Sziveri Jánosra, Vajdaság kultikus költőjére, az Új Symposion című folyóirat szerkesztőjére emlékeztek a hétvégén a Bulgakov irodalmi kávézóban. Az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy és a Sziveri Társaság közös estjén a harminchat évesen elhunyt poétáról meséltek közeli barátai, valamint Sziveri-díjas szerzők olvastak fel.

Irodalmi sztárparádé Sziveri emlékére

Sziveri János egy nyughatatlan vátesz volt, aki botrányt botrányra halmozott. A költészete nem mentes erotikától, obszcenitástól és humortól, éppen ezért vidám esttel illendő megemlékezni rá – mondta bevezetőjében Orbán János Dénes, a Sziveriáda házigazdája. A szép számban összegyűlt közönség a megidézett szerző szelleméhez közel álló műalkotásokat, játékos verseket és prózai darabokat élvezhetett, még élcelődő hangvételű mese is szerepelt a fölolvasott szövegek között.
Ízelítőképp Marosán Csaba színművészetis hallgató adott elő néhány verset az ünnepelt költőtől, így az is képet alkothatott írásművészetéről, aki esetleg nem ismerte a műveit. Ezután a fiatalon elhunyt alkotóhoz fűződő élményeiket elevenítették fel közeli barátai.
Szőcs Géza költő, kulturális államtitkár meghatottan idézte fel személyes emlékeit. A nyolcvanas években gyakran mesélt Sziverinek Kolozsvárról és invitálta ide, gyerekkori élményeket, legendákat, anekdotákat osztott meg vele. Volt valami a természetében, a szellemiségében, amely Modiglianit idézte, aki a huszadik század elején, Párizsban néha az éjszaka közepén vagy a hajnali órákban felverte a csendet, amint hazafele menet Dante Isteni színjátékából szavalt. A lehető legkopottabb bársonyöltönyt viselte. „Sziveri megjelenésében is volt valami félelmetes szuggesztív erő. Nem volt egy divatfi és mégis úri eleganciával tudott jönni-menni-fellépni. Rendelkezett egy, a föld fölött néhány centivel járó képességgel, amely mindenkit rabul ejtett, de elsősorban a női nemet. Önpusztító életet élt, annak következtében is, hogy sorsa ide-oda vetette-hányta”. Az Új Symposion folyóiratnak Sziveri alatt volt meg az esélye, hogy a legsikeresebb lappá váljék – mondotta Szőcs.
Balázs Attila vajdasági prózaíró gyerekkorában „találkozott” először a költővel, amikor a szobában labdázva rátalált néhány, édesapja által őrzött Új Symposion-lapszámra, amelyben a költő versei is benne voltak. Ezekből néhány izgalmas szókapcsolatot, valamint a korabeli szerzők, mint Ladik Katalin verssorait is édesapja aláhúzogatta. Aztán később, már bölcsészhallgató korában az egyetemhez közeli lokálban látta először az alkotót. „Középmagas, de mégis nyúlánknak mondható, göndör hajú férfi volt, egy furcsa társasággal ült abban a helyiségben és állandóan ő vitte a szót”. Látta, amint épp fönt áll az asztalon és hihetetlen pátosszal szaval, akár egy berúgott Petőfi. Majd jött két markos szerb pincér, hóna alá nyúltak és kivitték az ajtón. De sosem verték meg. „Rájöttem, hogy ez tulajdonképpen egy performance. Később, amikor Sziveri János már nem ment oda, hatalmas hiányérzet tükröződött a pincérek az arcán. Pótolhatatlanná vált a személye”.
Géczi János költő, író a hetvenes években került kapcsolatba vele. Sziveri nagyon fiatal korától kezdve rövid élete végéig sokat ivott, mámoros, „gyilkos” életet élt. Bevett szerkesztői szokása volt, hogy a beérkezett kéziratokat vagy leközölte az új számban, vagy pedig a szemeteskosárba dobta, de sohasem tette félre valamelyiket is a következő számba. 
Az esten bemutatták a budapesti Gondolat Kiadó két, tavaly megjelent könyvét is. A Sziveri János művei című kötet a költemények mellett szemelvényeket tartalmaz gyerekverskötetéből, amely életében nem jelenhetett meg, valamint két életútinterjút és korai képzőművészeti írásait, rajzait, drámáit is magába foglalja. A másik kiadvány a Partitúra ne légy soha! Sziveri-díjasok antológiája. Ezzel kapcsolatban Szőcs elmondta: az alkotó személyének és életművének népszerűsítése céljából alapították meg 1992-ben a díjat. Az elismerést azon fiatal tehetségek kaphatják meg, akiknek nonkonformista, szabatos és szenvedélyes megszólalása kötődik a poéta írásművészetéhez és alakjához. A másik teljesítmény pedig, amiért valaki elnyerheti a kitüntetést, ha hozzájárul a Sziveri-kultusz terjesztéséhez, így színészek, kritikusok is részesülhetnek benne. A húsz év alatt huszonnégy díjat osztottak ki; 1995-ben négyen is megkapták az elismerést: Fekete Vince, László Noémi, Orbán János Dénes és Sántha Attila. Idén Aaron Blummot (Virág Gábort) tüntették ki vele.
Az est további részében Balázs Attila, Cserna Szabó András, Farkas Wellmann Endre, Géczi János, Márkus András, Orbán János Dénes, Sántha Attila, Szőcs Géza és Szálinger Balázs olvasott föl, utóbbi Zudor János egyik versét is megszólaltatta.

Varga Melinda