Ha Praznovszky Mihályt nem ismerném immáron húsz éve, s nem tudnám, hogy a „jó palócok” ringatták bölcsőjét, Mikszáth és Madách „nevelte”, azt gondolnám, a bakonyi rengeteg volt játszótere, a Balaton csillámló tükre, s partjának bölcs, öreg bazaltóriásai irányították az irodalom felé figyelmét.

Megismerkedésünkkor a Veszprém Megyei Múzeumok igazgatója, majd évekkel később a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, de az ezredforduló megint csak Veszprémben találja – a megyei könyvtár igazgatója ekkortól. Aztán nyugdíjba vonul, de nem nyughatik. Csak épp a helyszín változik.

2008. június 6-ika: a TEMPEVÖLGY című irodalmi folyóirat bemutatása Balatonfüreden. Főszerkesztő: Praznovszky Mihály. S nemcsak főszerkesztője, de megálmodója is.

„Itt a szellem dolgozik”

Beszélgetés Praznovszky Mihállyal, a Tempevölgy című folyóirat főszerkesztőjével

Azt nem kérdem, miért Tempevölgy lett a lap címe, hisz oktalanság lenne Jókai városával szemben, inkább arra lennék kíváncsi, miért nem az évekkel ezelőtt megszűnt Veszprém megyei irodalmi lap, az Új Horizont helyett, pontosabban, ennek hiányát pótolandó, a megyeszékhelyen alapított egy új irodalmi orgánumot?

Új Horizont… eleve nem tetszett a cím, mert nem magyar. S különben ennek a lapnak nem kellett volna megszűnnie, a lap tulajdonosi jogait gyakorló megyei önkormányzat fenntarthatta volna.
A második, ami feltűnt nekem akkoriban, hogy minden megyének van folyóirata, csak a magára sokat adó és hivalkodó Pannóniának, pannon fővárosnak, Veszprémnek nincs, ami egy kicsit furcsa ellentmondás volt.
A harmadik, ami a legfontosabb gondolat s egyben válasz a kérdésére: Magyarországon minden a centrumban van, így a megyékben is minden a centrumban van. Nem véletlen, hogy küzdenek egymással a megyékben a nagyobb városok, úgy, mint Szeged és Hódmezővásárhely, Győr és Sopron, Salgótarján és Balassagyarmat, Veszprém és Pápa stb. Arra gondoltam, hogy ezzel a centralizált helyzettel valamilyen módon kezdjünk el szakítani és az intézményeket vigyük el máshová. Magyarul: nem kötelező egy irodalmi, művészeti folyóiratnak a megyeszékhelyen szerepelnie. Ráadásul Veszprém kulturális élete már nem olyan markáns, mint korábban volt, ha az irodalomra gondolunk.
Veszprém megyében nagyon sok alkotó telepedett le, mert annyi gyönyörűséges pontja van, ahol érdemes élni. A Balaton-felvidék tele van pöttyözve velük: Tapolca, Pápa, Ajka, Várpalota… Tehát nevetséges lenne azt állítani, hogy minden a megyeszékhelyre koncentrálódik. S miután összement a világ az informatika, az internet következtében, semmi jelentősége annak, hogy ezt a lapot hol szerkesztik, egyfelől. Másfelől viszont nagyon sokat mond, hogy ezt a lapot Balatonfüreden szerkesztik, mert ez nem egyszerűen egy földrajzi név, hanem egy olyan szellemi tartalom, melynek évszázados tradíciói, rendkívül gazdag jelene és rendkívül látványos jövőképe van. Balatonfüred ebből a szempontból lehetne a lap címe is, de ahogy Ön is utalt rá, a Tempevölgy többrétegű: egy felvállalt örökséget, felvállalt szellemiséget és egy felvállalt kultúrateremtő képességet jelent számunkra. Ezzel azonban összefügg az is, hogy ezt a lapot Balatonfüred városa finanszírozza.

A város vezetése hogyan fogadta a folyóirat-alapítás ötletét?

