JÓNÁS TAMÁS: Visszaemlékezés, Kikelet – versek

Rájössz akkor, hogy te is hazudtál.
Tudatlan kutatod, mit és kinek.
Mindegy: gyakorlatilag vagy elvileg.
Reggelente szívesen elaludnál.

JÓNÁS TAMÁS VERSEI

VISSZAEMLÉKEZÉS

Fényben ültek. Éjszakák. A hátuk
csillogott, mint kátrányos papír.
Göncölszekér, színtelen cigányút.
Tizenketten. Sírtak, mint a sír.

A Nap rabolt. Rabtársa volt a Hold.
A tengerek tüzeket hánytak.
Addigra már mindennek vége volt.
Fél nap alatt. Azóta várlak.

KIKELET

Mikor a hűtlenek sírnak, már késő.
Munkába menekülnek a lusták.
Szelekről álmodik a hamus táj.
Kis morzsák hullanak le egy tál égről.

Rájössz akkor, hogy te is hazudtál.
Tudatlan kutatod, mit és kinek.
Mindegy: gyakorlatilag vagy elvileg.
Reggelente szívesen elaludnál.

Tolókocsikban a még dobbanó szivek.
Sípokat faragnak bűnből a fák.
Gyerek vigasztalja az édesanyát.
Fájdalmas táj az olvadó hideg.

Az oldalhoz Bora fotóit társítottuk.