Hogyan lesz egy szakácskönyvből regény? Beszélhetünk-e ma nemességről? Az Úrilányok Erdélyben sikerkönyv szerzőjét kérdeztük erről, és arról is: ki ő valójában.

„Belénk égették a hagyományokat”

– Interjú Ugron Zsolnával

Az Úrilányok Erdélyben című regénye eredetileg szakácskönyvnek készült. Hogyan lett belőle szépirodalmi kiadvány?

Hosszú-hosszú évekkel ezelőtt megtaláltam nagyanyám kézzel írott szakácskönyvét, amelyben benne volt dédnagymamám receptgyűjteménye is. Elképesztő, hogy milyen hozzávalókat használtak, például ananászt vagy kapribogyót, és még sok más különleges fűszert, gyümölcsöt. Ezt szerettem volna kiegészíteni és kiadni. Hozzáírtam néhány családi anekdotát, amelyeket ismertem és gyűjtöttem. Ezek kerültek be később a regénybe – dőlt betűs részekként. Magyarországon megtetszett az ötlet egy kiadónak, és azt az ajánlatot kaptam: ha írok belőle egy gasztroregényt, akkor megjelenteti. Lelkesedéssel láttam hozzá az írásnak, mintegy két hét alatt elkészült a kézirat. Aztán sokat dolgoztam még vele… Végül nem az adta ki, aki ki először ajánlatot tett a publikációra, hanem az Ulpius-ház.

Mégis, mennyi időt vett igénybe a regény megírása?

Nem tudom pontosan megmondani. Hónapokig dolgoztam vele minden nap egy kicsit, általában estenként. Voltak intenzívebb és kevésbé intenzívebb periódusok a munkafolyamatban.  Időnként letettem három-négy napra, majd újból elővettem.

Az Úrilányok Erdélyben megírása előtt voltak szépirodalmi próbálkozásai?

Nem gondoltam arra, hogy valaha könyvet fogok írni. Televíziós újságíró voltam Budapesten, szerkesztő-riporterként dolgoztam évekig. Talán ezért fogalmazok ilyen tömören, hozzászoktam. (Nevet) Az irodalommal komolyabban érettségi után foglalkoztam, amikor magyar szakra felvételiztem, ahová nem kerültem be, így jutottam el a jogi egyetemre.

A regényben egy színes történetet olvashatunk izgalmas szerelemi szállal, kalandozással a múltba, betekinthetünk a báltermek, a paloták világába. Mennyire önéletrajzi ihletésű? Anna, a főhősnő sorsa párhuzamba állítható az Ön életével?

Teljes egészében fikció. Nyilván nem nehéz párhuzamot találni az életem és a regény között, az olvasó ezért könnyen fedezhet fel kapcsolódási pontokat. De nem beazonosíthatók a szereplők, kitalált személyekről van szó. Néhány jellemvonást elcsentem a környezetemben élőktől, többet is beépítettem a saját és ismerősem által ismert vagy megélt történetekből, de sem a szereplőkre, sem a valós szituációkra nem lehet ráismerni, ezek csupán segítettek a munkámban.

Egy korábbi interjúban említi, nem létezik már Magyarországon vagy Erdélyben úgynevezett nemesség. Kifejtené ezt bővebben?

A nemesség mint osztály, réteg, társadalmi csoport nem létezik, így értettem. Élnek leszármazottak, de az a fajta kompakt, zárt világ, mint amilyen régen volt, ma már nincs, hiszen nem egymás között házasodunk, nem azt az életet éljük, mint őseink. Az én életem is olyan, mint mindenki másé. Minket valóban úgy neveltek, hogy belénk égették a hagyományokat, családi történeteket. Lehet, hogy néhányunkat ez a nevelés jobban formált, mint másokat.

A nevét Jókai Mór Hargita című novellájának főhősnője után kapta, a nagymamája javaslatára. Az Úrilányok Erdélyben is mintha hasonlítana a Jókai-regényekre stílusában, szövevényes szerelmi történettel, kalandos, romantikus cselekményszálakkal… Mennyire áll közel Önhöz a szerző? Kit olvas szívesen?

Rengeteg Jókait olvastam középiskolás koromban, kedveltem a könyveit. Nagyon szeretem a történelmi regényeket. Hasonlóképp sokat forgattam Passuthot is. De kedvenceim a francia klasszikusok. Most épp Hamvas Béla műveibe vagyok szerelmes.

Min dolgozik most?

Írok még egy könyvet, de nem egyedül dolgozom rajta, hanem egy nagyon régi barátommal közösen. A világ két pontján élő férfi és nő levelezéséből indul ki a történet. A férfi-nő kapcsolat játékait, buktatóit, szövevényességét mutatja be. A címe Szerelemféltők lesz.

Lesz folytatása a regénynek?

Most nem tudom elképzelni; úgy érzem, ezt a történetet megírtam, de lehetséges, hogy pár év múlva mást gondolok…

Varga Melinda

A leadben található kép forrás: www.olvasoterem.com

Kapcsolódó anyag:

Recenzió a könyvről