Születésnapján köszöntjük Tóth Krisztinát!

1992-ben megkapta a Soros Alapítvány egy évre szóló irodalmi ösztöndíját. 1995-ban jelent meg A beszélgetés fonala című kötete, majd 1996-ban az általa válogatott és szerkesztett Látogatás című kortárs francia költészeti antológia. 1996-ban Graves-díjat és Déry Tibor jutalmat, valamint -műfordításaiért - Zoltán Attila-díjat kapott, 2000-ben pedig József Attila-díjat.

Nem lenne rossz, komolyan

- Március 15-én vehetted át A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjat, gratulálunk hozzá! Az indoklásban kiemelik többek közt műfordításaidat is, melyekkel nagyban hozzájárulsz a francia költészet megismertetéséhez. Mostanában mennyire van jelen az életedben a műfordítás?
- Az az igazság, hogy egyre kevésbé. A műfordítás számomra alkotó tevékenység, ugyanazokat az energiákat kell mozgósítani, mint írásnál. És tele vagyok tervekkel, nem tudok párhuzamosan több dologra figyelni. Ráadásul több helyre írok rendszeresen tárcanovellákat, ez is külön figyelmet igényel. Ha jól akarom csinálni a meglévő feladataimat, nem vállalhatok újabbakat. Persze lehet, hogy egyszerűen csak öregszem, csökken a kapacitásom.

- Nemrég érkeztél haza Franciaországból, most indulsz Sanghajba, ahol egy, a verseidből és novelláidból szerkesztett angol nyelvű kötetet mutatnak be. Hogy látod, mennyire illeszkedsz bele az ottani trendbe, mennyire nyitottak tőlünk nyugatra s keletre a műveidre?
- Általában nem tudok erre válaszolni, mert csak a konkrét tapasztalatokra tudok támaszkodni, ez pedig kevés az összesítéshez. Franciaországban fantasztikus fogadtatásban részesültünk. Közös kötetben jelentünk meg Lackfi Jánossal és Imreh Andrással. Dijonban bemutatták a könyvet és felolvasta a verseinkből. Úgy tűnt, értik és szeretik a szövegeinket. Bár ez nyilván annak is köszönhető, hogy jók a fordítások. A könyvfesztivál látogatói magyar szerzőktől olvastak fel négy-négy percet: mindenki választott az általa szeretett magyar írótól egy részletet. Nagyon megható volt látni, hogy mennyire készültek, nemzeti ünnepünk alkalmából még a magyar himnuszt is elénekelték. Szerintem ez megrendítően szép gesztus. Sanghajban nemzetközi közönségre lehet számítani. Úgy sejtem, ők is nyitottak lesznek, hiszen az eseménynek éppen az az egyik célja, hogy a különféle kultúrák képviselőit összehozza és megismertesse a meghívottakat egymás szövegeivel. Az előzetesen elküldött novellákat és verseket nagy lelkesedéssel fogadták. Aggasztott, hogy vajon veszik-e ezt a fajta humort, de úgy tűnik, gond nélkül vették.

- Hamarosan megjelenik új versesköteted, és készülőben van egy prózakötet is, melyiket mikor foghatjuk kézbe?
- Először a verseskötet jelenik meg, méghozzá most Könyvhétre, Magas labda címmel. Az égő menyasszony című novelláskötetet ősszel szeretném, de ehhez Isten és a Kiadó beleegyezése kell, mert erről még nem állapodtunk meg. Mindenesetre készen van.

- A felnőttek mellett a gyerekek is számíthatnak újabb versekre?
- Verset most is írok, igaz, többnyire felnőtteknek. Gyerekvers mostanában nem született. Pedig sietnem kéne, mert Marci rohamosan nő.

- Szépirodalmi munkásságod mellett szerkesztőként is találkozhattunk veled- rockantológia, tankönyv - miért tartottad fontosnak például, hogy ezek szerkesztésében is részt vegyél?
- Egyszerűen csak arról van szó, hogy se a felkéréseknek, se a saját ötleteimnek nem tudok ellenállni. A tankönyvírás nagyon nagy élmény és tapasztalat volt, a rockantológia pedig ötlet, amit szerettünk volna megvalósítani. Remélem, mostanában semmi jó ötletem nem támad, különben megint nem lesz idő az írásra.

- Ha 10 év múlva kérdezném meg, hogy mi van veled, miről számolnál be legszívesebben?
- Marci fiam sikereiről: addigra felnőtt férfi lesz. Ja, és a saját boldog magánéletemről. Nem lenne rossz, komolyan.

