Netszótár – kinek és minek?
Mindennapi írásbeli kapcsolattartásunk elemi eszközeivé váltak az emotikonok (hangulatjelek) vagy a nyelvektől független betűkapcsolatok. Mindnyájan szembesülhettünk a ténnyel: nem elég régimódi olvasónak lennünk, hogy pontosan értelmezzük a monitoron látottakat. E kommunikációs szakadékként tálalt jelenség komoly irodalmú problémává érett, melynek egyik kordokumentuma az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában megjelent Netszótár. @-tól a Zukbergnetig.
Az előszóban Veszelszki Ágnes szerkesztő így fogalmaz: „A netszótár éppen e kommunikációs nehézség feloldását célozza, hiszen a digitális kommunikációban használatos új kifejezések bemutatására készült.” További célja, hogy történeti szótárként megőrizze a „digitális generáció” napi megnyilatkozásainak bő kétezer szócikknyi lenyomatát. A szótár elvben hasznos, bár felvet két sarkalatos kérdést: kinek és minek?
A Netszótár célközönsége nehezen körvonalazható. A kiadvány bevezetőjében vázolt, kétpólusú világban az egyik oldalon állnak az újmagyart értő „digitális bennszülöttek”, a másikon a „kinnrekedtek”, a két tábor pedig – bármilyen nehéz – mégiscsak szeretné megérteni egymást. A szerzők beskatulyázó – és vitatható – elnevezéseit átgondolva a fiatal-idős ellentétpárra ismerhetünk, melyet a szótár a keletkezés bizonyos fázisában nyíltan felvállalt: „ A nyelv iránt fogékony kör szeretné összegyűjteni a mindennapi használatban előforduló szavakat egy Netszótárba. Ezzel a digitális kommunikációs szakadékot kívánják áthidalni főleg generációk között – szótár a nagyinak”. Az elkészült mű már nem kötelezi el magát az idősebb generáció irányába, és – talán éppen emiatt – parttalanná válik.
A feltételezett közönség meghatározásának bizonytalanságát tovább erősítik a kötet szócikkei. Annak ellenére, hogy kinyilvánított célja a „bennszülöttek” nyelvének közérthetővé tétele a „kinnrekedtek” számára, lendületes megfogalmazásai és főként példamondatai jól érezhetően az előbbiekhez igazodnak. Lényegében a szótár öngólt lő, mert elvben az idősebbeknek íródott, de gyakorlatilag a fiatalokat szólítja meg, nekik viszont erre aligha van szükségük, mert ők maguk formálják a „bennszülött” nyelvet. Nyilván, hiszen ők a bennszülöttek. A kinek kérdésre adható kettős válasz tehát: bárkinek és senkinek.
A szerkesztők az előszóban kijelentik, hogy nem szakszótárt kívántak készíteni. Ám az eddig bemutatott felemásság miatt kérdések merülnek fel a cél körül is. Bár a kötet elvben az internetes kommunikációra – „a Netszótár a digitális (magán) kommunikáció szókészletének új feldolgozása” – szorítkozik, anyagában szép számmal akadnak inkább köz- és rétegnyelvi elemek. Így a gyűjtött kifejezések egy része a legtöbb ember számára ismert (@, ímélcím, facebook), míg mások (lowlandama; ROFL; twypo) annyira ritkán fordulnak elő, hogy inkább szolgálják az említett dokumentáló funkciót, mintsem a korábban elsődleges célként megjelölt megértést. Mindez egyáltalán nem volna probléma, ha a szótár ragaszkodna az önmaga által kitűzött célhoz, a netes magánkommunikáció érthetővé tételéhez. Viszont a már említett köznyelvi (napszemcsi; hátlap; egér) és az egyértelműen szakszótárba illő elemek (emulátor; MMO; MOD) keveredése miatt ebben sem igazán konzekvens.
Példaértékű viszont a szócikkek nem rigorózusan következetes, mégis felhasználóbarát megírási módja: „Ikszdézik: a nagy nevetést jelölő XD emotikonból származó ige. Jelentése: nagyot nevet. Ne ikszdézz már! Egyáltalán nem vicces! Ikszdé; XD”. Vagy például „Evok: főleg cseten használt rövidítés. Jelentése: elvagyok. Betűkihagyással keletkezett. Evok itthon egyedül”. A minek kérdésre adható kézenfekvő válasz: csak.
Szótárról ítéletet mondani hálátlan feladat. Könnyen felfedezzük a hibákat, a bizonytalanságokat, és úgy tűnhet, nem becsüljük kellően a befektetett energiát. Különösen akkor, ha az adott kézikönyv hasznossága kerül fókuszba. Mert ha elismerjük is, hogy a „kinnrekedtek”, és a „digitális bennszülöttek” tábora valóban létezik, a Netszótár egyáltalán nem viszi őket közelebb egymáshoz. Ami ellenben biztos: a kezdeményezés egyideig-óráigszórakoztató, bár túlárazott kiadványt eredményezett, melyet jó kézbe venni, melyre jó rácsodálkozni.
Veszelszki Ágnes (szerk.): Netszótár. @-tól a Zukbergnetig, ELTE Eötvös Kiadó, 2012.
Tóth Mihály
