Irodalmi Jelen

Klasszikusok bámulatos sora

2013. január. 29. - 14:35

HELYSZÍNI

Bár hihetetlenül hangzik, de Urbán László, a szenvedélyes szerkesztő nyolcvanadik kötetéhez érkezett. A Lítea Könyvszalonban Száraz Miklós György, Szondi György és Temesi Ferenc beszélgettek a legendás, életkedvvel teli irodalmárral az új Tömörkény-válogatásról.

Klasszikusok bámulatos sora

A Fakadó szerelmek című Tömörkény-kötet bemutatója után nyugodt szívvel kijelenthetjük: aki eddig nem ismerte Urbán Lászlót, feltétlenül tudnia kell róla. Él és dolgozik ugyanis Budapesten egy „csodabogár” – ő volna az –, aki a maga nemében páratlan munkát végez. Negyvennégy éve a Széchényi Könyvtárban bújja nyitástól zárásig a régi folyóiratokat, és olyan művek után kutat klasszikus íróktól, amelyek még nem jelentek meg sehol. A Lítea Könyvszalonban 80. kötete megjelenésének örömére gyűlt össze az olvasósereg.

Bakó Annamária boltvezető-háziasszonyként, Szondi György kiadóként köszöntötte a közönséget

Valójában a Magyar Kultúra Napját ünnepeljük még ezzel az estével – köszöntötte Bakó Annamária, a Lítea vezetője és háziasszonya az egybegyűlteket (aki szintén megérne egy könyves misét, de róla majd egy más alkalommal szólunk), és ezt hangsúlyozta Urbán László, aki maga helyett mindig a szellemi produktumokra irányítja a reflektorfényt. Az esten is Tömörkény hangja szólalt meg elsőnek: a címadó novellát Pató Melinda olvasta fel. A könyv egyébként épp a 365. a Napkút Kiadó repertoárjában, árulta el Szondi György, aki a „Remekírók retro” sorozatban jelentette meg a művet.

Pató Melinda felolvas, Száraz Miklós György hallgatja

Tömörkény mára alaposan feledésbe merült, pedig ahogy az elhangzott novella is példázta, olykor egészen egyedi hangot ütött meg kortársai között, még a népi írók körében is. A felolvasott mű mindenben elüt a többi Tömörkény-novellától, tulajdonképpen egy szabadvers – jellemezte Urbán László a novellát, egyúttal megindokolva, miért esett a választása erre a líraian áradó szövegre.

Az író alakja pillanatokon belül meg is elevenedett, ahogy Temesi Ferenc érces hangján felolvasta az íróról szóló szövegét a Porból. „Régi, porlódi vendéglőscsalád sarja” – idézhettük fel képzeletben a ceglédi indóházat, ahol Tömörkény meglátta a napvilágot. „Aki állomáson született, épp eleget utazott életében” – így Temesi a Szegedhez elválaszthatatlanul kötődő íróról. Mint ahogy azt is pazar éleslátással vetette papírra a Por szerzője, hogy „a magyar parasztból teljes valójában ő csinált irodalmat”. Már a felolvasáson kívül jegyezte meg az író, hogy Tömörkény szegedi kortársa és földije, Móra Ferenc elsöprőbb sikerét annak is köszönhette, hogy műveiben tudatosan elhagyta az ő-ző nyelvjárást, és bár ezt javasolta Tömörkénynek is, az kitartott mellette.

