Hetvenöt év, nyolcvan kötet

"Jelenleg egy angol nyelvű regény megírásán dolgozom, melynek színtere Róma – egyébként is kedvelt témám, és mely ha elkészül, talán ismét Molnár Márta kezébe kerül és ü teszi át magyarra. Megjegyzendő, hogy életművemet három arany csík pásztázza: A Duna szeretete, a Róma iránti rajongás és az 56-os forradalom értékeinek ápolása." - válaszolta az Irodalmi Jelen kérdésére Kabdebó Tamás.

Hetvenöt év, nyolcvan kötet

Beszélgetés Kabdebó Tamással

– Az Irodalmi Jelen 2004-ben meghirdetett regénypályázatán különdíjat nyert. Azóta eltelt néhány év. Visszatekintve, rangosnak ítéli-e meg a versenyt? Milyen volt a mezőny?
– Fogalmam sincs, milyen volt a mezőny. Csak az első, második, harmadik díjról értesültem. Jó könyvek voltak.

– Hogyan látja, milyennek ítélte meg a kiírást a szakma, hiszen irodalmi lapokban alig volt visszhangja. Állítólag, egyik rangos kiadó vezetője figyelmeztette szerzőit, ha valamelyik pályázni próbál, többé nincs mit keresnie ott. Ennyire kedvezőtlen fogadtatás ellenére, mi motiválta mégis, hogy jelentkezzen?
– Nem tudom, kinek mi volt a véleménye. Én szívesen pályáztam, éppen volt egy kész könyvem.
 
– A különdíjért 1666 dollárt kapott, akkori átváltási értéke körülbelül 300 000 forintot volt. Érdemes volt ennyiért eladnia kéziratát?
– 1666 dollár? Már kevesebbért is adtam kézíratot és többért is. Jelenlegi angol regényem – Tracking Giorgione – 10%-ot hoz.

– Az eredményhirdetés óta elolvasta-e a díjazottak regényeit. Véleménye szerint, igazságos döntés született?
– A döntések szubjektívek. A regényírás nem futóverseny. Amit olvastam, az az enyémmel egyenrangú.
 
– A különdíj mennyiben befolyásolta írói pályája alakulását?
– A különdíj nem befolyásolta pályám alakulását. 14 irodalmi díjam van.
 
– Noha Budapesten született (1934-ben), életének több mint kétharmadát – 1956 óta – külföldön töltötte. Angliában, Olaszországban, Dél-Amerikában, majd jó ideje ismét Nagy-Britanniában, Írországban él, ahol nyilván elsősorban az illető országok nyelvét használja. Ilyen körülmények között hogyan sikerült megőriznie, nem is akármilyen szinten, magyar anyanyelvét?
– Angolul 15 éves koromban tanultam meg, készségemet azóta is élesítem. A magyar nyelv viszont számomra mindennapi kenyér. Egy felmérés szerint műveimben több mint ötvenezer magyar szót használok. A két nyelv párosítása nálam azzal kezdődött, hogy lefordítottam a 7 évszázad 400 versét angolra. Több mint ötezer magyar könyvvel van lakásom kibélelve és több száz lemezzel. Ismerőim kiemelik magyarnyelvű készségemet, például Kovács Sándor Iván, Dobozi Nóra, Cs. Szabó László, Határ Győző.

– Mintegy harminc önálló kötete – vers, regény, novella, esszé, dráma, műfordítás, útleírás – jelent meg, további mintegy húsznak, köztük több kétnyelvűnek a szerkesztője. Irodalmárként miként határozná meg önmagát, van-e fontosabb vagy kevésbé fontos műfaj Kabdebó Tamás számára?
– Hát valójában nem harminc, hanem 80 kötet került ki 75 év alatt a kezem alól, ebből negyvenet írtam, ugyanannyit fordítottam/szerkesztettem.

– Nehéz lenne nem észrevenni, hogy témáinak nagyobbik hányada egyértelműen magyar ihletésű, nagy regényfolyamát, a Danubius, Danubia címűt is beleértve. Mi ennek a magyarázata? Ennyire erős lenne a nyelvi, a gyermek- és ifjúkori élményekhez való kötődés?
– Igen, ezeknek 80 százaléka magyar ihletésű, persze van egy bestseller szótáram is, a DICTIONARY OF DICTIONARIES, mely angol nyelvű. Ihletésének gyökere, hogy otthon nyelvész lettem volna, ám 1956-ban a pufajkások elől menekülnöm kellett. Erős bennem az a tudat, hogy élménykincsem nagy százalékát otthon szereztem gyerekkoromban, ifjúságomban. A Dunaregény ennek egyik letétje, de bizonyítéka is annak, hogy hűségem állandó továbbképzésben nyilvánult meg.

– Ön kiválóan használja mind a magyar, mind az angol nyelvet. A Giorgione nyomában-t mégis másvalaki fordította magyarra. Miért?
– Hiányosságom, hogy bár szinte minden irodalmi mű fordítását vállalom, a magam írásainak áttételére képtelen vagyok. Ilyenkor a gyökerekhez kellene visszanyúlnom és a hűséget elvetnem. Ezért van, hogy akit erre fölkérnek,  az fordítja egyes könyveimet, például doktorátusi tézisemet, valamint a Minden Idők, a Rendes Emberek Szigete és a Giorgione könyvemet.

– Most éppen min dolgozik, mire számíthat magyar közönsége?
– Jelenleg egy angol nyelvű regény megírásán dolgozom, melynek színtere Róma – egyébként is kedvelt témám, és mely ha elkészül, talán ismét Molnár Márta kezébe kerül és ü teszi át magyarra. Megjegyzendő, hogy életművemet három arany csík pásztázza: A Duna szeretete, a Róma iránti rajongás és az 56-os forradalom értékeinek ápolása.
 

Legújabb kötete: Giorgione nyomában