Amikor ezzel az ötlettel Cserép László úrral bementünk a város polgármesteréhez, két dolgot mondtunk, valójában azokat, melyeket ő is tud: tudatosan valljuk, hogy Balatonfüred az irodalom és a művészetek, a kultúra városa. (S persze a szőlő és a bor városa, de nem csak borral él az ember, hanem néha igével is.) Azt mondtuk, ha körülnézünk a városban, itt már minden van, ami a művészetekhez kötődik: zenei fesztivál, költőfesztivál, nyári fesztivál, művésztelep, az égvilágon minden, de még valami nincs: folyóirat.
S elmondtam a polgármester úrnak, hogy egy ilyen megye nem engedheti meg magának, hogy ne legyen folyóirata; és mindent, ami a folyóirat-alapítással és fenntartással együtt jár. Ő rábólintott, és a város testülete az elmúlt három évben megszavazott egy kevés pénzt erre, ami nem is kevés, hisz egy kis utánjárással ezt a negyedévente megjelenő lapot tudjuk finanszírozni. S az eddig eltelt időszakban igazoltuk is a város döntéshozói előtt, hogy valóban, ez egy felmutatható, vállalható, értéket hordozó, városi értéket jelentő lap.
És ami a legfontosabb: megértették az alapelvemet is, melyet a kezdetektől hangoztattam, hogy ez nem balatonfüredi folyóirat, hanem Balatonfüreden megjelenő folyóirat.

Ha jól tudom, a megjelenés különböző rendezvényekhez kötődik.

Igen, ez így van. Az első szám februárban, Jókai születésnapja táján jelenik meg. A második az ünnepi könyvhét idejére, a harmadik a Quasimodo Költői Fesztiválra, s a negyedik karácsony táján. És a város imázsához most már szorosan hozzátartozik.

Mit mondhatunk a Tempevölgy terjesztéséről?

Hatszáz példányban jelentetjük meg, s egyelőre könyvesboltokban vásárolható. Meg kell oldanunk a postai terjesztést és az előfizetést. Nagyon fiatal még a lap, de egyre sűrűbben kapom a kérdést; hol lehet megrendelni, hogy lehet hozzájutni. Tehát a terjesztés egy, még megoldásra váró feladat. Óriási bátorság manapság folyóiratot indítani. Több szempontból is: egyrészt, mert a magyar folyóirat-piac igencsak telített, s nem kötelező mindenkinek a tájegységi folyóiratot olvasni. Másfelől, az emberek zsebébe nyúlunk mindannyian, akik a kultúrával foglalkozunk, onnan akarjuk egy mozijegy, egy színházjegy, egy könyv árát, s most még egy folyóiratét is kivenni. Ez nem nagy ország, nem nagy fizetőképes kereslet, s a fő baj: ugyanazok veszik igénybe a kulturális területek felsorolt szolgáltatásait. S ez a közeg, sajnos, nem fiatalodik, csak idősödik.

Ön a folyóirat bemutatásakor úgy fogalmazott, hogy ez egy egyetemes magyar lap, melynek a karakterét a fürediség adja meg. Kifejtené, mit is takar ez?

Talán azzal kezdeném, amire eddig nem tértünk ki, a cím megtalálására. Cserép László barátommal először a Pannónia szó körül járt az eszünk, de a Pannónia, mint név, már oly sok helyen feltűnik, neveztek róla el játéktermet, sajtot stb.. Aztán végül Laci mondta ki a Tempevölgy szót, amely duplán jó volt nekünk, mert egyfelől utal a táj és a nemzeti kultúra nagy értékére, Jókaira, másrészt utal ennek a tájnak a szellemiségére, hiszen a Tempevölgy az antikvitás egyik szép helye, ahol megőrzendő értékek keletkeztek, és újak születnek. Jókai pedig gyönyörűen írja le ennek a tájnak az értékszemléleti megközelítését.
S persze fontosnak tartottam az Új Horizont hagyományait megőrizni, amely egyszerre volt tájcentrikus és nemzeti magyarságban gondolkodó. Persze Nyilván minden magyar lap ezt csinálja valahol, hisz a helyi vonatkozás nem jelent értéktelenséget, de ugyanakkor el kell zárkózni attól, hogy honismereti közlemény legyen. Tehát a folyóiratnak úgy kell megtalálni, megteremteni az arculatát, hogy egyetemes magyar folyóirat legyen, de az a szín, amelyet a táj ad, ott legyen a témákban, a szerzőkben.
Ez a táj mindmáig vonzza a magyar, sőt az európai szellem alkotóit, értékeit. Tehát van merítési lehetőség. Ezen a tájon, és itt nem a Dunántúlra gondolok, rendkívül széles intézményrendszere van az alkotó kultúrának az egyetemtől kezdve a füredi fordítóházig, a kitűnő nagy könyvtáraktól a levéltárig, a színháztól a tudományos műhelyig… Az ember bármerre néz, itt a szellem dolgozik, és komoly dolgokat hoz létre.
Nagyon fontosnak tartom odafigyelni a helyiekre, a Veszprém megyei alkotókra, a fiatalokra és kevésbé fiatalokra, akik értéket hoznak létre. Róluk tudnunk kell. És idekapcsolnám azt is, hogy baráti szálak kötnek bennünket, mint lapot, a szombathelyi egyetemhez. Sorra kapom onnan a fiatalok dolgozatait és örömmel közlöm, még ha csetlik-botlik is itt-ott az a vers, nyers a tanulmány, de hát valahol el kell kezdeni, fel kell mutatni a fiatal értékeket is. Mert ne feledjük el, úgy leszünk egyetemesek, ha a lapot olvasó egyszerre kap az össznépi és a helyi kultúrából értéket. Nagyon fontosnak tartom megtalálni saját színünket és belépni a magyar folyóirat-közösségbe, amelynek szeretnénk majd évtizedek múlva olyan rangos képviselői lenni, mint a többiek ma.

