Budapest erre alkalmatlan - Interjú Balogh Endrével - JAK-Szigliget

"A József Attila Kör Irodalmi Egyesület abban a formájában, ahogy most ismerjük, egyesületként, 1989 óta létezik. Egyébként a József Attila Kör 1981-ben jött létre, mely nem irodalmi egyesület néven futott még, de önálló csoport volt, és 1982 óta adta ki a JAK-füzetek sorozatot. Ám ez még mindig nem minden. 1969-ben alapította meg az Írószövetség a Fiatal Írók Munkaközösségét, 1973-ban pedig ebből létrejött a FIJAK. Igazából tehát több évszám van: ’69, ’73, ’81, és ’89, tehát egy ilyen furcsa dolog. Jelenleg az 1981-es JAK az, amivel vállalható a teljes kontinuitás." - nyilatkozta Balogh Endre az Irodalmi Jelen riporterének. A teljes interjú itt olvasható.

Budapest erre alkalmatlan

Interjú Balogh Endrével vasárnap, a plusz egyedik napon, halászlé után, kávé közben

Szombathy Bálint montázsa JAK-füzetek borítóiból

– Hány éves idén a JAK?

– Ez érdekes kérdés. Bizonytalan. A József Attila Kör Irodalmi Egyesület abban a formájában, ahogy most ismerjük, egyesületként, 1989 óta létezik. Egyébként a József Attila Kör 1981-ben jött létre, mely nem irodalmi egyesület néven futott még, de önálló csoport volt, és 1982 óta adta ki a JAK-füzetek sorozatot. Ám ez még mindig nem minden. 1969-ben alapította meg az Írószövetség a Fiatal Írók Munkaközösségét, 1973-ban pedig ebből létrejött a FIJAK. Igazából tehát több évszám van: ’69, ’73, ’81, és ’89, tehát egy ilyen furcsa dolog. Jelenleg az 1981-es JAK az, amivel vállalható a teljes kontinuitás.

– Szóval hány éves idén a JAK?

– Húsz, huszonnyolc és negyven. Mondjuk így.

– Friss elnök vagy: mi motivált a pályázat leadásában?

– Nagyon régóta dolgozom az irodalomszervezésben. Van egy irodalmi folyóiratom és egy művészeti portálunk. Az irodalmi folyóirat a Prae címet viseli, a művészeti portál a PRAE.HU-t, de már korábban volt egy THÉLÈME című irodalmi folyóiratom; tehát míg a fiatal írók, költők kötetdühhel rendelkeznek, az én életemet valahogy mindig folyóirat-alapítási láz jellemezte. Elég sok rendezvényt is szervezünk, amiért azt gondoltam, hogy most utoljára még rengeteg mindent tudok tenni, amit talán más nem; hiszen annyira már idős vagyok, hogy még egyszer nem lehet újraválasztani. Viszont szeretném úgy átadni a következő elnöknek majd a JAK-ot, hogy az egy huszonegyedik századi technológiákat használó, magas elméleti és esztétikai színvonalon író, dolgozó embereknek az egyesülete legyen.

– Most debütált az egyesület új logója. Miért volt szükség a váltásra?

– Az előző szerintem jó volt, kassákista volt, de nem huszonegyedik századi, igazában nem tetszett már az előttem elnöklő Gerevich Andrásnak sem. Nem tudtuk volna felépíteni rá azt az új internetes világot, azt az új vizuális világot, ami egy fiatalosabb, lendületesebb egyesületet jelent, és ami így vonzóvá teszi magát esetleg a külvilág számára is. Az újat Szalay Miklós készítette, és nagyon sokaknak tetszik. Van egy szegedi doktorandusz, Gaborják Ádám, ő követelte, hogy legyen belőle póló is, hogy lehessen vásárolni.

Húsz éves a József Attila Kör, huszonhét a JAK-füzetek

– Mennyien fordultak meg az idei táborban?

– Pontos számot nem tudok még mondani. Mindig vannak olyanok, akik egy kicsit belógnak, azokat is nagyon szeretjük, mert ismerjük őket, és tudjuk, kikről van szó. Vannak olyanok, akik a faluból jönnek, most is volt, aki bejárt a drámaíró szemináriumra. Ez teljesen jó így, hogy aki tudomást szerez róla, a szemináriumokra szabadon be tud ülni. Úgy saccoljuk, hogy százötven fölött fordultak meg, köztük olyanok, akik végig maradtak, és nyilván olyanok, akik csak egy éjszakát töltöttek Szigligeten. Körülbelül száztíz és százhúsz fő között voltunk minden nap.

– Ez viszonyaiban mit jelent?

– Segesdi Móni nevű munkatársunknak azt hiszem, ez a nyolcadik tábora volt, és mindig adminisztratív munkát végzett, tehát nem üdülni, vagy a programokat élvezni jött, hanem keményen dolgozik már nagyon régóta a JAK-nak; ő azt mondta, nem emlékszik, hogy korábban bármikor ennyien lettek volna.

– Mennyire egyszerű egyszerre kezelni ennyi íróembert?

– Ami igazából nagy szervezést igényel, az az, hogy úgy találjuk ki a programot, hogy minél sokrétűbben fedjék le azokat a szellemi mozgásokat, amelyeket mi érzékelünk. Ez eléggé érdekes munka. A másik, de ez már logisztikai probléma, hogy ki hol alszik. Szerintem erre valamilyen informatikai rendszert kéne írni – mosolyog. – Ugyanis vannak emberek, akik egész végig itt maradnak, keddtől szombatig, vannak, akik csak szerdán jönnek, vannak, akik csak csütörtökön, vannak, akik csak pénteken, és végig maradnak, de vannak, akik szerdán jönnek, és pénteken mennek, a legtöbben pedig pénteken és szombat este vannak Szigligeten. Nagyon-nagyon szeretünk lehetőleg minden igényt kielégíteni, amennyiben lehet, de idén is volt egy-két sajnálatos eset, amikor nem sikerült...

– Túl a hagyományon, miért van szükség egy ekkora volumenű rendezvényre?

– Azért jó ez szerintem, és azért is szeretik nagyon sokan, mert olyan hihetetlenül intenzív rálátást ad a kortárs irodalommal kapcsolatos folyamatokra, amilyet Budapesten nem tehetne, egy „minden este találkozunk, tartunk egy fölolvasást” keretében. Az erre alkalmatlan. Szükség van rá, hogy mindannyian kimozduljunk és együtt legyünk, mert nagyon sok dialógus van ilyenkor, nagyon sok mindent meg tudunk beszélni. És ahogy a ház igazgatójával, Dömötör Rolanddal is beszéltem erről, senki más nem gondolja ennyire fontosnak azt, hogy nagyon kortárs legyen, hogy ne muzeális dolgok történjenek. Emiatt nagyon egyedi a JAK-tábor.

– Mennyire volt sikeres az idei? Érkeztek-e már visszhangok?

– Egyelőre nagyon egyszerű visszajelzések jöttek, hogy nagyon jó volt, jól szervezett volt, ilyeneket mondtak a vendégek. Én igyekeztem személyesen kimenni a vasútállomásra mindenkiért, aki jelezte, a ház igazgatója is segített ebben, meg még nagyon sokan a táborlakók közül.

– Mennyire vagy fáradt?

– Köszönöm a kérdést, igen, elfáradtam, merthogy sajnos éjjel is legény próbáltam lenni, nappal meg muszáj volt, és az a kevés alvás öt-hat napon keresztül azért elég húzós. De ez egy olyan fáradtság, amit ha kipihen az ember, akkor utána jó lesz nagyon.

MHM