PILLANATNYI MÚLHATATLAN – Keszthelyi Rezső versei
Mikor bárhol, bármikor
titokra meredek,
csodát szenvedek.
PILLANATNYI MÚLHATATLAN
KESZTHELYI REZSŐ VERSEI
A fóliáns egyik gráciája
mikor az olvasás
meghitt
performansza
Örömkín gyakorta
Mikor bárhol, bármikor
titokra meredek,
csodát szenvedek.
Az egyik félretolhatatlan rögeszme
Kezemhez békülékeny
kanadai gyöngyvirág,
állapot-való, mégis lengedez,
és még nőni fog szín-
meg emlékteste is.
Átveszem lényét,
tartogatom, aztán
visszaadom.
Pillanatnyi múlhatatlan
Állt valaha a sziget
öblében egy hajó,
mikor fénylő is volt, meg horgonya;
ama szépségével az észrevétlen
szépség:
a való megfejtésének
egyik biztató esélye –
akként.
Rajztünemény
Belengeti arcán
a mennybolt eseményeit a tenger,
míg vele-időben vadméhek vájnak
bimbók porába,
hangyák cipelnek csipetnyiket,
sziklarepedékben vadászatra
merevedik a gyík.
A szél pedig mindeniket
magába rója,
és rögvest másmilyenre keni.
Az eltűnés sokadik bája
A kétely lüktetése a mező,
az olyan, hol virágok ígérik
láthatatlanul arcukat,
és határtalan nyugvással kel
minduntalan a Nap.
Tüdőd évei építenek pillantásodnak
oltárt,
ujjaidnak ujjat,
csontodnak csontot.
Teremtsd meg hát
leheleted alakjait, és velük
a legnagyobb neszt
és a legnagyobb csöndet.
Miközben virágszálak ébredhetnek,
porladhatnak együtt körülötted,
te meg tetézheted az az árnyékodat.
Jószerint légvár
Gyíkok vadászata szóródik szét
más, kicsinyke lényekre,
mikor települ rád az estpír,
és ő is veri köveid és növényvilágod
köré a tengert,
mint ha átmetszi ereid
irgalmatlan szelídség: a levegő,
és kitárja álmaid dús hamvát.
Ne rekeszd ki födeled alól a halált,
hisz’ ő is addig élethű,
ameddig te élsz.
Roppanj meg mindjobban.
Ideák nélkül változó sebek
füzére őriz
és mindenkor változó alakjában
az ég vonulása.
Puhatoló
Kezdheti,
és bevégezheti-e bármikor,
akárhol magát az élet?
És ha igen,
micsoda válik valóra
igazán véle?
A verseket Ben Laposky, Miroslav Koval és Herbert Franke elektrográfiáival illusztráltuk
