Ugrás a tartalomra

Az elmúlt hét 5 legjobb cikke a Librariuson

A rovásírás elnevezés félrevezető – interjú Sándor Klárával (Grozdits Hahó)

Sándor Klára nyelvészt arra kértük, hogy segítsen kikeveredni abból – a tévedésektől és szándékos ferdítésektől sem mentes – dzsungelből, amit az interneten (és gyakran akár nyomtatott formában is) találunk, ha a „rovásírásról” szeretnénk tudományosan megalapozott, érdemi információkat szerezni. A Typotex által kiadott kötet jó apropó!

Aki nem célzottan a Nálad felhalmozott tudást keresi, az lehet, hogy meg sem találja az e tárgyban született írásaid, hiszen már a rovásírás elnevezés használatától is tartózkodsz…

Régebben én is rovásírásnak hívtam… Ma már azonban inkább székely írásnak hívom, ezzel nem vagyok egyedül, a kollégáim szintén erre az elnevezésre tértek át. Azért székely, mert azok az emlékei, amelyek nem „tudós használathoz” köthetők, hanem autentikus használatból maradtak ránk, kizárólag Székelyföldön maradtak fenn. Úgy tűnik, hogy ezt az írást a székelység történetéhez lehet/kell szorosan kapcsolni. Sajnos, ahhoz egyelőre csekély a rendelkezésre álló leletmennyiség, hogy a népcsoport és az írás közötti kapcsolatot megfelelően átláthassuk, és arról pontos kijelentéseket tegyünk.

A teljes cikk itt érhető el.

Sándor Klára az Ünnepi Könyvhéten (Fotó: Librarius)


Nézz ingyen Tarkovszkij-filmeket! (Sallai László)

Andrej Tarkovszkij szovjet filmrendező hét játékfilmet forgatott élete során – életműve iskolateremtő és nagy hatású. Most az OpenCulture.com jóvoltából filmjei eredeti nyelven és bekapcsolható angol felirattal ingyen megnézhetőek.

Az OpenCulture.com honlapon amúgy is érdemes körülnézni, mert egészen kivételes kezdeményezés: több száz film, e-könyv, hangoskönyv, tansegédlet található itt, melyet mind ingyenesen használhatunk. Közel 700 ingyenes filmet találunk rajta, köztük Tarkovszkij filmjei is a katalógus részét képezik, a két utolsó filmjét kivéve (Nosztalgia, Áldozathozatal).

A teljes cikk itt érhető el.


Milo Moiré meztelenül – cenzúrázatlan videóval (18+) (Grozdits Hahó)

Milo Moiré, a harmincegy éves, svájci illetőségű – spanyol és szlovák felmenőkkel rendelkező – pszichológus (!), festő, performer nem először kerül a (bulvár)sajtó érdeklődésének középpontjába. Nyilván felmérte, felvállalta. Első komoly, nemzetközi visszhangot keltő akciójával, amelyben szintén saját női teste – a maga pőre valójában – került nagyközönség elé, a düsseldorfi művészeti vásárt tette a képzőművészet rajongóinak körén túl is híressé. Akkor egy nyílt tér közepén – egy múzeum előtt – festékkel töltött tojásokat pottyantott vaginájából a vászonra. Saját értelmezése szerint: festményt szült, s ezzel beírta magát a kortárs művészeti élet „vaginahősei” közé.

A teljes cikk itt érhető el.

Az élő műalkotás (Fotó: Librarius)


Találd meg anyádat! – Tamási Miklós interjú (Melis Dóra)

Lomtalanítások során, 25 év alatt becserkészett, 5000 fotó adja az alapját a Fortepan internetes fotóalbumnak, melyben az egész magyar 20. század esszenciája tükröződik az amatőr fotográfusok lencséjén keresztül. A mára több, mint harminchatezer képet számláló oldal, Tamási Miklós és Szepessy Ákos kezdeményezésére jött létre. A fotókat bárki letöltheti és felhasználhatja, de egyre többen ajánlják fel saját felvételeiket a „köznek”. A Fortepan egyik alapítójával, Tamási Miklóssal beszélgettem.

A Fortepan-ra bárki beküldheti a saját, vagy az általa talált archív fotókat, de az album alapját Szepessy Ákos és az általad összegyűjtött 5000 kép adja. Hogyan talált egymásra két lelkes fotógyűjtögető?

Egy osztályba jártunk a gimnáziumban, a 80-as évek második felében. Négy évvel ezelőtt úgy indult a honlap, hogy a közösen gyűjtött, körülbelül 5000 fényképet digitalizáltuk és felpakoltuk az internetre. Bár Ákos benne van a dolgokban jelenleg is, de már nem napi szinten, egyéb teendői miatt. Én már 15 éve a Közép-Európai Egyetem részét képző, OSA Archívumban dolgozom, mely egy hidegháborús gyűjtőhely, levéltár és kiállítótér, ahol főleg a Centrális Galériában épített kiállításokkal foglalkozom.

A teljes cikk itt érhető el.


Hogyan tizedelte a magyar rockzenészeket az alkohol? (Sallai László)

A magyar rockzenészeket elsősorban nem a keménydrogok tizedelték az elmúlt 50 évben, hanem a legális a drogok, közülük is elsősorban az alkohol. A „nyugati” drogok nálunk nem terjedtek el igazán, sokkal népszerűbb volt a politoxikománia (pl. a Parkán nevű gyógyszerre ivás). Három évtized három jelentős rockzenészét szedtük csokorba, akiknek korai halálában szerepet játszott az alkohol.

Az intézményes magyar rockzene története a hatvanas évek második felében kezdődött, az akkori életművek jórészt töredékekben (kislemezek, rádiófelvételek) maradtak ránk. Ez az évtized még annyira látványosan nem termelte ki a maga önpusztító rockzenészét, a zenekarok többsége inkább próbált minél megnyerőbbnek tűnni a legitimitás érdekében, abban pedig jobb volt az ilyesmit hanyagolni.

A teljes cikk itt érhető el.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.