NE VÉDD MAGAD – Jónás Tamás versei

Marad a hangyák gyöngysora.
Csernely halvány csillaga.
Az ösvény, ahol a fény szalad.
Ne védd magad, ne védd magad.

NE VÉDD MAGAD

JÓNÁS TAMÁS VERSEI

körhinta

milyen madár az én apám.
hol ide száll, hol oda száll.
harkályanyám tarkába jár.
erős bátyám baltára vár.
nővéremen piros a sál.
arcomra vizel a hazám.
házunk alatt tükör a sár.
zsuzsi alszik, papó kaszál.
bolondulj meg, Ördög!

milyen bőrönd az én bőröm?
fehér ember arcát őrzöm.
kreol szemem rideg börtön.
össze kellett magam törnöm.
rabságom van, nincsen őröm.
vágyam hideg, nehéz ködmön.
össze kéne töpörödnöm.
bolondíts meg, Isten!

színhallás

Idétlen gyermekprogram a gyerekkor.
És tiszta porhintés a munka csak.
Örülsz, ha azt mondják, hogy furcsa vagy.
Szabadnak érzed magad, vén selector.

A sorsod algoritmus. Ég a ház.
Hajléktalan-e az utcalámpa?
Csak felejteni jársz az iskolába.
A lélek föld, tűz, víz és néha gáz.

Mégis benned kempingezik az isten.
Csak belőled hiányzik, ami nincsen.
És téged akar legyőzni a rossz.

Halálod után már ragyogni fogsz.
És mindent, amit erőlködve védtél,
majd eltöröl egy ismeretlen végcél.

költői hadgyakorlat

Forrom boralom.
Nyelvünk uralom.
Un a lom.

Csákóm csupa sár.
Részeg kaja-bál.
Na ja, száll.

Negyven fele még
húsz, és nem elég.
El-elég.

Hol vagy szeretőm?
Kátrány a tetőn.
Kataton.

baj van

Marad a tél. A régi vágy.
A szív a szemmel szerte lát.
A szem szolgáltat. Szép adat
minden egyes pillanat.
Ne védd magad, ne védd magad.

Marad a tél. A régi vagy.
Semmi hó és semmi fagy.
A szem a szív. Ha szívbe lát
már nem szeretheti magát.

Marad a fagy.
Marad a vagy.

Marad az erdő, zűrzavar.
A fény a földön, szűrt. Avar.
Marad a hangyák gyöngysora.
Csernely halvány csillaga.
Az ösvény, ahol a fény szalad.
Ne védd magad, ne védd magad.

Marad, avagy
csak itt marad.

Marad anyád. A temető.
Hívásodra sem jön elő.
Marad a szem. A pászta. Tűz.
A halál önmagába fűz.

Marad a tű, a tű foka.
Nem érsz haza, nem érsz haza.

2.

Ne nullázd le a nullát.
Ne kurvázd le a kurvát.
Ne mondd az árva lánynak,
hogy nem növeszthet szárnyat.
Neheztelj istenekre.
Tegyél az egyszer-egyre.
Nehezedj napról-napra.
Akaszd fel csillagokra
magad, hideg kabátod.
Félj! Nincsenek barátok.
Lábatlan rettenetben
kapaszkodjatok ketten.

A versekhez Palman Zsuzsi rajzait társítottuk