Irodalmi Jelen

VERSTÖRTÉNÉS 2010.10.21 - VASADI PÉTER - JÁSZ ATTILA

2010. október. 21. - 09:11

Ez az állat nem állat, csak látszat,
vagy emberi maszk. Ahogy a festő ujja érinti a vásznat.
Ez az állat nem él, hanem létezik. A templom lépcsőjén
vért iszik, vagy összeteszi a két kezit.
(Jász Attila: archaikus )

VASADI PÉTER

HOGY KELL-E ÁLMODOZNUNK

Ó, annak a drága magyar
nyelvnek költői virági.
Ama kedves, mély hasonlatok.
Miattuk akar verselgetni,
ó, az ember, s műve pamf
lett. Mivelhogy ugyanis
kőbe álmodik a szobrász ezt-
-azt; tűnődöm rajta, hogyan?
Bedugja tán fejét a szikla-
résbe, s így aluszik? Mely
nehéz lehet...Mégis csak
jobb, ha megfaragja. Önti,
vési, forrasztja, kalapálja.
A jövőről sem álmodozni
kellenék. Alighanem azért
van elbaltázva rendesen.
Inkább tenni kéne érte,
szervezni, folytatni, újra-
kezdeni, nyalábba kötni-
-oldani erővonalait.
Mindig épp most vetni meg
alapját. A legmagasb értelmi
fokon, hagyva elég helyet
a folyton meglepő s meg is
érkező intuicióknak.
Milliókkal együtt, s mégis
külön-külön őket kihordani
gondolatban, tiszta beszéddel,
tapasztalva, hogy értelem
konok erény, bátorság sarkall
arra, mit is akarjon. S azt
pontosan, mind világosabban
sejtesse meg a többivel:
hisz ezt kívánta ő is, bár
homályosan. S büntesse meg
keményen igazságosság, közjó,
kinti-benti szépség gáncsolóit,
...Ó! (szerző ígéri, ez az
utolsó-ó-ó), magyar "leány"
ne álmodozz: "holdas éjszakán"
egy királfiú "hószín paripán"
beüget érted; nem üget be.
Kint vár házad előtt a fiú.
S füttyög jó nagyokat.

JÁSZ ATTILA

fényforrás (Blake: Jézus születése)

Így fogok megszületni, a feltámadás
pózában, villanykörteként világítva
be a szobát. Minden ismerős. Az
elrendezés, a kompozíció. És mégis.

derű (Herzog: Fitzcarraldo)

Egyetlen derűs filmjét öt haláleset, kéz- és láb-
törések, repülőszerencsétlenség kíséri. A film
elkészülése maga a siker. Ebből sugárzik a derű.
A film túlnő a forgatáson. Operaház a dzsungelben.

talaj

A fiú megszüli apját. Szilárd talajt
a lába alá. Megtapossa és nyomokat hagy
rajta. Nincsenek gyökerek, nincsenek út-
jelző fák. Marad a sár. A talajmenti fagyok.

film

Szépség ömlik a képeken. A város párás és esőtől csillognak
az utcák. A szobák világosak, tiszták. A nő akár egy festmény.
Gyönyörű. Főleg a nyaka. Ruha suhog. Az asztalon gyümölcs,
hosszú kristálypohár. Valahogy mégis nyomasztó minden.

ártatlan (Po Csü-jibe „léptem”)

Ártatlan dolgok segítenek. Egy nádszék a kertben,
egy fa árnyéka, pár szem málna a szájba.
Mi hiányzik még? Ha másnapos boldogság
aznapossá válik. Fényes ég a mélység földszínén.

archaikus (Kurucz István állatképeiről)

Ez az állat nem állat, csak látszat,
vagy emberi maszk. Ahogy a festő ujja érinti a vásznat.
Ez az állat nem él, hanem létezik. A templom lépcsőjén
vért iszik, vagy összeteszi a két kezit.

visszapillantó tükör. Vidéki anzix

sírok közt fenyők
fenyők közt ágak ágak
közt vérzik a hold