„Fölgyújtani Budapestet”
„Kihajoltam ablakon, szél elvitte kalapom” – énekelte Harcsa Veronika Térey Jánossal közös estjük „nyitódalaként” a Weöres Sándor-vers sorait, amely nem csak a centenárium miatt volt aktuális, de odakint valóban tombolt a nyári szél, és a kávéház nyitott ablakában állóknak borzolta is a haját. Beljebb már hőség volt: a szervezők képletesen ki is tették a megtelt táblát, akkora volt a tumultus a Hadik Szalon évadzáró estjén. Harcsa Veronika új, irodalmi cédéje, Térey pedig frissen megjelent, Moll című verseskötete apropóján volt Juhász Anna vendége.
(Fotók az estről: Bonta Gáspár)
Harcsa Veronika Lámpafény című albuma rendhagyó összeállítás eddigi cédéi sorában, az énekesnő 20. századi magyar költők verseit adja elő. A válogatás megszületésének hátteréről elmondta: eddig három lemezt készített a Quartettel, a harmadikon már saját dalai szerepeltek, melyeknek ő írta a szövegét. Ezek azonban mind angol nyelvű albumok voltak, és „szerettem volna már végre magyarul énekelni” – mesélte Harcsa. Eredeti tervei szerint ő írta volna az új lemez szövegeit, inspirációként kezdett intenzíven verseket olvasni. Ez a tudatos olvasás olyan mélyen hatott rá, hogy megszületett a verslemez ötlete. A Weöres-évforduló kapcsán Harcsa Veronika a száz éve született költő verseiről is beszélt: zeneiségük miatt igazi csemegék a feldolgozásokhoz.
Térey János – bevallása szerint – az elragadtatásig át tudja adni magát a zenének, bár hangszeren játszani nem tanult. Színdarabjainak is szerves része a zenei „tracklist”. Új verseskötetének nem csak a tematikára utaló címe, de egyik mottója is zenei: Beethoven Op. 132-es, A-moll vonósnégyesének harmadik, Molto adagio tétele. „Rendkívül pontos ábrázolása a szorongásnak” – fogalmazott Térey a darab kapcsán, mely egy felgyógyuló beteg imája. A Moll című kötet egésze „a melankólia igézetében íródott, mely a legtermékenyebb állapot bármilyen mű létrehozására. Merőben ellentétes a depresszióval, ami viszont teljesen megbénítja az embert” – magyarázta Térey, aki hét év versterméséből állította össze a kötetet. A „bűvös” hét év alatt kicserélődik az ember minden sejtje – „én sem ugyanaz vagyok már, mint aki hét évvel ezelőtt” – tette hozzá a költő.
Mennyiben szólít meg más közönséget egy verses cédé, mint egy hagyományos? – érdeklődött Juhász Anna Harcsa Veronikától, akinek a válaszából megtudhattuk, hogyan zajlanak a Lámpafény-koncertek. Ezeket a dalokat „félúton színházi előadás és koncert között” adja elő: felléptek már többek között a Bárka Színházban vagy a Szegedi Nemzeti Színházban. Vendégük, Kulka János prózai szövegeket olvas fel a dalok között.
Más kapcsolódási pont is adódott a két művész között: a Moll nyitóverse a Brüsszel című Térey-költemény, és a város jelenleg Harcsa Veronika életének meghatározó színtere. „Krisztus bevonult egyszer Brüsszelbe, / De Brüsszel azóta kivonult Krisztusból” – szól a vers első két sora, illetve a visszatérő „tétel”: „Belga szívem ketté: két országra hasad”. Harcsa Veronika szíve is két helyen van most: a brüsszeli konzervatórium jazzének szakán tanul, ahol új utakat nyitnak meg előtte a kitűnő tanárok instrukciói. Készülő duólemeze, melyet Gyémánt Bálinttal vesznek fel közösen, már e brüsszeli hatásokról tanúskodik.
Az énekesnő karriere egyébként sajátos módon egy sokkal távolabbi országnak köszönhetően indult el, és a történet olyan hihetetlen-mesei, hogy maga is „viccként” emlegeti. Amikor idehaza még senki nem ismerete, csak barátoknak énekelt kis kávéházakban, egy japán terjesztő rátalált a honlapjára, és annyira megtetszett neki az a zenei anyag, hogy eladott Japánban kétszáz Harcsa Veronika-cédét. Majd a távol-keleti szigetországban is kiadtak egy lemezt, amely a vokális jazz eladási listán az első helyre került, egy hétre megelőzve Norah Jones-t. Itthon ez MTI-hír lett, elindítva Veronika hazai sikereit. A japánok egyébként a verses cédét is megvették, melyhez angol nyelvű melléklet jelenik majd meg. A Kaláka korábban rendszeresen koncertezett Japánban, tehát nem idegen tőlük ez a műfaj.
