Civilben voltam a versben
Kérdésekkel zaklattam magamat
Rendületlenül toltam előre
a világ szekerét

 

 

DEBRECZENY GYÖRGY

BECKETT-DALOK (1-25)
 

 

 

 

 

 

 

1.
Az elején kezdem
mint valami vén hülye
Képzeljék csak!
A fejünkben történik valami

Megmozdul az egyik nyakizom
s az állkapocs őrölni kezd megint
Az agy a szív meg a test többi ürege
ahol gondolat és érzés járja őrült táncát

mindez teljesen megváltozik
Mintha csúcsos kalapot viseltem volna
Csak a csuklómat láttam
az eres kézfejet

s a legalsó fehér ujjperceket
Az eltűnőfélben lévő dolgoktól
még idejében
elfordítom a tekintetem

 

2.
Másfelé néztem
de azért magamra gondoltam
Könnyebb lett volna lemenni az útra
sántikálva a nyomomba eredni

magam után szólni
mankóim között lihegve
ott állni magam előtt
Mit akarok?

Félelem van bennem
szánalom és undor
Minden kitelik tőlem
meglátjátok

A tehenekről
és az égboltról beszélek
amíg minden fehér nem lesz
és sima

 

3.
Sohasem léptem ki magamból
és újra itt állok egyedül
Erőt vett rajtam a gyengeség
gondolatban

Levettem a kalapom
mondhatnám
kalapot emeltem magam előtt
és jól megnéztem

Majd egyszer
leltárt veszek fel
a javaimról
a szavaimról

A leggyengébb szellő is
messzire sodor
Szóval még élek
Jó tudni

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

4.
Mit keresek én itt?
Ott időzöm valahol
az unalomban
a sár és a szemét között?

Ezen az éjszakán
nem verődnek a földhöz
a dorongok
Emberi hang soha

egyetlenegy se
Ezen az éjszakán
nem süt a hold
Nem hozza senki

nyikorgó vödörben
a nap szemetét
Itt időzöm
sár és szemét között

 

5.
Mit jelent az hogy látni?
Magas fű néma talaj?
A teheneket megfejni
vagy megfejteni kell?

Viszontlátni? Mi az?
Látni viszont mégsem?
Mégis látni
viszont nem látni?

Testvér utáni vagy?
Felébredéskor
déli harangszó?
Mit jelent?

Ki testesül meg?
Mit jelent az hogy látni?
A teheneket megfejni
vakon?

 

6.
A hegyek és a tenger
között lebegek
átokverte országban
éjszaka haris rikácsol

Utazom az árnyas
homályba
nyomom a kerékpáron
veszettül a dudát

Micsoda földi paradicsom!
Micsoda földi paprika!
Ó földieper!
Ó magányos barátaim!

Lebegek a hegyek
és a tenger között
Leírnám én részletesen
ha lenne mit

 

7.
Magam után szóltam
mint valami vén hülye
de másfelé néztem
Sohasem léptem ki magamból

Mit keresek én itt?
Felébredés ez most
vagy elalvás?
Soha emberi hang

Magas fű s némaság
Nyikorgó vödörben
lebegek
Éjjel a tenger rikácsol

Sár és szemét
szemét és sár
Nyomom a dudát
egyre csak nyomom

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

8.
Történik a fejemben valami:
a hegyek és a tenger
Pedig történhetne mankó
madzag kerékpár

Leírom majd részletesen
ki testesül meg: a tehenek
De erről majd később
Most lebegek

Másfelé nézek
mint valami hülye
Nyikorgó vödörbe
nem süt a hold?