Csapody Kinga

Kapcsolódó: Tóth Krisztina versei

Tóth Krisztina 1967-ben született Budapesten. 1986-ban érettségizett a Képzőművészeti Szakközépiskola szobrász szakán, majd 1993-ban szerzett diplomát az ELTE Bölcsészkarán.
Első kötete, amelyet Radnóti Miklós emlékéremmel jutalmaztak, 1989-ban jelent meg Őszi kabátlobogás címmel. 1990-92-ben ösztöndíjasként közel két évet töltött Párizsban, ezalatt főleg kortárs francia költészetet fordított.
1992-ben megkapta a Soros Alapítvány egy évre szóló irodalmi ösztöndíját. 1995-ban jelent meg A beszélgetés fonala című kötete, majd 1996-ban az általa válogatott és szerkesztett Látogatás című kortárs francia költészeti antológia. 1996-ban Graves-díjat és Déry Tibor jutalmat, valamint -műfordításaiért - Zoltán Attila-díjat kapott, 2000-ben pedig József Attila-díjat.
1997-es Az árnyékember című kötetét követően 2001-ben Porhó címmel a Magvető Könyvkiadó jelentette meg új és válogatott verseit, amelyet ugyanebben az évben Vas István-díjjal ismertek el. 2002-ben megkapta a Palládium irodalmi díjat, s megjelent válogatott kötetének második kiadása. 2003-ban a Csimota könyvkiadó gondozásában jelent meg kisgyereknek szóló verseskötete Londoni mackók címmel. 2004-ben a Magvető Könyvkiadó adta ki Síró ponyva című kötetét, amellyel az Édes anyanyelvünk pályázat első helyezett lett vers kategóriában. Szintén 2004-ben jelent meg az EBP Media Kft gondozásában Csortos Szabó Sándor fotóssal készített közös kötete, a Fény viszony. 2005-ben a Síró ponyva a Szépírók Társaságának Díját kapta.

Kötetei:
Őszi kabátlobogás . Budapest, 1989, Kozmosz Könyvek.
Az árnyékember. Budapest, 1997, JAK - Kijárat Kiadó.
A beszélgetés fonala. Budapest, 1994, A Magyar Írószövetség és a Belvárosi Könyvkiadó Kiadása.
Porhó. Budapest, 2001, Magvető Kiadó.
A londoni mackók. Budapest, 2003, Csimota Könyvkiadó.
Fény, viszony. Budapest, 2004, EBP Media Kft.
Síró ponyva. Budapest, 2004, Magvető Kiadó.
Vonalkód. Budapest, 2006, Magvető Kiadó
Állatságok. Budapest, 2006, Magvető Kiadó
Kerge ABC (Szabó T. Annával és Varró Dániellel) Budapest, 2008, Csimota – Magvető Kiadó

FORDÍTÁS-KÖTETEK
Lionel Ray: Égszomj (válogatott versek). Budapest, 2001, Filum Kiadó
Lorand Gaspar. Az anyag negyedik halmazállapota (válogatott versek). Hely, 1999, Múlt és Jövő Kiadó.
Huizinga, a rejtőzködő. Budapest, 1999, Balassi Kiadó
Ha újra megszületünk. Budapest, 2001. április, Budapesti Francia Intézet
Lilane Wouters: A vér zarándoklata (válogatott versek). Budapest, 1999, Széphalom Könyvműhely
A látogatás (kortárs francia költők). Pécs, 1995, Jelenkor Kiadó
Guy Goffette: Vízhalász. Budapest, mikor, Széphalom Könyvműhely
Alain Boquuet: Századvégi szonettek és egyéb költemények. Budapest, 1993, Széphalom Könyvműhely
Camille Laurens: Ha átölel az a másik, Budapest, 2003, Móra Könyvkiadó
Anna Gavalda: Szerettem őt. Budapest, 2005, Magvető
Carl Norac: Levél Adélie-nek; A halott orca; Kamaszkor; Az árnyéktalanok; A romépítő; A szőrmebunda; Az újjászülető gyermekek. A hatlapú rigó (kortárs francia-belga költok), Budapest, 2004, Nagyvilág Könyvek. 107-109. o.
Lucien Noullez: Tengerig futó lépcső; Madarak; Üdvözlet; Ezt a napot; Kicsit olyan vagyok... Uo. 86-89. o.
William Cliff: Nemzeti ünnep, Uo. 5-11. o.