A likból lett leány
Két-három éve egyszer felkeltem éjszaka, és leírtam egy mesét, a Likból lett leányt. Reggel, ahogy felébredtem, elolvastam, és azt láttam, hogy tyűha, ez meg van írva. Nem lehetett rajta javítani, mert már készen volt. Fogalmam sincs, hogyan történt. Ez egy likból lett történet.
Likból lett történetek
A júliusi tikkasztó hőségben limonádét kortyolunk egy kávéház teraszán. Körülöttünk az elcsigázott, türelmetlen emberek nem értik, mitől röhögünk percenként akkorát, hogy a hasunk fájdul belé. Pedig a válasz egyszerű: Hargitai Ildikó a beszélgetőtársam.
- Előbb színésznő lettél, aztán meseíró, most meg mesemondó…
- Három éves korom óta mesélek mindenkinek a környezetemben, gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Később jöttek a saját gyerekeim, és nekik is sokat meséltem. Volt egy szép kerek családom, ami eltörött. Kénytelen voltam a saját lábamra állni. Akkor már egy ideje dolgoztam színházban.
- Hogyan kerültél a színház közelébe?
- Ez volt a másik dolog a mesélésen kívül, ami gyerekkorom óta vonzott: eljátszani a mesét, öltözködni, megmutatni magam másoknak. Találkoztam a börtön előtt egy rendezővel…
- …?
- Ők ott játszottak, nekem meg ott dolgozott a volt férjem, és egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem, hogy játszhatok-e a társulatukban (a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban – Sz.E.). Azt mondta, hogy készüljek egy kicsit, menjek be, meghallgat. A meghallgatás után abban maradtunk, hogy majd szólnak, ha van valami. Egy hét múlva értesítettek, hogy kaptam egy kis szerepet a Kurázsi mamában. Amikor azzal végeztünk, jött egy mesejáték, annak is a címszerepe, a Zöldboszorka. Elég gyorsan föllendült a pályám: a Tartuffe-ben Dorine, a Vízkeresztben Olívia voltam.
- Közben felmerült benned, hogy a meséidből önálló estet kéne szerkeszteni?
- Nem kezdtem el ezen gondolkodni. Eltelt néhány év, bedolgoztam magam a dunaújvárosi színházhoz, volt szerződésem, voltak apróbb sikereim. Két-három éve egyszer felkeltem éjszaka, és leírtam egy mesét, a Likból lett leánnt. Reggel, ahogy felébredtem, elolvastam, és azt láttam, hogy tyűha, ez meg van írva. Nem lehetett rajta javítani, mert már készen volt. Fogalmam sincs, hogyan történt. Ez egy likból lett történet.
- Egy városban élő ember hogy beszélhet, hogy írhat ilyen ízesen?
- Fogalmam sincs, miért ilyen a nyelvezete. Megőrülök tőle, alig tudok így beszélni. Vannak falusi gyökereim, hiszen az apai nagyszüleim parasztemberek voltak. Bár később mindegyik tanult, nagyapám kántor-tanító volt, a nagyanyám meg főiskolát végzett, könyvelő lett. A dédpapám beszélt körülbelül így.
- A gyerekkori nyarak emlékéből táplálkozol…
- Valószínűleg. Ezen soha nem gondolkodtam, komolyan mondom. Amikor megírtam ezeket a meséket, akkor még nem volt olyan nagy baj, mert elolvasni még el tudtam őket, de amikor Bérczes Laci januárban azt mondta, hogy mesélnem kéne, hát a hajamat húztam ki. Hogy fogom én ezeket elmesélni! Meg kellett tanulnom így beszélni.
- Hogyan kerültek Bérczes Lacihoz a meséid?