Pedig történhetne bármi
de csak a bűz
Elátkozott országban
sár és szemét

 

9.
Gyakoroltunk:
négyet kopogtam a fején
másik kezemmel
az orra alá tartottam

egy bankjegyet
vagy a szájába tömtem
Nem tudtam
hogyan szólítsam őt

Süket volt
és összecsinálta a fekhelyét
de erről sosem társalogtunk
Azt se tudta mit fecseg

Csattogott az ammóniabűzben
csattogott egyre a protézise
Az emberrel sokszor megesik
hogy azt se tudja mit fecseg

 

10.
Azt hihette
folyton nemet mondok
pedig hát mi sem állt
tőlem távolabb anyám

Nem az ökölcsapások
miatt jöttem e földre
és nem is a pénz miatt
Azt csak elvettem

Valóságos események történnek
egykori nyári délutánokon
Elmondhatnám
de nem mondom

De nem a pénz miatt
jöttem e földre
és nem is
az ökölcsapások miatt

 

11.
A párna alól
ki a kulcsot
a pénzt ki a fiókból
aztán vissza a kulcsot a párna alá

De nem a pénzért jöttem
Csak kifárasztott az éjszaka
elgyengített a nap
a leírhatatlan szobában

Behúzott farokkal
menedéket keresek itt
de nem a pénzt
keresem a fiókban

Egyáltalán nem
Nem a kulcsot a párna alatt
Mert nem a pénzért jöttem
Aztán vissza a kulcsot a párna alá

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

12.
Ó a város falai és a szabályzat!
Hatalmas boltívek a szűk utakon
hol mankóimmal tolom a kerékpárt
Kerékpárom a hónom alatt

Kár hogy nincs belőle kettő
Milyen kár
hogy ebből a városból
nincsen legalább kettő

Hatalmas boltívek
a szűk utakon kettesével
A kerékpárosok libasorban
kettesével

Libák pihennek a kerékpárokon
ahol kerekek párosodnak
Jönnek a rendőrök kettesével
és szóra bírnak

 

13.
Vigyáznom kellett
Valahogy azért boldogultam
Valahogy azért mindig
életben maradtam

Mindent becsületesen
kifizettem befizettem
Mankómmal toltam a kerékpárt
kerékpárommal toltam a mankót

Hitelre vettem a kerékpárt
de már kifizettem
legalább duplán kifizettem
Nem is értem

miért nem kettőt
miért nem két kerékpárt tolok most
Falnak támasztom magamat
Létezésem sérti a rendet

 

14.
Mankóimra mutattam szerényen
mivelhogy nyomorék vagyok
Csak a mankótörvény
a tiszta beszéd

A törvény előtt meg kell hajolni
fel kell borulni
vagyis le kell borulni
háromszor megérinteni

homlokunkkal a földet
Mindenkire vonatkozik
a törvény
leszámítva a törvényhozókat

és a gazdagokat
A szegény büntetéssel gazdagodhat
Falnak támasztom a törvényt
és vizelek

 

15.
Nyomorék vagyok
Törvénytisztelő
Nem vagyok szomorú
A rendőrrel nem üvöltözök

Vannak papírjaim is
pontosabban egyetlen papír
A hivatalos közlöny
egy darabkája

mindig ott van a zsebemben
Jó szolgálatot tehet
a toaletten
igaz nem törlöm ki mindig

de hát ez természetes
Ó ha a mellékhelyiségben
időzöm az valahogy
olyan időtlen olyan szép

 

16.
Kerékpárom könnyedén
tolta a rendőrt
akinek fehér kesztyű
volt a kezén

Vidáman szökdécseltem
szeretett mankóim között
Ó micsoda szerencse ért!
Megérintettem a kalapom tetejét!

Szóval még megvan!
Nem ismertem a kalaptörvényt
nem tudtam biztosan
megérinthetem-e

Tolta könnyedén
a kerékpárom a rendőrt
Könnyedén tolta
a fehér kesztyűt a kerékpár

 

17.
Hatalmas mankóimmal
tolom előre a város falait
A törvényen libák pihennek
libasorban

Csak a rendőr a tiszta beszéd
de már kifizettem
Vidáman szökdécselek
akár a hivatalos közlöny

Tolom előre a város falait
kettesével
Igaz mankóból is épp
kettő birtokosa vagyok

Hatalmas tulajdonaimmal
tolom előre a rendőrt
tolom előre a város falait
Mindig csak előre!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

18.
Hatalmas törvényeimmel
tolom előre a tulajdont
Hatalmas parkőreimmel
tolom előre a parkot

Hatalmas mezőőreimmel
tolom előre a mezőt
Hatalmas házmestereimmel
tolom előre a házat

Hatalmas ellenőreimmel
tolom előre a bliccelőket
Hatalmas rendőreimmel
tolom előre a káoszt

Egyre csak tolom előre
a gőgöt az ostobaságot
Mama nézd!
A pénz hogy kivirágzott!

