Shakespeare undergound – Szonettek a MÜPÁban + Videó Senával

A versek válogatásának módjáról, zene és költészet kapcsolatáról kérdeztük a Shakespeare-szonetteket megzenésítő W. H. együttes vezetőjét a költészet napja és az április 10-én Művészetek Palotájában esedékes koncertjük kapcsán. Márkos Albert erdélyi gyökereiről és kulisszatitkokról is beszélt.

 Shakespeare undergound

– Interjú Márkos Alberttel

402 éve jelent meg először William Shakespeare szonettkötete, amelyet a költő egy bizonyos Mr. W.H.-nak ajánlott. Hogy ki lehet ez a szerencsés úr, aki így – ismeretlenül, de annál nagyobb dicsfényben – bevonult az irodalomtörténetbe, mindmáig rejtély. Róla kapta a nevét Márkos Albert zeneszerző és csellista formációja, amely kortárs zenei környezetbe ültette az örökbecsű Shakespeare-szonetteket. A W.H. – soraiban Sena Dagadu énekesnővel, Gryllus Samu basszusgitárossal és G. Szabó Hunor dobossal – április 10-én a Művészetek Palotájában ad ismét koncertet, fél évvel azután, hogy Sena gyerekszabadságra ment. Márkos Albert mesélt nekünk a nem szokványos Shakespeare-adaptáció hátteréről

Honnan ered ez a komoly érdeklődésed Shakespeare iránt? Mi ösztönzött rá, hogy ne csak olvasd, de zenébe is foglald a szonettjeit?

A nyolcvanas években olvasgattam ezeket a verseket, és az egyik, a hatvanhatos különösen híven lefestette az akkori helyzetet és a hangulatomat. „És a becsületre sarat dobálnak,/És gúzsba kötik az Erőt a satnyák,/És költők száját betömi hatóság...”. Kolozsváron éltem, kétszeres elnyomásban, hiszen egyrészt egész Románia szenvedte Ceausescu diktatúráját, másrészt pedig mi, romániai magyarok még a románok közt is kiközösítve voltunk. Érthető, hogy akkor nagy hatással voltak rám ezek a sorok, bár még nem sejtettem, hogy valaha kezdek velük valamit. Sokáig érlelődött bennem a hatásuk, olykor-olykor felmerült, hogy csinálni kellene velük valamit, majd néhány éve hirtelen a kellős közepén találtam magam.

Korábban Shakespeare több darabjához is írtál zenét.

Ezek közül néhányat fel is használtunk a W.H.-val, vagyis nem nulláról indult a produkció. Általában a színházi előadások muzsikája a darabbal együtt lekerül a színről, örökre eltűnik, csak nagyon ritkán készül belőle felvétel. De ezeknek a zenéknek egy része, amelyeket Keszég László és Dömötör András rendezők felkérésére írtam (a Vízkereszt, a Titus Andronicus és a Szeget szeggel című darabokhoz), így tovább tudtak élni. Persze nem érintetlen formában, inkább zenei gondolatokat, hangulatokat és témákat használtunk fel belőlük. A színházi munkák pedig abban is segítettek, hogy jobban megismerjem Shakespeare-t, hiszen azokban a darabokban, amelyekhez zenét komponáltam, komolyan el kellett mélyülnöm. Fogtam magam, és elolvastam őket angolul, így ma már jobban értem Shakespeare nyelvét, s ez most nagy előnyömre válik.

Nem szokványos zenei feladathoz kellett társakat toboroznod. Hogyan választottad ki a csapattagokat?

Mindnyájukkal dolgoztam már együtt korábban, más formációkban. Fontos volt, hogy olyan zenészekből álljon össze a csapat, akik jól ismerik egymást, mert nálunk nemcsak zenész, de egyben zeneszerző is mindenki. Így aztán ha valaki nem érzi sajátjának a másik kompozícióját, nem is tudja azt élvezettel játszani. Meg is vétózzuk egymás ötleteit, ha nem tudjuk teljesen magunkénak érezni. Vagyis mindamellett, hogy valamennyi dalnak megvan a gazdája, teljesen közösek is egyben.

Ki válogatta a szonetteket? Volt valami dramaturgia, amely szerint összeállítottátok a produkció ívét?

Együtt válogattunk, egymás szempontjait szem előtt tartva. Senának egyrészt nagyon fontos volt, hogy olyan verseket énekeljen, amiket nemcsak ért, de értetni is tud. Nekem pedig elsősorban az volt a fontos, hogy zeneileg gondolatébresztő legyen a szöveg. Nem a versek morális vagy filozófiai üzenete volt meghatározó, inkább arra törekedtünk, hogy a kiválasztott szövegek expresszivitását érezzük, és hatásosan meg tudjuk szólaltatni őket zenei környezetben. Ami a lemez és a koncertek ívét illeti, egyszerűen az eredeti sorrendhez tartottuk magunkat, ahogy azt többen is tanácsolták nekünk.

Nádasdy Ádám költő és Shakespeare-fordító sokat segített nektek a munkában. Hogyan kerültél vele kapcsolatba?