Egy folyóirat igazi karaktere nem alakul ki azonnal, számról számra változik kicsit, keresi igazi „énjét”. A Tempevölgy megtalálta már a végleges formáját?

Nem, még nem, még nagyon messze vagyunk tőle. Érdekes és tudatos a folyóiratban, hogy nincsenek állandó rovataink, ezzel szeretnék változtatni a merev folyóirat-struktúrán. A rovatokat az épp előttem lévő anyag adja. Én találom ki hozzá az ideiglenes rovatcímet és az összekötő gondolatot, mellyel az olvasónak segítek, miért is került ez bele. Jó néhány cikk összerakva már közös gondolatot fejez ki, így kerülnek egymás mellé.
Másrészt viszont vannak állandóságaink. Itt van például a Quasimodo költőverseny, minden évben Füreden rendezik meg. Az erre beérkezett és díjnyertes alkotások mindenképpen megjelenítendők, hisz ez is merítés a kortárs magyar lírából. Jó kapcsolataink vannak az itthoni és határon túli alkotókkal, az olasz kitekintés is fontos számunkra, s a költői versennyel egy időben évről évre meghirdetett Bertha Bulcsu esszéíró verseny legjobb alkotásait is természetesen közöljük. És ezek adottak minden évben. Ebből is látható, hogy kezd formálódni a lap szerkezete.
Nagyon fontosnak tartom azt európai kötődést, odafigyelek a Kárpát-medencei magyar kultúra értékeire és helyet adok ennek is a lapban.
Híve vagyok annak, hogy a folyóiratot olvasni kell, tehát a folyóiratot nem magunknak készítjük, hanem az olvasóknak, s oda kell figyelni az ő érdeklődési- és ízlésvilágukra.
Nagyon szerencsések vagyunk, hogy vannak értékeink, amelyet egyetemes értékként fel tudunk ragyogtatni. Az egyik a Jókai-értékrend. Fontosnak tartjuk láttatni, Jókai hogyan él a XXI. században, milyen a viszonyunk hozzá, mind az olvasóknak, mind a szakembereknek.
Aztán a másik a Krúdy-jelenség, mely Füreden szintén nagyon hatásos, s én úgy érzem, Krúdy a XXI. század írója lesz.
A harmadik a Blaha Lujza-jelenség, mely a színházi kultúrát, színháztörténetet jelenti. Látható, hogy ezek a jelenségek, értékek kezdik kialakítani, hogy melyek azok a visszatérő rendszerek, amelyekkel ennek a lapnak törődnie kell. Még kérek több év türelmet, de addig is nagyon színes és szórakoztató, izgalmas folyóiratot kap kézbe az olvasó.

A szerkesztőség munkatársai nemcsak a kultúra helyi napszámosai, hanem itt van Szőcs Géza, Szálinger Balázs, Tomaso Kemeny Milánóból, és nem utolsó sorban Kocsis Zoltán zongoraművész. Miért éppen ők? Miképpen kötődnek Füredhez?