Temesi Ferenc életre keltette Tömörkény alakját

Száraz Miklós György is „személyes” kapcsolatba került egyszer Tömörkénnyel, mint elmesélte: még néprajz szakos hallgatóként kérték fel egy Tiszaeszlárról készülő filmhez szakértőnek, és alaposabban utána kellett járnia a tiszai tutajosok, ladikosok, vízi kereskedők életének. Ekkor talált a „vizes víz” témájú Tömörkény-írásokra – és a bemutatón már-már örült, hogy netán újat tud mondani Urbán Lászlónak. A szerkesztő mosolya azonban elárulta, hogy őt nehéz ilyesmivel meglepni: a kötetbe azért került „csupán” 38 új Tömörkény-novella, és kellett elhagyni közel húszat, hogy a könyv terjedelme ne haladja meg nagyon a sorozat többi tagjáét. A kötet végi kifejezések magyarázata külön értéke a válogatásnak, hívta fel a figyelmet Száraz Miklós György, és mindjárt el is játszottunk néhánnyal, vajon felismerjük-e a szavak jelentését?

Száraz Miklós Györgyöt (balra) a tiszai tutajosok vezették el Tömörkényhez

Mely szerzők műveit rendezte eddig kötetbe Urbán László? Nyolcvanat nem sorolunk fel, de mint megosztotta a közönséggel, és körbe is adta a kötetet, legutóbb jelent meg a Dsida Jenő összegyűjtött verseit tartalmazó válogatás az Irodalmi Jelen gondozásában, melyet áprilisban követ majd a Petelei-válogatás, illetve a szerkesztő beharangozta egy készülő Utassy-kötetét, és Mándy 117 kötetben meg nem jelent írását. Dsida előtt Szép Ernő és Berda József munkássága ment át a keze között.

A Dsida-kötet az Irodalmi Jelen kiadásában

Szondi György feltette a nyilván sokak fejében motoszkáló kérdést a nyolcvan kötetes szerkesztőnek: mégis honnan tudható biztosan, például Tömörkény esetében, hogy az összeválogatott művek csakugyan nem jelentek meg még kötetben. Aki eddig nem a maga értékén tekintett volna Urbán László munkájára: az irodalmár még azt is ellenőrzi minden egyes folyóiratban fellelt írás esetén, hogy nem csak cím- vagy szövegváltozatokról van esetleg szó, azaz más kezdősorral, címmel nem kerültek-e már kötetbe. (Némely író ugyanis előszeretettel adta el több helyre, olykor egy kis módosítással tárcáit, novelláit. Így például Karinthy is gyakran élt efféle úri huncutsággal, vagy Cholnoky Viktor, akivel előfordult, hogy huszonkilencszer adott el egy novellát – mesélte Urbán László.) Amikor Temesi emlékeztette a hallgatóságot, milyen elképesztő filológusi munka mindennek kiderítése, Urbán László csak annyit mondott jókedvűen: nála ez nem munka, hanem szenvedély.

Rengeteg klasszikus átment a keze között

Egyébként még egy gyerekkori nyaraláson történt a már-már mesés eset, hogy rokona a padláson régi folyóiratokat (Új Idők, Jövendő, Képes Újság stb.) mutatott neki. Valójában azóta bújja a lapokat – ahogy fogalmazott: „életforma lett nálam” –, amelyeket ki is jegyzetel (legfrissebb mappáját is kézbe vehettük), és néha egészen meghökkentő helyeken bukkan neves klasszikusok műveire, így például a Tőzsde vagy a Terápia című lapokban.

Temesi Ferenc egy kis adomát elevenített fel Tömörkényről búcsúzóul. Az író annyira nem szeretett Szegedtől távol lenni, hogy amikor a Nemzeti Színházban bemutatták egyetlen színművét, a Barlanglakókat, mire az előadás után gratuláltak volna neki, ő már a szegedi gyorson ült. Urbán László sem szereti ünnepeltetni magát: 76. kötete volt az első, amelynek címlapjára neve válogató-szerkesztőként kikerült. Előtte némely kötetből még belülről is hiányzott. Bakó Annamária azonban megtalálta a Lítea Kiadója gondozásában rég megjelent Hunyady Sándor-kötetet, melyben szerepel Urbán László neve. Erre aztán koccintani is kellett, ahogyan az már csak történni szokott a Vár kis könyvesszalonjának üvegteteje alatt a bemutatók végén.