolónk az első könyvheti napról.

Megszűnés fenyegeti az egyik legrégibb írószervezetet. Rosszabb forgatókönyv esetén a József Attila Körrel együtt eltűnnének a JAK Füzetek, az alkotói csereprogramok, a műfordító tábor és a fiatalok számos bemutatkozási lehetősége. A szervezet sajtótájékoztatóján Gaborják Ádám és Kassai Zsigmond vázolták a jelen (vész)helyzetet.

Vörösmarty Mihály alkotta meg a költői nyelvet, amelyet Petőfinek és Aranynak csak folytatnia kellett; az irodalmi életet megosztó szekértáborharc rettenetesen szomorú, és sosem lesz vége; eclogák, amelyekben jól megfér egymás mellett a tőgy és a life – Lövétei Lázár László volt az E-MIL Álljunk meg egy szóra című rendezvényének legutóbbi vendége.

Drezdai városképek peregtek a vetítőn Peter Gehrisch budapesti költői estjén az Országos Idegennyelvű Könyvtárban, de a költő szülővárosa versben és a kötetlen beszélgetés során is megelevenedett. A vendéggel Csisztay Gizella beszélgetett lengyelül, verseit magyarul a fordító, Mandics György szólaltatta meg.

Munkássága a polgári irodalom szerves része, hidat képezett Kolozsvár és Budapest között – hangsúlyozták az előadók Méhes György születésének századik évfordulóján, a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett ünnepségen. Nagy Levente, az író unokája bejelentette a Méhes György Alapítvány létrejöttét, amely az írói hagyaték ápolását és a fiatal szerzők támogatását hivatott elősegíteni 100 millió forintos hozzájárulással.

Egyedi, besorolhatatlan, de generációkon át ható költészet az övé – többek között ebben is egyetértettek az Orbán Ottó-emlékest közreműködői a PIM, a DIA és a Magvető Kiadó közös rendezvényén, melyen a költő születésének 80. évfordulójára emlékeztek.

Hogyan dolgozott Szilágyi Domokos az Öregek könyve című költeményén, amelyről újonnan előkerült irodalmi kordokumentumok mesélnek, milyen jelentős drámákat hagyott az utókorra Méhes György – ennek jártunk utána a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét 3. és 4. napján.

Könnyen összevész bárkivel, gyakran emlegeti magával kapcsolatban a tehetségtelenséget, a színház világában kint is van és bent is, semmiféle esztétikai irányzathoz nem köti magát – mégis az egyik legsikeresebb kortárs írónk. Az „Előhívás estjén” Jánossy Lajos, Németh Gábor, Reményi József Tamás és Sipos Balázs ezúttal Jámbor Judit Amíg játszol – Beszélgetés Spiró Györggyel című könyvét elemezték a Nyitott Műhelyben.

Hogyan orgonál a Szabók bástyája, miként lehetett a diktatúra idején kijátszani a cenzúrát, versek összjátéka egy válogatáskötetben – a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét második napján Király László legújabb verseskötetével, a Bethlen bástya dallamával és Fekete Vince Vak visszhang című könyvével ismerkedtünk.

Hogyan lett sikerkönyv Péterfy Gergely Kitömött barbár című regényéből, Méhes György és a történetmesélés fontossága, hogy találja meg helyét Dante a slam poetryben – képes beszámolónk a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét első napjáról.

Lázár Ervin olyan bebarangolható világot teremtett, amelybe mindenki bebocsátást nyer. Bár Dömdödöm és a pomogácsok „atyja” nem írta meg a nagy regényt, életműve mégis halhatatlan, ahogy ő maga is. Az író idén lenne 80 éves, emlékét a Petőfi Irodalmi Múzeumban elevenítették fel. – Sárkány Tímea tudósítása.

Vágvölgyi B. András nem szereti a skatulyába zárást, annál inkább az utazást, hosszabb ideig élt ideig Japánban, az Egyesült Államokban, Angliában, Ausztriában, de mindig visszatért Magyarországra, mert szépirodalmi műveiben fontos a beszélt nyelv korfestő szerepe – az Álljunk meg egy szóra-estek legutóbbi rendezvényén jártunk.