HELYSZÍNI

Feleki István divatos irányzatokon túlmutató, gondolatébresztő fotóival, valamint az Exit Kiadónál tavaly megjelent,  Ante mare, undae/A tenger előtt a vizek című albumával a kolozsvári Quadro Galériában találkozhattunk.

Látszólag ellentétes dimenziók

 
„A szél jele a felhőben /  a szél jele a fűben /  forma születik – miből  / érzelem születik – miből / a mélység – a tikos dallam / az ég hullámai / a föld hullámai / a mimetizmus jelentése / a közellét jelentése / a hidegség – a  melegség / a vonzódás – a  közömbösség / a képzeletbeli – a  valós / ugyanaz / a föld-anya misztériuma / a köd határvonalánál kezdődik / a szó vagy a visszhang / a visszhang vagy  a szó / a képek visszhangja a lélekben / a lélek visszhangja  a képekben / az élet fuvallata” –  írja kiállított munkáiról Feleki István. E versszerű művészeti útmutató fogadja az érdeklődőt a Quadro Galéria bejáratánál.

 
A fényképeknek nincs címük, sem képaláírásuk, amelyek fogódzót kínálnának az értelmezéshez. A művész ránk bízza a továbbgondolást, az interpretációt, nem akarja befolyásolni a szemlélőt, annyit sejtet csupán, hogy itt olyan, látszólag ellentétes dimenziók összekapcsolásának kísérletéről van szó, amelyre rohanó világunkban egyre kevesebbet gondolunk.  A kiállítás anyagát magába foglaló Ante mare, undae/A tenger előtt a vizek című albumot a Strasbourgi Fotográfiai Szalon Könyvdíjára jelölték, ennek is köszönhető, hogy az ünnepélyes megnyitón zsúfolásig telt a Quadro Galéria, és a kiadványt is meglepően sokan megvásárolták.

A megszokottól eltérően a fotóművész nem egy szép csokor virágot vagy más ajándékot kapott kollégáitól, hanem egy karalábéval lepte meg őt barátja, Liviu Mocan szobrász. Feleki szerint a növény a virágcsokrot szimbolizálja.
Pavel Şuşară író, műkritikus hangsúlyozta: alig hiszi el, hogy egy tárlatmegnyitón vagyunk, hiszen az alkotások színvonala, a – művészeti rendezvényekre általában nem jellemző –nagyszámú érdeklődő azt érzékelteti, hogy itt sokkal többről van szó: különleges szellemi utazásról. Feleki István alkotásaiban olyan tartalmakat fedezett fel, amelyek ma már nem nagyon foglalkoztatják a képzőművészeket, elfelejtkeztünk róluk. A pillanat megélése, a jelentéktelennek tűnő apróságokra való odafigyelés posztmodern világunkban egyre ritkább. Torz világkép, életvitel jellemzi a ma emberét. A látszólag banális szépségeket, amelyek körülöttünk vannak, figyelmen kívül hagyjuk, egyszerűen nincs időnk elgondolkodni rajtuk. Párhuzamos világokban élünk – vélte Şuşară.

Szerinte a művész függőleges regiszterei ezért is hordoznak egyedi tartalmakat. „Ahogyan a symbolon két felének összekapcsolása a kezdetek spirituális harmóniáját hozza vissza, így felel meg egymásnak a fénykép két függőleges regisztere is, amely az eredeti paradicsomi harmóniát teremti újra. A földet és eget képviselő két képmező között azonban nem mechanikus tükröződésről van szó, hanem sokkal mélyebb összefüggésről, a szellemi harmóniáról és kiteljesedésről, annak megfelelően, hogy »amint a mennyben, úgy a Földön is.«”

Az alkotások nem a hagyományos értelemben vett fényképkészítés lenyomatai, hiszen a fotózás technikai bravúrja a szaktudás mellett olyan mély tartalmakat tár a néző elé, amely a fény és az árnyékvilág, az élet és a halál, a földi és az égi dimenziók, az anyag és a lélek, a szellem és a test kapcsolatára ébresztenek rá.  Ezek a fotók az időtlenség állapotát érzékeltetik, áttetsző közegek, akár egy nyitott ablak, amelybe bárki belenézhet. A művész nem mesélni akar, nem az a célja, hogy egy pontos narratívát tárjon elénk, hanem párbeszédre hívja a szemlélőt, megtanítja másképp látni, rávezeti a dolog isteni tartalmára. A műkritikus megállapítása szerint Feleki István a létet és a világot mágikus-szimbolikus szemszögből fogja fel, és mondanivalója a nagy szakadásra, a paradicsomból való kiűzetésre épül, melyet a világba és történelembe való zuhanás követett. A művész erőfeszítése arra irányul, hogy ezt a valóságot feltárja, és valamit megmentsen belőle. Ezeken a képeken ugyanolyan természetességgel merenghetsz Isten és a teremtés kérdéseiről, mint amilyennel a zenét vagy a szelet hallgatod, vagy egy verset olvasol, vagy a csillagok között vándorolsz. Ugyanazzal a természetességgel, amellyel megéled a pillanatok csodáját.
A tárlatot március 8-ig lehet megtekinteni, hétköznap 11 és 14, valamint 15 és 19 óra között.
                                        

Varga Melinda