Térey János is megnevezte földrajzi kötődéseit: bár Debrecen a szülővárosa, és a hajdú-bihari táj folyton megjelenik műveiben – a Moll első ciklusa is egy magyar tájszemle –, tizenkilenc éves kora óta Budapesten él, a fővárosi helyszínek határozzák meg életét. S ha már a Hadikban ültünk, felidézte, hogy egyetemistaként módszeresen végigjárta az egykori nagyhírű kávéházak színtereit – a Hadik helyén akkor még textil-, majd cipőbolt állt. Volt barátja, aki úgy vélte: soha nem fogjuk megérni, hogy e helyek újra irodalmi kávéházként működjenek, de az idő szerencsére rácáfolt a pesszimizmusra. Egyébként a Hadik falára festett jeles társaságból Karinthy elégedetten hallhatta, hogy ő is rákerült a Harcsa-cédére, mégpedig az énekesnő édesapjának köszönhetően, aki – mint a lánya legszigorúbb kritikusa – a próbafelvételeket hallva hiányolt egy könnyedebb darabot is a feldolgozott versek között. Ekkor ajándékozta meg lányát egy Karinthy-verseskötettel, és került az albumra az Együgyű mese, amelyet meg is hallgathattunk Veronika hangján.
Műfaj és tartalom kapcsolatáról Térey elmondta: a verses regény gondolata, melyet ő támasztott fel a modern költészetben, spontán ihletből született. „’99 nyarán rájöttem, hogy van egy történetem, amelyhez ez a legmegfelelőbb forma” – emlékezett a költő, aki azóta három verses regényt publikált, az esten pedig a Mollból olvasott fel verseket. A műveiből készült drámák – a Protokoll, az Asztalizene, a Jeremiás – folyamatosan műsoron vannak, „a színház a második otthona” – jegyezte meg Juhász Anna. Téreynek (más szerzőkhöz hasonlóan) ellentmondásos tapasztalatai vannak művei színrevitelével: megtörtént, hogy az előadás a legkevésbé sem emlékeztetett az eredeti írói szándékra, és esélye sem volt ezen változtatni. Máskor harcolt a műért, szinte biztosnak látszott a bukás, mégis négy éve a színen van.
Harcsa Veronika a Quartettel a Centrál Színház Velencei kalmár előadásán énekel közreműködőként, de az alkalmazott zeneszerzésre, amikor rendezői instrukcióra kell komponálni, nem tartja magát alkalmasnak. És hogy milyen szárnyalóan tud kibontakozni a művészi szabadságban, azt átélhettük az Ülni, állni, ölni, halni című József Attila-vers jazzbe öntött futamai hallatán – már a gitárszólója is hátat borsóztató, az ének pedig „fölgyújtja Budapestet”, hogy utaljunk a vers egy sorára. Az énekesnő elmondta még, hogy az album anyagának válogatásakor Kassák volt számára a legnagyobb meglepetés; olyan erősen hatottak rá a költő versei, hogy következő projektje egy Kassák-lemez, melyet Pándi Balázzsal és Márkus Alberttel közösen készítenek.
Térey János szintén beszámolt terveiről – időközben megérkezett a Hadikba felesége is kisbabájukkal, így aztán adódott a kérdés: gyermekverseket nem ír-e majd. „Biztos, hogy nem fogok” – mondta a költő, akitől távol áll ez a műfaj (mellesleg Weöres sem gyerekverseket írt, tette hozzá Térey, kifejezetten idegesítették a gyerekek, talán mert ő maga is gyerek volt); viszont készül egy novelláskötete, melynek darabjait először versben írta meg az ÉS-nek. Bár fordításaira már nem tudtak kitérni a beszélgetésben, hamarosan megjelenik Verlaine Szaturnuszi költeményeit tartalmazó kötete, melyből az Irodalmi Jelenen is olvashattak már néhány versfordítást.
Laik Eszter
Fotók: Bonta Gáspár