Beszéltünk már róla, hogy Fürednek egy óriási tradicionális értékrendje van a magyar közgondolkodásban. Ha valaki azt a szót hallja, hogy Füred, az biztos, hogy Balatonfüredre gondol, holott több Füred utónevű helység is van az országban. Ezzel nem bántom a többieket, csak elmondom, hogy a Füred név így állandósult a magyar közgondolkodásban már a reformkortól. Balatonfüred egy olyan település, mely a reformkortól színházi kultúrát hoz létre, egyfajta közösségi politizálási színtér, a magyar ipartörténet része – lásd a balatoni hajózást. A felvilágosodás korától szinte minden magyar költő megjelenik itt és a tájélményét valamilyen írásos formában rögzíti Kazinczytól kezdve Garay Jánosig s tovább a kortársainkig. Ez a település akarva akaratlanul meghatározza máig hatóan azt, hogy mit mondunk róla és kiket vonz ide. Ha nem lenne Quasimodo költőverseny, akkor is rengetegen kötődnének ide a kortársak közül.
A XX. sz. közepén a Lipták-házban gyűlt össze a kortárs magyar irodalom színe java. Egyfajta menedék volt ez számukra: itt fordítanak, beszélgetnek, élik azt a szabad szellemi életet, amelyet egyébként a fővárosban nem volt szabad, és nem volt szellem… És a fordítóház most is éli a maga színes, nyüzsgő életét. Rangot és kitekintést ad. A külföldi kortársak folyamatosan jönnek a magyar fordítóházba.
Olyan eleven, tradíciókra épülő irodalmi, művészeti mozgás van a városban, hogy a rendezvényeket már alig bírja befogadni. Ennek következtében olyan nevek élnek és fordulnak meg itt, mint Lator László, Juhász Ferenc, Baranyi Ferenc vagy Görgey Gábor. De bárkinek, a kortársak közül, számtalan kötődése van: akár Quasimodo-zsűrizés, akár hétvégi ház, rendszeres tájélmény egy közeli faluban stb. Amikor merítettünk ezekből a nevekből, éppen az volt a gond, hogy kit kérjünk fel a sok barát közül, akiknek füredi élménye van.
Kocsis Zoltán Ferencsik János révén kötődik, Szőcs Géza az elmúlt húsz évben rendszeres visszatérő vendége, irodalomszervezője lett a városnak, vagy Szálinger Balázs, aki pályakezdésétől itt, a Quasimodo verseny körül mozog. Tomaso Kemeny az olasz vonalon keresztül jött hozzánk Milánóból, és Füred jóvoltából találta meg újra magyar mivoltát. Ezek a nevek adottak voltak, s hozzátehetnék még tízet, akár húszat is, akik rendszeresen feltűnnek, szerepelnek, értéket közvetítenek és hoznak, mondhatnám, a város kapcsolati tőkéjét jelentik a folyóiraton keresztül is.

A 2008-as mutatványszám megjelenésekor, egy interjúban elhangzottak a következő kérdések: bízik-e a lap jövőjében, illetve vannak-e távlati tervei? A következők hangzottak akkor el A válasz így hangzott: támogatók keresése, alapítvány létrehozása, internetes megjelenés, előfizetés megszervezése, egy Tempevölgy Könyvtár életre hívása, díjalapítás. Hol tartanak most?

Az internetes megjelenés már megvalósult, a város honlapján rajta vagyunk. Ez egyelőre tartalmat jelent, fiatalok vagyunk még ahhoz, hogy archívumunk legyen. De minden esetre a város honlapja nagyon látogatott, s ott kiemelt helyen szerepel a Tempevölgy és vissza lehet lapozni a régebbi számokat.
A Tempevölgy Könyvek kiadása is megindult, szintén a város finanszírozásával. A város önkormányzatához vagyunk kötve, ami nagyon jó dolog, mert érezzük a segítséget, a figyelmet.
Amint már előbb is mondottam, a legfontosabb feladatunk a terjesztés megoldása, mert meg kell küzdeni minden olvasóért. Semmiképp sem abban látom a megoldást, hogy a Tempevölgy bekerüljön a folyóirat-kioszkok végeláthatatlan, színes szemeteinek sorába, az egyik sarokba eldugott irodalmi folyóiratok mellé. Igyekszem olyan helyekre elvinni, ahol sokan megjelennek a kultúra iránt érdeklődők. Kapható pl. a Petőfi Irodalmi Múzeum könyvesboltjában, de kért az egyik helyi (füredi) cukrászda is, lapozgathassák a betérő vendégek.
Van már egy kialakult szerzői (törzs)gárda, látom, hogy számíthatok fiatalokra is.
Ha már a szerkesztés művelete biztonságos és mindig van bemutatója az új lapszámnak, ha már egyfajta működtetési struktúra kialakult a maga nyugodtságával, rendezettségével, akkor gondolhatok távolabbra is.
Vannak terveim, mert nincs is annál unalmasabb, mint mikor az ember a babérokat aratja reggeltől estig. Ültetni is kell néha.
 

Buzás Szilvia

Fotó: www.metropol.hu