Fuldoklás nélkül – Debreczeny György versei

DEBRECZENY GYÖRGY
FULDOKLÁS NÉLKÜL
versek

fuldoklás nélkül

fuldoklás nélküli ajtó
újabb ajtóra zárul
bezárul aztán kinyílik
az arc

a sírás temetőőre
megszünteti
majd visszaadja
lélegzeted

a tükör nem őrzi meg
a képeket
bepárásodik
kitisztul

arcukat elkendőzik*

elkendőzik arcukat a legyek
amikor tükörbe néznek csak a kendőt látják
a mennyország freudi kulcsmásolatát lepetézik
izékre tépem szét magam
tudod olyan izékre
a galambok gyümölcseit szedegetem az ablakpárkányról
a rabjaim szenvedélye vagyok
szenvedélyes éjjeleken
piros szalaggal átkötve
magamat egyedül hagyom
irtóra titkolják irtásaikat az irtók
magam előtt hajtom a galacsinhajtó bogarat
görgetem vágyaim álmaim szenvedélyeim
kizártak magamból és bezártak magamba
a húslevestészta kihívó kacérsága vagyok
kolbásszal korbácsolom magamat
elkendőzött arcú legyek a hegyek
hegyeket kérem itt mi nem árusítunk
de most még kaphatók a galambok gyümölcsei
piros szalaggal átkötve
szakadt kendőbe bugyoláltan

*László Sarolta Ön arc kép c. vers/posztere alapján
http://www.irodalmijelen.hu/node/14318

hátrafelé haladsz

hátrafelé haladsz az útvonal
kutyák és gyalogosok
részére fenntartott szakaszán
és nem tudod te melyik vagy

lábujjhegyen állsz
az elnéptelenedett városokban
fejeden fácántollas zöld kalappal
és a vágóhidakon kukorékolsz

a sárga házat rég bezárták
szirénázva kék villogóval
nem jön el érted senki sem
sem isten sem a sintér

sem a sintérek bakók
fácánok zöld kalapok istene
öreg már és nehezére esik
az eljövetel

lábujjhegyen áll
az elnéptelenedett városokban
fején fácántollas zöld kalappal
és a vágóhidakon kukorékol

hátrafelé halad az útvonal
kutyák és gyalogosok
részére fenntartott szakaszán
egy kicsit lázas reumás

isten orrára rászáll a légy
nem látja szegény
de a légy összetett szeme
mindent lát

mindent lát

elmélkedés a rózsaligetben

ahogy ültem a vécén
a rózsaligetben
lombsusogás és vízcsobogás közepette
arra gondoltam
milyen jó lenne egy verset kezdeni így
amikor várat magára a bánat
és az eredmény
a szépen nyírott sövények között
mondhatnánk:
a díszudvarban és a kertben
játszódik történetünk
vagy épp üveggyöngyök
és művirágok töltik ki az ágyást
és a cselekményt
és minden olyan szép
tízszer százszor ezerszer szép
ó tavasz istennője segíts
jó lenne ha Osztara kegyelmet osztana
nefelejccsel vagy gólyahírrel
ékesített zománcozott fejéket
hogy a célba végre beérjek
vagy legalább megtaláljam
Orpheusz leesett furulyáját
de a helyén már ó jaj ibolya nyílik
és ahol a vasdiszkosz
fejen találta Hüakinthoszt
és a vére kifolyt
ott hajtott ki a jácint
a virágok bíbor szirmát a vér festi meg
az Apollón-szobor talapzatába temessetek
ha ténykedésem nem lenne sikeres

ahogy üldögélek itt a vécén
a rózsaligetben
arra gondolok milyen jó lenne
folytatni a verset
narancsszínű folyadékba dobni
a fekete kavicsot
s egy atom árnyékát lefényképezni
de hát mégsem illik ilyesmit
e meghitt kis helyen
hallgatnék de Szókratész mindig szóra kész
beszélgetve vezet rá
hogy a rózsaligetben
az erkölcsi igazságot megtaláljam a vécén
de van egy kis tó is a ligetben
a hat tyúk tava
néha a hat vak tyúk is talál
tucatnyi szemet hogy lássa a szemetet
az út menti kőszentnek köszönet
közbenjárásáért helybenjárásáért
most pedig a vanság mocsarainak
lecsapolása következik
amíg üldögélek itt
és máris rózsasövényen
vergődik át Aphrodité
vérétől vörös lett a rózsa a fehér
lágyan lengedez most a szellő
Adonisz lett a szellőrózsa
de vajon melyik is?
a piros a fehér a rózsaszín vagy liláskék
levelei mindenesetre
hasonlítanak a petrezselyemre

ahogy üldögélek itt a vécén
a rózsaligetben
arra gondolok milyen jó lenne már
befejezni végre a verset
erőlködés nélkül végezni be a művet
nemrég még boszorkánnyal robogtam
száguldó gépkocsiban
akarom mondani a festett a feslett
boszorkány szobra mellett
aki sáska vagy ájtatos manócska
képében kegyelmet koldult festett
eltorzult beteg rózsák között
de hogyha a kert öntözött
attól még lehetnek fekete foltok
vagy rózsarozsda
fejlődhetnek barnán elhaló gubacsok
a fehér színű pajzsok alatt él
a puhatestű tetű
ki a növény nedvét szívogatja
milyen jó lenne már
felnevelni a rózsát
ám a százarcú boszorka
hamar kiszívja a nedvet
kilencvenkilenc arca szerelmet koldul
de a századik rettenetes
a rózsakertre fröccsenti mérgét
s az ördögadta a tüskés
rózsafa seprűn ellovagol
csapra verni a sátánt
s ahogy üldögélek itt e kis helyen
oly szépen s csendesen
érzek is valami erős érzéki illatot
hát látjátok vagyis szagoljátok
végül mégsem maradt el az eredmény