Év közben rengeteget élcelődnek egymással írók, költők, irodalmárok élőszóban, recenziókkal, jegyzetekkel. Most a líra köpönyegét (micsoda képzavar!) magunkra öltve tükröt tartunk néhány szerzőnek: Böszörményi Zoltánnak, Jónás Tamásnak, Kemény Lilinek, Krusovszky Dénesnek Kukorelly Endrének, Lázár Bence Andrásnak, valamint ismeretlen kamasz és túlkoros költőknek a Félönline és a Dog.hu-ról.

 

„Mennyit töketlenkedek, te Istikém”

 

 
Dankó Domokos Máté paródiái

 

Böszmereményik Zoltán

Jelentés a tökéletes közhelyzetről

Barátaim, ti szerelmes jó barátok,
tárjátok ki szíveteket! Nézzetek rám:
tisztító hittel léptem közétek – rátok
szorulok, mint bóvlira a reklám,
mint vajas kenyér álmára a lekvár.

Új világ jön, új eszmények és új mámor!
Véletek és néktek játszom új dalt, trillát,
hetyke, csábos szekvenciát – hopp, az A-moll
tova tűnt, mint kedv, remények, Lillák.
(Jaj, de megy nékem a vers- és rímláb!)

Mosolyogva megpucolom lelketeket,
mint egy angyal, hozom el fényt, a mannát.
És ha kissé megszorul a szellemetek,
főzök teát, teszek bele majorannát.
Láthatjátok, ahol tudok, ott segítek.
Szeressétek egymást és a verseimet.
 

Gyónás Tamás

Önkényes pap

    „– Uram…
    – Uram, uram, a kurva életbe már!”
   

Nincs esélyem a bűnbe esésre. Magam is bűn vagyok, eredendő.
Istenem, mint kamasz a testét, ha markában először ered ondó:
csodállak, ámde nem szeretlek. Mit nekem már a te hatalmad –
kisfiú-álmomat, akár az alvadt vért, testedről régen levakartad.
Erősebb férfivé tettél te annál, hogy versemet neked teremtsem,
és egyébként is: nem tetszik a te rendszered sem.

Öngyilkosságodba kergetsz, hajléktalan gyermeked;
hát nem ér a neved és tojás a szíved, ha megreped.
Banális vagyok, de nem érdekel, az én korom úgyis rossz kor:
gyufaszálak az emberek mind, a hit pedig rajtuk a foszfor.
Elég volt, végleg már, belőled. Nem szerethetlek, ha ennyire hagyod.
Én költő vagyok! Költő vagyok! Költő vagyok! Jaj, költő vagyok!

De szeretnék maszlag lenni! Nélküled lehetnék parázna.
A szeretőm, ha almát enne, a te poklodtól sem parázna.
Hibáztál. Tudom. Utállak. Magamat. Miattad mosom a két kezem.
Mostantól csak magamban hiszek, még hogyha magam sem létezem.
Rám hallgasson, akinek füle van, engem higgyenek, ne tégedet.
Követelem, hogy kövessenek! (Remélem, ezúttal nem tévedek.)

 

 

Kotkodelly Endre

Mennyit töketlenkedek, te Istikém

    „…és nem nagyon tudok írni. Tehát igazából írni: nem t’ok…”
(K. E., ’011 augusztusának valahanyadikáján, T’ok
ajban, asszem, de lehet, hogy nem, csak jól hangzik.)

’010-ben már megmondtam a Par
lamentben egyrészt azt hogy író vagyok
másrészt hogy ha ha
marjában nem cse
lekszünk megint mindent elkúrunk
vagy hogy is mondjam cse.

Szerintünk aztán még aznap délu
tán ha jól emlékszem a Blaha Lujzán
megláttam egy jó kis csajszit (ha-ha ujjznám)
vagy hát 1-2 keresetlen szinon
imával élve fruskát cuncust b
igét jobban mondva ő lát
ott meg engem és f.