Több színházi produkcióban is dolgoztunk együtt, ő mint fordító és dramaturg, én pedig mint zeneszerző. A próbák alatt sokat beszélgettünk, és mindig lenyűgözött az, amit mondott. Már akkor is sokszor kellett segítségért fordulnom hozzá, mert azokat a dalokat is ő fordította, amiket megzenésítettem. Nagyon érzékletesen magyarázott el mindent, ami számomra homályos volt, ezért is kértem meg a szonettek kapcsán, hogy segítsen nekünk. Neki köszönhetően sokkal mélyebben megértettük a verseket, mind gondolati síkon, mind stilisztikailag. Rengeteg olyan finomságba avatott be minket, ami nélküle elkerülte volna a figyelmünket. Például a 138-as szonettben szerepel az a sor, hogy „I lie with her and she with me”, ami az angolban egyszerre jelenti, hogy lefekszünk egymással, és hogy hazudunk egymásnak. Ezeknek a szójátékoknak nagy jelentősége van az előadás módjában.

Miért csak angolul adjátok elő a szonetteket?

Mindenféleképpen az eredeti szövegekkel akartunk dolgozni, ráadásul így Senának is könnyebb a dolga, hiszen ő angol nyelvi környezetben nevelkedett fel, és ezeket a verseket is angolul olvasta először Ghanában. Volt próbálkozás kétnyelvű előadásra, ami ugyancsak jól sikerült, de az teljesen más műfaj, klubkoncerten így nem működik. Ennél sokkal praktikusabb, hogy kivetítjük az angol és a magyar szövegeket, s aki nem ért angolul, olvashatja a fordítást.

A Müpában új szonetteket is fogtok játszani. Mennyiben módosul az előadás? Megtartjátok az eredeti vázat?

Amennyire csak lehet, megtartjuk, bár biztosan el fog térni ez az előadás a megszokottól. Klubkoncerten még működik, hogy az ember hangszert cserél, merészebben improvizál, játszik a véletlennel és az interakció lehetőségével. Kis helyen be lehet vonni a környezetet. Volt, hogy a Sirály pincéjében játszottunk, és éppen az egyik szoros, kitartott szünetben lépett be valaki a terembe. Lassan kinyitotta a nyikorgós, vaskos ajtót, besétált, és az ajtó nyikorogva becsukódott mögötte, mi pedig megvártuk, beleépítve a hatást a zenébe. Itt azonban mindent alaposan meg kell tervezni, például hogy mi történik a számok között a színpadon, mennyit játszunk egyben, mikor tapsoltatjuk meg a közönséget. Ráadásul úgy kell játszanunk, hogy tőlünk 30 méterre is érzékelje a közönség, mit csinálunk, hol tartunk. A finom jeleket és apró rezzenéseket a hátsó sorban nem lehet fogni.

A zenéről is beszéljünk. Nem könnyű klasszikus szövegeket kortárs zenével párosítani. Mi volt az elképzelésed?

Szervesen alakítottuk ki azt a zenei köntöst, amit aztán a szonettekre húztunk. A mai zenei környezet stilárisan roppant szerteágazó, ezért többféle műfaj jegyeiből épül fel a lemez anyaga. Mai zenén valójában minden olyan zenét értek, amit ma játszanak, amit ma hallunk. Vagyis ennyiben Schubert is mai zene. És van is benne Schubert-utalás, ahogy lassú lüktetésű swing, gyors és agresszív zenei gesztus, ami a drum'n'bass-re mutat, reggae, hiphop, spoken word, gyermekdalszerűség és színzene, vagyis klangfarbe musik. Bár nem volt teljesen tudatos, szerencsére reneszánsz jegyek egy kivételével nem érhetőek tetten a kompozíciókban, így nem egy reneszánsz-parafrázis lett a lemezből.

Mennyire határozza meg a szonettek tartalma a zenei kompozíciókat?

Ritka, hogy a zene dinamikája, hangulata, formája és színe ugyanazt mondja, mint a szöveg. Ha a két dolog teljesen szinkronban van, az bárgyú lesz, patetikus és illusztratív. Nem szeretem, ha a zene nagyon rá akar vezetni az üzenetre, mint a hollywoodi filmekben, amikor érzelgős zene szól, és a főhős ábrándos tekintettel azt mondja: Szeretlek! Mindössze egy szám van, amiben szoros a kapcsolat zene és szöveg hangulata között, a már említett hatvanhatos szonett. A dühös, forrongó mondatokat nagyon jól tudja vinni a dühös, csörömpölő zene. És hát nem is lehet finomkodva idézni azokat a mondatokat, hogy: „Mert a Hitványság örömöt talál,/És Hitet gúnyol a hazugság árja,/És rang és dísz mind méltatlanra száll csak,/És a szűz Erényt ringyóvá aljasítják...”

Sári Júlia

WH – SHAKESPEARE-SZONETTEK
2011. április 10. 20:00 - 21:50
Művészetek Palotája - Fesztivál Színház
Közreműködk: Dagadu Veronika Sena – ének, szöveg, Márkos Albert – cselló, Gryllus Samu – basszusgitár, G. Szabó Hunor – ütőhangszerek, basszusgitár, Vajna Balázs aka VJ Lee Unflyable – vetítés, videotechnika