A hónap költője – Rónai-Balázs Zoltán: Határsáv – versek

Rónai-Balázs Zoltán

Orosháza, 1970
költő, szerkesztő
a Hohroth Budapest kiadóvezetője
Kötetei:
A Dezorient expressz, versek, Orpheusz Kiadó, 2007
Tücsöksirató - Cricket lament, versek, Orpheusz Kiadó, 2009
Das Licht hinter deiner Stirn, versképregények, Hochroth, Berlin, 2012

Határsáv anzix

Át akarok lépni egy határt.
Nem tudom, hol van, határ-e tényleg,
és nem voltam-e már odaát.
Ittam a szívfaragókkal,
ingyen lettem cifra,
mint aki reggel tetovált arccal
ébred.

Ködben a jelzőlámpák
udvaros, megszűkült fénye.
Álmomban szép, karcsú az élet,
alma és tej van kockás abroszán.

Ontológia

Még van a nap, de a sarka repedt,
most leszokott igya, mit szeretett,
és aki nem, neki dupla adag,
járda, cipősarok összekacag,

tél van, az alkoholizmus idül,
angyalok arcán félmosoly ül,
gesztenyeillat az Oktogonon,
három után már alkonyodom,

s régi tanárom látom amint
osztályunk túlvégibe int,
míg gyerekészbe a semmi hatol,
kortyol gyorsat az asztal alól.

Hogy kinevettük a háta mögött!,
most vedel ám, aki ott röhögött,
szürkül, közbe meg egyre szinez,
és már érti, hisz egyszerü ez,

izzad az elme, a benne-világ
kínoz, az ember meg nekilát,
kopaszon fogta kék madarat:
vallat féldeci válaszokat.

Jön szembe

Jön szembe.
Minek?
Nem is ismerem.
Jön szembe, az arca új nekem.
Nem számít, elhalad.
Megszűnik.
Értelmetlen és idegen.

Ferenc körút anzix

Továbbáll, mivel nem jön a villamos,
nem parkol sehol és nincs pénze taxihoz,
gyalog él, tehát eloldalog.

Aztán az ég
felülre áll,
vagyis a reggel, a tán,
a kékség, amiben „újra lehet”
valami, ő meg valaminek.

A ruhája most, meg a léptei,
amiknek ura, és éltetik,
amikben lassan megy haza
a fáradt vonású éjszaka
benne, a nyolcadik utas,
és szél a tekintete, metróhuzat.

Ebben a versben

nem libbennek a függönyök, lógnak,
vagy valahogy arrébbmozognak, szenvtelen,
de ha lógnak, nem csüggedés,
max unalom,
a csók nem csattan, elő sem fordul,
éteri szerelem van, de kávésbögrében,
ágyneműben, BKV-utazásban, rántottszeletekben,
egykori, ma már szartaposó cipőkben,
más ilyen személyes kacatban, ami
azért az, mert már nem az, de az volt,
szarrá vált a rántottszelet is, pl. az,
pedig hogy ette a gyorsbüfében,
beleakadt a fogszabályzójába,
a kedves, akkor még megvolt
a piros szoknyája, nem ette le,
tudott vigyázni, hogy ne idegesítsen,
nem úgy, mint apa,
aki elment a kockás nadrágjában,
hogy aztán a Semmiben jöjjön vissza.

Ne áruld el

Ne áruld el nekem, hogy merre jár
a válóperré kopasztott kék madár,
hogy merre totyog TB-s járókerettel
a szenilitás, most még felejtsd el,

menjünk a Hűvösvölgybe, tetves galambok
közül, ahol, ha szólsz, a hangod
nem lesz több, mint a rigók hangja,
a zöld, a barna ahogy befoglalja

és ne legyen Trianon, fogyó középosztály,
csak hazatérve hagymás resztelt máj,
az ablakon át a szomszéd ház ablaka,
és selymes legyen a hétköznap haja.

Követték a fők szavát

Követték a fők szavát.
Az út egy furcsa helyre vitt,
hol gátlástalan elbaszák
az emberek kis terveit
a fők.

Körülnéztek: kis hazánk
ez is, hasonlít nagyon!
De eddig tart a vers csupán,
vagy folytasd, hogyha gondolod,

te kis.

Párizsban lángolnak a kirakatok

Párizsban lángolnak a kirakatok
a zöld zászlók alatt,
nálunk csak megfagynak a szegények vidéken
és nő az öngyilkosok száma;
nem tudom, mi legyen:
internesönel
legyek, vagy hazafi máma.

Maradtak fotók

Maradtak fotók, amiken Gagarin épp Lajka kutyával
és Odüszeusz pornózott, mielőtt király lett.
Darvas, Gorkij…
Vass Albertté változtak egy nem távoli napon,
benne enyésznek.
Éjfél van,
kinő egy gigászi szobor a földből, mint tegnap és azelőtt is,
téged ábrázol, hogy hasonlíts rá.

A verseket Tamási Claudia Helykereső című festményeinek részleteivel illusztráltuk.