Itt a kulcs. 97-ben az óbudai Kis Dréher lapjában (Béla újság), amit Megyesi Gusztáv szerkesztett, ez ma szinte elképzelhetetlen: az a ma polgármester Tarlós István írta a vezércikket, aki a napokban „szebb jövőt” náci köszöntéssel lépett le a szónoki emelvényről. Az a baj, hogy a politika már a kocsmában is fontosabb téma, mint a csajozás, a foci vagy az autó, pedig ezek sokkal kellemesebb, vidámabb és szórakoztatóbb témák. A politika a kocsmában megöli a jókedvet és egyeseknek rosszkedvűkben még masírozni támad kedve.

A SÖR világa

Onagy Zoltán: Látom az életrajzodban, hogy nem volt egyszerű az utad a sörbirodalomba, a számítógép felől érkeztél, a Commodore Újságnál dolgoztál a nyolcvanas, kilencvenes években. Hogyan történhetett, hogy az elegáns és korszerű informatikától elcsábított a Maláta konszern?
 
Kovács Gábor: Azért az az informatika nem volt annyira elegáns. A Novotrade hozta be tán 85-től a Commodore 64-es gépeket és a cég vezetője Rényi Gábor úgy gondolta, hogy olcsóbb és célravezetőbb egy lapot csinálni, mint különféle újságokban hirdetni. Engem - szégyellem magamat is miatta - mindig tökéletesen hidegen hagytak a számítógépek. Ennek ellenére mint szerkesztőségi titkár én tartottam a kapcsolatot az összes Commodore-buzival és BASIC-örülttel. A gépet, ha nem volt muszáj be sem kapcsoltam.
Az idő azonban eljárt a C64-ek felett és ez megpecsételte a lap sorsát. Főleg, hogy a főszeri, aki a Misa mackó című orosz-magyar gyereklaptól érkezett, is hasonló komputer-fóbiában szenvedett. Sőt! Ő emellett még azt is gondolta, hogy a C64 a technika csúcsa, és rendszerbe állítva a egy holdraszállást is képes levezetni.
Közben megéltük a rendszerváltozásnak nevezett valamit, így aztán lazán munkanélküli lehettem. Megjegyzem soha nem gondoltam, hogy visszasírom azokat az időket, amikor  én fizettem  egy kisiparosnak havi ezer forintot, hogy letehessem nála a munkakönyvemet. Tudod a KMK miatt (közveszélyes munkakerülés – a szerk.). Szóval a Commodore után egy évig gyeden voltam. Ettől meg az asszony kapott kiütést. 92. nyarán, a horvát tengerparton - baromi olcsó volt, mert Ljubjanától keletre még folytak a harcok - mondta is, hogy vagy elmegyek dolgozni, vagy elválunk. Én akkor már Maláta lázban égtem, úgyhogy elváltunk.

OZ: A Konyhaművészetben, vagy tán a Magyar Konyhában előkészületeket tettél, hogy a sör legyen az élet?
KG: A fenét. Ezek a különféle felkérések, akkor jöttek, amikor a Malátával már némi hírnévre tettem szert. De ehhez kellett két kurva nehéz év. Én addig sem voltam újságíró, csak szereztem némi tapasztalatot a sajtóban. Pénzem nem voltam, abból éltem, hogy valakiknek kijártam Bécsbe bevásárolni, meg zenészeket szállítottam haknizni. A Maláta szenvedélyből jött. Nem csak az asszony nem hitt bene, a haverok sem. Én meg úgy voltam vele, hogy ha törik, ha szakad csakazértis megcsinálom. Összeszedtem néhány írást, kerítettem néhány szponzort és belevágtam. A harmadik számnál már kezdett látszani a fény az alagút végén, de el kellett adnom az autómat, hogy ki tudjam fizetni a nyomdaszámlát. Egyedül csináltam mindent - szerkesztés, hirdetésszervezés, szállítás, terjesztés - fizetni ugye nem tudtam. Becsődöltem. És akkor rám mosolygott a szerencse: a monori sörgyár tulajdonosa felvállalta az újságot. Onnan kezdve se sétakocsikázás, de jutott egyfajta biztonság, hosszabb táv. A lap attól kezdve megbízhatóan megjelent.
 
OZ: Ötvennégy éves vagy. Pályafutásod címszavai szinte kizárólag a fogyasztás élvezeti részéhez kapcsolnak, főleg azokhoz, amelyek ártanak. A cigaretta, a sör, a konyha. A hedonista dohányosnak halál, a hedonista sörivónak pocak (inkább sörhas), a hedonista zabálónak magas vérnyomás és végzetes elhízás. Talán valamiféle sorsszerűség felfedezhető az útban, amit eddig bejártál?
KG: Nézd, ha nem lettem volna kocsmajáró, soha nem teszek fel magamnak és asztaltársaságomnak kérdéseket a sörről. Hogy miért habzik, hogy hol főzik a legjobb sört, hogy hol a legjobbak a kocsmák és így tovább. És miután kíváncsiskodásomra nem kaptam választ elhatároztam, hogy csinálok egy olyan lapot, amelyben választ kapok ezekre a kérdésekre. Egyébként is a politika nem érdekel, a művészethez hülye vagyok, a kultúráról lesújtó a véleményem - marad a fogyasztás. 

