Irodalmi Jelen

Selyemfátylon át - Villáminterjú Danyi Zoltánnal új novelláskötete megjelenése alkalmából

2010. február. 09. - 08:28

„Az új magyar prózanyelvhez nem értek, a „kemény ügyeket” viszont, ahogy nevezed, nem szeretném megkerülni" – nyilatkozta lapunknak Danyi Zoltán, aki rendszeresen publikál az Irodalmi Jelen oldalain. Új prózakötete a Párhuzamok, flamingóval megjelenése alkalmából kérdeztük. Az interjú mellett a kötetből az Oltárt emelni a szívnek című írást is olvashatják most.

Selyemfátylon át

Villáminterjú Danyi Zoltánnal új novelláskötete megjelenése alkalmából

Két verseskötet, két novelláskötet, és egy Hamvas Béla regényeiről szóló esszékötet után most újra prózakötettel jelentkezel a vajdasági zEtna Kiadónál. A próza mellett döntöttél végleg, vagy azért írsz verseket is?

A próza rabja lettem. Vonz, mint valami ékszer… Nem arany, inkább bronz… Mégis, az utóbbi hónapokban versek „jöttek” inkább. Háborús versek, szerelmes versek. Nincs is más hihető költészet, mondtam nemrég valakinek, mint katonadal és szerelmi ének.

A novellák nagy része megjelent különböző lapokban, így több az Irodalmi Jelenen is. Ezekért az írásokért kaptad 2009-ben az Irodalmi Jelen prózadíját. Befolyásolta a kötet megjelenését a díj, vagy egy érési folyamat végét jegyzi a kötet?

A megjelent szövegek elég sokat módosultak. A kötetben másképp szerepelnek, mint az Irodalmi Jelen, vagy a Vigília, a Híd, az Ex Symposion, a Jelenkor oldalain. Érési folyamat, igen, mindenképp. De egy korábbi időszakból. Ezek a prózák 2006–2007-ben születtek.

Mi volt a főbb szerkesztési elv?

Elég szigorú szerkezetű a könyv, ezt azonban mégse mondanám el most. Egyrészt érdektelenné válhatna tőle egy bizonyos típusú olvasás, másrészt nem annyira fontos. Mindenestre azt hiszem, érdemes lenne kétszer elolvasni a könyvet, akkor rajzolódik ki talán a „finomszerkezet”. Nem hosszú, tehát nem kérek sokat.

Miről szólnak számodra elsősorban ezek a novellák?

A szépségről, a szomorúságról, a szerelemről.

Van-e a történetek és a szereplők között kapcsolat?

Lehetne közöttük egy egészen szoros kapcsolat, ezért választottam alcímnek, hogy „fejezetek egy regényből”. Mintha egy nagyobb történet szeleteit volnának, olyanok ezek a kisprózák. Mozaikok. Vagy cserépdarabok. De talán így érzékeljük az úgynevezett „valóságot” is. Ritkán látjuk életünkben a nagytotált. Inkább csak kockákat, részleteket, egy-egy pillanatfelvételt.

Történeteidben olykor megjelenik a zen és a jóga, vagy éppen a tai-chi hétköznapi használatának kritikája. Ugyanakkor tudom, hogy te magad is gyakorló vagy. A keleti filozófiákat kritizálod vagy a "hasznosításukat"?

Nem kritizálom egyiket sem. Ezekben a történetekben valamiért így jelennek meg. Másrészt, valószínűleg nem jól használjuk őket, ahogy sok minden mást sem.

Egy régi versedben arra kéred az Urat, hogy „finom késekkel dolgozzon". Az olvasónak gyakran van az az érzése, hogy rendkívül kegyetlen, kemény ügyeket egy nagyon finom selyemfátylon át néz. Törekszel erre? Ez lenne az új magyar prózanyelv?

Az új magyar prózanyelvhez nem nagyon értek. A „kemény ügyeket” viszont, ahogy nevezed, nem szeretném megkerülni. Ha sikerülne (egy „selyemfátylon át", igen, ez tetszik) legalább pillantást vetni a kegyetlenség szívébe, sőt a gyomrába, a bélrendszere mélyére, az jó lenne.

Mennyire fontos számodra szűkebb régiód kiemelkedő irodalmi hagyománya? Gondolok itt elsősorban Kosztolányira és Tolnai Ottóra?

Kosztolányi régebben, Tolnai Ottó mindig, most is. A könyvben szereplő flamingó is tőle származik. Egy kitömött flamingó. Ami egyben hódolat Domonkos Istvánnak, a harmadik bácskai testőrnek. Egyre fontosabb a tágasság, a távlatos nyitottság, amellyel ők hárman a világot a hálójukba fogják, és közben a „szűkebb régiótól” hajszálnyira sem szakadnak el.

Mennyire befolyásolt az írásban, hogy folyamatosan Hamvas Béla naplóit készítetted elő a kiadásra?

Az írásban nem, inkább a szemléletben. A „mélységkutatás” iránti elszántságban.

Két part között sodródsz évek óta. Korábban Szeged és Zenta, most Budapest és Zenta. Mit jelentenek neked ezek a városok?

Egyelőre nem a partot, mindig, egy ideje mindig a sodrást. Néha, ritkábban fürdőzést, de többnyire feszített tempózást.

Készítette: wst

Kapcsolódó:

Danyi Zoltán: Oltárt emelni a szívnek

Danyi Zoltán honlapja
A címkéhez Sütő Zsolt fényképét használtuk Danyi Zoltánról

Danyi Zoltán: PÁRHUZAMOK, FLAMINGÓVAL. ZETNA, 2009.
– fejezetek egy regényből –