 

19.
Megszólítottam a mamát
Csirkét evett
Mankóimmal vígan ugráltam
a vonat tetején

A huzat tetején
Paplan Vonatot ábrázol
Vonatos paplanhuzat
ábrázolhatna csirkét is épp

Akkor most már sehol se vagy?
Megszólítottalak!
Csirkét ettél a vonat tetején
a paplanhuzat tetején

Nem voltam szomorú
se konok
Vígan ugráltam mankóimmal
míg leetted a paplanhuzatot

 

20.
Mentem tovább
legjobb tudásom szerint
vidáman ugrálva mankóimmal
a vonat tetején

Szállásaik előtt ott üldögéltek
a halottak
Ó szállás!
Szabad szállás!

Éppen a vadak vége volt
ezért aztán nem is hoztam
csak szelídet
csak szelíd csirkét

Ott üldögélünk vidáman
házaink előtt
faljuk a csirkét szelíden
Mi halottak

 

21.
Félénk vagyok
mindig féltem a verstől
Izé a veréstől
Van közöttük különbség?

Karosszékben terpeszkedik
egy poétikus szalmakalap
és kilóg belőle valami vers
Az őr szeme láttára

eldobtam mankóimat
és fejest ugrottam a versbe
Kurvalányhajat lengetett
lágyan a szél

Két strófa közül integettem
Lecsúsztam a jambikus lejtőn
Jól mellbe vágott
Akarom mondani hátba

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

22.
Ebédidőben
feledve anyámat
civilben voltam
ingujjra vetkőzve

Kérdéseket tettem fel magamnak
de időre volt szükségem
hogy rájöjjek
mit is kérdezek magamtól

Időre volt szükségem
sok-sok időre még
hogy ne válaszoljak
hanem lőjek

Felcsigáztam a kérdező dühét
aki én vagyok
kérdésekkel zaklattam magam
ebédidőben

 

23.
Fejest ugrott a versbe
ebédidőben lágyan a szél
de nem roggyant meg
a szerkezet

Megszólítottam a verset
Csirkét evett
Előfordul az ilyesmi
ebédidőben

Néztem a lábát
gyönyörű volt
De még szebb lenne
a verslábon a versharisnya

Nem válaszolt
de nem is meglepő az ilyesmi
ebédidőben
a csirkevágóhídon

 

24.
Civilben voltam a versben
Kérdésekkel zaklattam magamat
Rendületlenül toltam előre
a világ szekerét

Most csak te meg én –
mondtam neki miközben toltam
a papíron le s fel a tollam
toltam előre a rímet

meg anyám fecsegését
Miért nem írsz te
olyan szép verseket fiam?
A vágóhídra nézett az ablak

Szóval nem a vesztőhelyre
Én civilben voltam ugyan
de a vers
ünneplőbe öltöztette kis szívét

 

25.
Legjobb tudásom szerint
mentem tovább
aztán meg megálltam
legjobb tudásom szerint

Elteltek közben
hosszabb-rövidebb időközök
Igazán kedves hozzám az idő
ha nem bántalmaz tettleg

Megteltek közben a kukák
sőt talán kicsit
túl is csordult bennük az érzés
és én ezzel az érzéssel elteltem

Kovács leszek
terveket kovácsolok majd
és addig ütöm a vasat
amíg még eszembe jut

 

 

Jakatics-Szabó Veronika festményeit képenként is megtekinthetik a Galériában.