Elismert mondta hogy írónak ké
szül és hogy a rajongásig oda van a sze
mélységemért tényleg jó kis csajszi volt kúr
iámba invitáltam hát ez így talán túl igé
nyes felhívtam a kérómba mondta hogy szív
esebben menne először moziba velem pénz
viszont nem volt nálam a színigazat
megvallva volt nálam épp mozij
egyre való csak a csajszi nem is
moziba színházba akart volna menni
de a színház szó beláthatod túl fenn
költ egy ilyen fasza ver.

S be is fejezném talán még annyit
hogy nem történt azzal a csajszival aznap sem
mi pedig még ’010-ben igen sármos férfinek sz
ámítottam magam részéről persze hazud
hatnék valami szépet most is mondjuk a betelje
sült szerelemről de ha te aki ezt olvasod ilyes
mire vársz emeld le a polcról a Petőfi-össz
est oszt olvassad azt magadnak remélem nem bánt
alak meg ugye nekem minden olvasó minden álla
mpolgár fontos ugye mi jóbarátok vagy.

 

 

Egressy Gréta paródiái

 

Lázár Bence András Tamás Gáspár Győző

A vonaton

ültünk az üléseken,
a barnákon,
emlékszem, nem vettél sört.
Nem tudok mit
kezdeni a lábaiddal,
ahogy felrakod őket az
ülésekre.
Kezeinket, mindkettőt,
lábaink közé rejtettük el.
A műanyagdoboz, az ondószínű,
húsdarabokkal volt tele, akár
anyám háta anyajegyekkel.
Persze, mindig volt rajta
ruha, piros.
Azt hiszem, soha nem érek
oda, hozzád,
de hátadon is anyajegyek
jelennek meg,
testszínűek,
akár ujjpercek a lepedő gyűrődéseiben,
így lesz a szoba öblítőillatúan
kék.
Persze, nem most, ezeken az
üléseken, a barnákon,
ahol húsdarabok vagyunk,
akár ondószínű
műanyagdobozban.

Remény Lili

Nem megírhatatlan versek

Van egy kötet. Nem töltöm meg a verseimmel.
A hóba rejtem a megírhatatlan sorokat.
Kisszínesekkel kikaparom, ami még
El nem olvadt.

Van egy lány. Nagyon szeretne sejtelmes
Lenni, mert arra adják a díjakat, de
Csak ceruzák vannak még a fejében
Hótakaróban elkaparva.

Van egy kötet is, de később írom a verseket.

Krusovszky Éhes

Legkönnyebb változat 1/1

Az Elromlani ilyen szerzőjének

A rozsdás tárgyak karcolnak a nyelésnél,
Mindent lenyelni nem lehet a
Torkokon, felesleges az idő, ami
Múlik a vassal, nélkülem.

A rácsokon kidugott végtagok
Megkarcolják a lelket,
Ami reszket délután,
A vászonzsák gyenge szövete mögött.

De végül kibújik, elmúlik a szög a zsákból,
Mint foltját úgy találja meg,
Ha partra sodródik feleslegesen,

Majd összeszedi, kiadja valaki.

 

 

Ismeretlen kamasz költők a Félönline.hu-ról

18 éve

már 18 éve nem született meg a testvérem
azóta sem bízom anyámban
csak ontom az ondósejteket
kurvákba akikben nem születtek meg
az angyalok
csak a hús ami azért fogant hogy
meleg legyen
egy befele irányuló vérzés hűti csak
akár egy aknában elszabadult kerticsap
amely nem bírja megszülni
(saját) melegét
mint 18 éve anyám a hiányzó
részemet

Olcsón adom

meleg sperma a nívea a testeden
akár tejet is forralhatnál helyette
de takaréklángon égsz
és egyébként is felemelték a percdíjadat
találok olcsóbb üzenetet
egyébként is aranykártyás vagyok
a vegyszerüzletben
ahol a tejet és níveát veszed

 

Ismeretlen túlkoros költők a Dog.hu-ról

(Ki)választás

Azt hiszem, haragszom
a májamra.
Keveset
dolgozik
mostanság.
Eljárok munkába, nézni az
üres poharakat,
amint koccannak:
Vízzel.
Buborékosan.
Csak a vesém szereti ezeket
A délutánokat.

Táncok 1.

Megbotlani – ;
Már helyrehoztad.

Táncok 2.

Elhalkult a zene.
Bennünk szól tovább.