- Az is véletlenül alakult, ahogyan az életemben annyi minden. A Bárka Színházban találkoztunk, és kimondtam, amit igazából addig nem is nagyon akartam szándékosan kimondani, hogy nagyon szeretem, amit csinál, és nagyon szívesen dolgoznék vele. Elkezdtünk levelezni. Szomorú volt, rosszkedvű e-maileket küldött, én pedig gondoltam, elküldök neki egy mesét, hátha felvidítja A Likból lett leánnt küldtem el, ami egy tűzrőlpattant, vidám történet. Erotikusnak is lehet nevezni, de ez nem jó kifejezés, körülbelül annyi köze van az erotikához, mint a napraforgó mezőnek a fáradt olajhoz. Laci elolvasta a meséimet, és azt mondta, hogy írjak még. Aztán Berecz András, egy Duna-parti fa tetején ülve (nem viccelek, és még éjszaka is volt, meg a hold is mutogatta magát, mi meg ültünk a fán, Bérczes, Berecz, meg én) mondta, hogy nekem kell mesélni őket.
- Minden történetet te írtál?
- Mindegyiket. A mostani történetek közül van egy, amit inuit népmese nyomán írtam. Az eredeti is gyönyörű, de vannak benne számunkra fölöslegesnek tűnő részletek, és vannak olyanok is, amelyeket én fontosabbnak éreztem, bővebben kifejtettem, amikor leírtam.
- A nép(mese)i jelképrendszernek is gyakori témája a tiszta testiség.
- Emberek vagyunk, testünk van, csak mostanság nem beszélünk róla. Ha a lelkünkről beszélünk, az olyan szép, az olyan nagyszerű dolog, vagy ha a szellemünkről beszélünk, az is különleges, csodálatos. Csupa különleges, csodálatos ember lebeg méterrel a föld felett ebben az országban, s közben a testünket abszolút elnyomjuk. Nem foglalkozunk vele: se azzal, hogy milyen ételekkel tápláljuk, se azzal, hogy mit viszünk be szellemi téren a testünk épülésére. Szavaink sincsenek a szerveink megnevezésére. Csak orvosi latin kifejezésekkel tudsz nevet adni nekik vagy káromkodásokkal. Bemész az orvosodhoz, és kínlódsz, hogy elmond, mivel van problémád.
- Törekedtél arra, hogy kövesd a magyar népmesei nyelvezetet?
- Abszolút, bár szerintem ez így jön belőlem, nem tudom, hogy miért. Gyerekeknek is írtam olyan történetet, amely a népmesék világát idézi. Én nagyon sok mesét hallottam vagy olvastam gyerekkoromban, népmesét és műmesét egyaránt. A legnagyobb élményeim közé tartoznak Herczeg Ferenc meséi, érdemes elolvasni őket bárkinek, gyönyörűek.
- A mese egy egész közösséghez szól. Gondolod, hogy másképp kell írni gyerekeknek és felnőtteknek?
- Nem hiszem, hisz falun sem választották ketté a mesemondók a hallgatóságukat. Ugyanakkor azok a mesék, amelyekből a jelenlegi műsorom áll, és amelyeket most kiadnak, nem kifejezetten a gyerekeknek szólnak. Mindazonáltal nem lesz semmi problémájuk abból, ha elolvassák őket. A képek és szimbólumok, amelyekkel tele van a nyelvünk és dalvilágunk, olyanok, mint az időkapszulák. Befogadod, és nem kell rajta gondolkodni. Bárkivel találkozok, legyen fiatal vagy idős, nő vagy férfi, szeretné újra megtanulni ezeket a szavakat. Szükségünk van rá. A mese fantasztikus műfaj, olyan, mint a legjobb fajta színházak, amelyek nem magyaráznak. Ülsz, hallgatod, bejut és megtörténik a csoda. Teljesen mindegy, hogy az agyaddal fel tudod-e dolgozni, vagy hogy mi volt a problémád, amiből a mese kigyógyított. A meséknek ugyanis gyógyító ereje van.
Szántai Edina
http://www.maszk.szinhaz.hu/cikkprint3.php?cid=26845
A könyv megrendelhető a likbollett@gmail.com e-mail címen.
Kapcsolódó:
