„Egész generációjának önéletrajzát írja”
A szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban 2011. december 23-án négyen beszélgettek Terék Anna Duna utca című verseskötetéről, ennek kapcsán önazonosságról, tehetségről és életterekről.
„Egész generációjának önéletrajzát írja”
A bemutatóval egybekötött disputát a szerző mellett dr. Faragó Kornélia irodalomtörténész, kritikus, a Híd főszerkesztője, valamint Béres Márta, a Kosztolányi Dezső Színház művésze és a kötetet illusztráló Antal László képzőművész vezette fel.
Előtérben a mű, a szerző háttérben
Faragó Kornélia megállapítása szerint Terék Anna egész generációjának önéletrajzát írja. Két művet is párhuzamba hozott vele. Kemény Lili egy szövegét, melynek címe: Kedves nemzedékem és Borislav Mihajlović-Mihiz: Önéletrajz másokról című kötetét. Ebben az értelemben érzi önéletrajzinak a Duna utcát is. Mint mondta, nem feltétlenül azok a versek a kedvencei, amelyek a legnépszerűbbek, például a külFÖLD. Fontosnak vélte azonban, hogy Anna felismeri a társadalomkritika beszédmódját, ugyanakkor kedvezőbbnek tartja, ha ez rejtettebben működik a szövegeiben (Lassú Párizs vagy Budapest esőben). Erősségként még hangsúlyozta a szinesztéziára építő látásmódot és azt, hogy tud átfogó szerkezetekben gondolkodni, szembehelyezkedve a trenddel, a posztmodern fragmentalitással. Amitől pedig mindig óvja az érzelmek vonzáskörében alkotó Annát, az az érzelgősség.
A szakmai értékelés után dr. Faragó Kornélia átadta a színpadot a három művésznek. Hatszemközti, nagyon személyesnek ható beszélgetés kezdődött. Béres Márta szerint mindenkinek van egy Duna utcája, amelyre a kötetet olvasva rátalálhat. Ő és a szerző néhány napja ismerik csupán egymást személyesen. Egymás művészetét viszont régebbről. A kölcsönös tisztelet szülte ennek a beszélgetésnek az ötletét is. Antal László és Terék Anna pedig régi barátok, már gimnáziumi éveik alatt eldöntötték, hogy majd együtt dolgoznak. Így természetesen a szerző első könyvét (Mosolyszakadás) is ő illusztrálta, a Duna utcánál pedig ugyancsak eredményesnek bizonyult a közös munka, hiszen ezúttal is összhangba kerül kép és szöveg. Egymástól távol élnek ugyan – Anna Magyarországon, László Németországban –, de folyamatos alkotói és baráti kapcsolatot ápolnak. Béres Márta ennek kapcsán arra kérdezett rá: két ennyire tehetséges ember közül miért nem találta meg egyikük sem a számítását a Vajdaságban?
Béres Márta, Terék Anna és Antal László az asztal és a kötet körül
Antal László nem látott otthon kibontakozási lehetőséget, tapasztalni akart és úgy érezte, ez számára csak ,,odakint” érhető el. Anna lassan kilenc éve él Budapesten, ahol pszichológiát tanul. Bármilyen meglepő, de ott sajátította el a szerb és a horvát nyelvet is, amikor még a „nulladik” évben egyetemi felkészítőre járt, és a horvát diákoknak segédkezett az ügyintézésnél. Mint mondta, ezekben a vegyes nációjú csoportokban érezte igazán jól magát. Nem néztek rá furcsán, mert vajdasági magyar. Az, hogy Szerbiából érkezett, nem keltett olyan félelmet, amilyet később a pszichológiaszakos hallgatók körében. Anna úgy érzi: Magyarország küld (például az igényelhető hazatérési segéllyel), Vajdaság vár (például építeni a magyar közösséget), de ő mindkét impulzust kényszerként éli meg. Talán egy harmadik hely volna a megoldás: egy, a munkához és az íráshoz egyaránt ideális, semleges közeg – morfondírozott hangosan a megoldáson.
Felolvasás - együtt szerző és szöveg
Majd az alkotási folyamatra került a hangsúly, amelyről Terék Anna annyit árult el: ahelyett, hogy kisírta volna magából, kiírta inkább ezeket az érzéseket. Elárulta azt is, hogy szerinte minden szövegnek így kellene születnie: feszültség, érzelem, hangulat, majd szigorú munka, amely végül művészi értéket közvetít.
A tehetség? Ti tehetségesek vagytok? – szegezte a két ifjú művésznek a kérdést Béres Márta. Ők ebben is egyetértettek: igen. Elmondták, nem hívei az álszerénységnek, azt gondolják, amiért megdolgoztak, arra méltán lehetnek büszkék. Azonban az alkotás folyamatában inspiratívak tudnak lenni a bizonytalanságok, a kételyek (Anna, például, általában Faragó tanárnő véleményének segítségével oldja fel ezeket). Gátlónak értékeltek azonban mindenfajta beskatulyázást (így az ,,elsőkötetes író” meghatározást is). Ilyen tényezőnek tekintette a szerzőnő a kollégiumi életet, amely a legalapvetőbb, mindennapi dogokban hátráltatja, mert hiányzik neki a természetes élettér (rendes körülmények között tisztálkodni, főzni magának, elvonulni).
Előtérben a szerző - arccal a fény felé
Miként és hova képzeli jövőbeli önmagát? – kérdezte végül Béres Márta. „Nyugodtabb emberré szeretnék válni, megszabadulva a tömegközlekedés kínjaitól, élni egy saját lakásban vagy házban” – hangzott a válasz. Ez talán szintén része lehet egy generáció önéletrajzának.
Lennert Tímea
A fotókat Nikola Lučić készítette
Kapcsolódó anyag:
Terék Anna válaszai a 2011-es értékelő körkérdésekre
