Nélkülem-idő – Szauer Ágoston és Barna Róbert versei
NÉLKÜLEM-IDŐ
SZAUER ÁGOSTON ÉS BARNA RÓBERT VERSEI
SZAUER ÁGOSTON
Útvesztő
Mákrengetegben
szárak, fejek,
földön, egekben
álom lebeg.
Láthatár nélkül.
Szellő se jár.
Túlérve szédül
ősszé a nyár.
Bódult nap villog,
mindent elér.
Szanaszét szirmok.
Fehér, fehér.
Teremtés
Itt útifű és kosbor áll…
Közelről hintázó rovar,
piroslón csillogó bogár,
egy kéz rajzolta. Egy vonal,
a semmitől mely elkerít.
Így lett anyag, mozgó, kemény.
Lehet csodás, nagy perc ez itt,
vagy egyszerű kis fejlemény.
BARNA RÓBERT
A múlt nyelvét használom
A múlt nyelvét használom
egy kieszelt időben
Ez a szöveg egy távolba szállító gép
az elkerülhetetlen végesség felől
Szinte mozdulatlanul
repül
Képzeletgyár
Képzeletgyár
Szakértők legyártják
a letölthető szabadságot
Engem is függővé tesz
a giccs édessége
Látásipar
Nincs is más csak mesterséges látás,
a tekintet szakadatlan kétségbevonása
A nézőgépek egymásnak sokszorosítják
a felvett képet
Dallamalakzatok
Dallamalakzatok
Harmónia menet
Nincs hagyományos hangzás
Az illúzió hangszere
hallgatja önmagát
Nélkülem-idő
Vonzza a tekintetem a
Nélkülem-idő
A még meg nem született gondolat már
fúrja előre magát