OZ: Évek óta a sör vonzásában élsz (Vétek Györggyel egyetemben). Minden esztendőben egy-egy sörrel kapcsolatos kötet. Elsőként A világ sörei, aztán 2002-ben a fantasztikus Prága – sörmentén, aztán a bécsi sör-körkép, aztán a Budapest-körkép, még ugyanabban az évben a Sör-lexikon. Tavaly a minden sörtudományra egy lapáttal rátevő gyönyörű kiadású Sör-téka. Látsz olyan rést a sör világában, amit nem bontottatok ki?   
KG: Minden könyv után azt gondolom nincs több rés. De mindig van. Most egy felvidéki sörös kalandozások készül -- ebben reményeim szerint több irodalom és kevesebb térkép lesz, mint az eddigi Sörmentén könyvekben. Akkor nagyon szívesen írnék a kis sörfőzdékről. Ez egy izgalmas világ, főleg azért, mert ezekben a főzdékben egész meglepő, különleges és finom söröket főznek. Sajnos ez az állítás a magyar házi sörfőzdékre -- tisztelet a kivételnek -- igaz a legkevésbé. 
 
OZ: Van egy olyan érzésem, hogy a sörkultúra élharcosa vagy. Viszont nem látom a magyar sörkultúrát virágozni. Mint egyszerű fogyasztó soha nem foglalkoztam, nem tartottam ésszerűnek ideológiát, hókuszpókuszt teremteni a sör mellé. Megértetnéd a kedves olvasóval, mit jelent értelmezésed szerint a sörkultúra?
KG: A sör a társas együttlét fűszere. Magányosan lehet pálinkázni, bor mellett búslakodni, sörözni azonban csak társaságban lehet. Innen, erről az ágról érkezik a kultúra is, beszélgetések közben az ember többet tud meg a világról, az emberekről, de akár az atomfizikáról is, mint bármilyen más közegben, gondolj a focimeccsre, a könyvtárra, de akár a templomra is. Ha az ember jól használja a sört - erről írtam is a Sör helyes használata című cikkemben - még sörpocakot sem ereszt legfeljebb ismeretekben és barátokban gyarapszik. Ez nem hókuszpók.

OZ: Könyvhétre megjelent egy általad szerkesztett antológia, a Maláta-könyvek sorozatban, központi szerepben a sör és az irodalom. Egyszerűbben: sör-novellák. A szerzők palettája igen széttartó, olyan írók-újságírók kerülnek egymás mellé, mint Váncsa István, Megyesi Gusztáv, Para-Kovács Imre és Ludwig Emil. Hašek írja valahol, hogy amíg nem emelik a sör árát, nem lesz forradalom. Úgy gondolod te is, a sör pártsemleges ugyan, de óvatosan kell bánni vele?
KG: A Maláta szerzői sört szerető és nagyon kevés kivétellel, kocsmajáró emberek voltak. Nemcsak a lap hasábjain, de olykor a kocsmaasztal mellett is össze tudtak ülni - és a politika magától vált tabuvá. Volt miről beszélni. Ma is lenne és menne, de ahhoz be kellene temetni az árkokat. A Maláta idejében nem voltak ilyen mélyek az árkok, egy sörözés kedvéért át lehetett ugrani. Mert a sör megkönnyíti, hogy értsük egymást. Itt a kulcs. 97-ben az óbudai Kis Dréher lapjában (Béla újság), amit Megyesi Gusztáv szerkesztett, ez ma szinte elképzelhetetlen: az a ma polgármester Tarlós István írta a vezércikket, aki a napokban „szebb jövőt” náci köszöntéssel lépett le a szónoki emelvényről. Az a baj, hogy a politika már a kocsmában is fontosabb téma, mint a csajozás, a foci vagy az autó, pedig ezek sokkal kellemesebb, vidámabb és szórakoztatóbb témák. A politika a kocsmában megöli a jókedvet és egyeseknek rosszkedvűkben még masírozni támad kedve.  
 
OZ: Ölég régen ismerjük egymást ahhoz, hogy hiányoljam magam az antológiádból. Erre mit szólsz? 
KG: Sajnos, amikor megismerkedtünk, már nem volt Maláta, az új kötet pedig a régi lapszámokból válogat. Ha siker lesz, amit őszintén remélek, a következő sörirodalmi-antológiában flekk-díjasként neked is ott a helyed.

Kapcsolódó: Útmutató sörturistáknak 

Az antológia megrendelhető: http://www.arena2000.hu/termekek/447.html 

KOVÁCS GÁBOR könyvkiadó, író, újságíró, 1955. január 3. született.

Újságírói pályafutása:
1988–1992 Commodore Újság – szerkesztőségi titkár, lapmenedzser,
1993–2001 Maláta sörirodalmi és korcsmakulturális folyóirat – főszerkesztő,
1994–1998 a Rét – Gazdagrét havilapja – a szerkesztőbizottság tagja,
1997–2000 Füstölgő magazin – kiadó, újságíró,
2001–2003 Sörvadász rejtvényújság – szerkesztő,

Interneten:
beerpress.hu – sajtóügynökség 1997–2002,
Brau Union honlap – újságíró
2001– KÁPÉ,
1993–1996 Teszt Magazin,
1993–1995 Konyhaművészet,
1999–2001 Magyar Konyha,
2000– Vendég 2001– IPM,
2002– FHM

Könyvei:
Vendéglátósok kézikönyve 1997;
A sörök világa, a világ sörei 1998;
Az élet habos oldala (szerkesztő-kiadó) 1998;
Habkönnyû antológia (szerkesztő-kiadó) 1999;
Folyékony sziget (szerkesztő-kiadó) 2000;
Sörkalendárium (szerkesztő-kiadó) 2001;
Hamvadó idő (szerkesztő-kiadó) 2001;
Prága – sörmentén 2002;
Bécs – sörmentén 2003;
HVG a la carte 2003;
Budapest – sörmentén 2004;
Sörlexikon 2004;
Sörtéka 2008.
Maláta - sör-antológia 2009.