Ugrás a tartalomra

Leszámolhatnék: velem – Novák Béla Dénes versei

LESZÁMOLHATNÉK: VELEM
NOVÁK BÉLA DÉNES VERSEI
 
 
Patétika, 2013
 
Hamis dal? Trubadúr-ének?
Kivé lettem?
Bennem rejtőznek a férgek.
 
Heveredjek a Parnasszusra?
Vers-virágárus,
kinek döglött a szonettcsokra?
 
Asztalon anzix. Zálogjegyek.
Komédiás vagyok.
Igazak minden közhelyek.
 
Bérbe adtam mindenem.
S ami nem enyém:
örökölt Krisztus-sebem.
 
Vers-tengeren, akik járnak,
örök fulladozók.
Megváltóik: árnyak. 
 
 
 
Habeas corpus
 
Semmibe hulltod? Segesvárad.
Új múltat: gyávább katonákat.
Hová e hazányi panoptikumban?
Ahol sör van. Bor van. Rum van. 
 
Ki támad ellened? Költő-kókler
ellen nem véd fegyver, vas-óvszer.
Borszagú halál jön, parancsszó-áldás.
Leolvas majd a villanyszámlás.
 
Meteor-szív, szoborhullás, uránbokor.
Százmegatonnás virágcsokor!
Magyar virág vagy, csalán-rokon.
Fű leszel országnyi sírodon. 
 
 
 
Egy Picasso-rajz hátoldalára
 
nem hallottátok? tolókocsival
gázoltuk el az Úristent
tovább biceg a fiú
falába tüzénél melegszik a lány
 
Állam bácsi a ványadt
nem hallja – dalol a mindenség –
tovább biceg a lány
ha szél van: zihál a fiú vastüdeje.
 
könnyük eső! kétkézlábra emelkedett
bürokraták bőre viharkabát
de hisz’ nem ragályos a szentség –
Apollinaire és persze a szó-zacc
 
így lesz arcunk helyén kelevény
ők:elvonszolódnak mind a ketten
verjen lelkünk-körme alá
tüskéket minden időben az IDŐ! 
 
 
 
Mai Mária-siralom
 
Mi költemény rímelne reád, Te árva?
Illenél hibernált anyaméh-nyárba?
 
Emberség-alkonyul.
Jézustalan, máriátlanul.
 
Sugárzó felhők alatt
bombabiztos bunkók gyűjtenek hadat.
 
Kinek is kéne itt a holnap?
Magam adom a gyilkosoknak.
 
Mint falcoló karjából a vér,
csorog el belőlem a remény.
 
Fölkentnek hitt szenny-király-heródesek
világra jöttödért ismét üldözzenek?
 
Jaj nékem, fiam, testedet kivájják,
sebeid gödrébe a keresztfát ássák!
 
Elvetéllek inkább, édes magzatom.
Akkor szüless, ha én akarom! 
Reggel
 
Früstökre sör és varjú-
károgás. Fekvőtámaszok.
Mintha a padlószőnyeggel
szeretkeznél.
 
Ma bizonyára viszed
valamire az üzleti
életben. Mindegy, lányokat,
verseket futtat az ember.
 
***
 
A balzsamozott vérszívók tetemét
hiába öklendezi ki a föld –
e gondolattal ébredsz.
Falra kened a muslica árnyát. 
 
 
 
Profán költemények
 
1.
Noé, no, nem csoda,
hogy megutálta a vizet!
A víz a legjobb ital,
ezt csak a részeg nem érti meg
 
2.
Diogenész! Üres boroshordóba
Költözött.
A népek fölötte csudálták:
minden filozófus lökött?
 
3.
Az jó vizet imádják
a derék Kocsmárosok
borba önteni! Ők tudják,
a folyóból aznap mennyi fogyott.
 
4. [Találmány]
Hogy készül a vízpor?
Jeget lassú mákdarálón
megőrölünk, majd olvadásig
állni hagyjuk! 
 
 
 
Változatok
 
1.
Ady lábnyoma után
jóllakott kalucsnik
kipróbált veterán csukák
jellemhez-illő
választható lábszagokkal
 
2.
Volt egyszer valahol
egy iciripiciri nép
befelé ha terjeszkedett
azt parancsolták neki: elég
 
3.
Patetikus vagy Hazám
mint első szerelem
gyötörsz és fájsz
leszámolhatnék: velem
 
4.
Barlangi medve ölel ma éjjel
vaklárma-csend csillag-kukkolás
féltlek-e még? ha nem leszek
a fájdalom kikel majd kölykeinkből 
 
 
 
Hajnalozó
(M-nek Kolozsvárra)
 
l.
Éj öle szült, mondd, hallod-e 
már, hogy a tárgyak visszabeszélnek?
Hamuban sült halált hozattál
kromoszómáidban élni-valóul.
 
Éj öle szült, látod-e, hogy 
hajnal színű a cella köröttünk?
Gumibot simítja le arcod,
s hét nyelven dalol benned az Isten. 
 
Éj öle szült, zabi-reggeleken
tagadod meg gyermekeid.
Sejt-proletárok lobogótlan
tüntetnek ellened, kancsukaország.
 
Éj öle szült, mondd, hallod-e
már, farsul benned a dallam?
Idegorvosod int: kétezer éve
lekésted Cézáraink megölését.
 
2.
Tavaszt-vérző Nagyapám
látom a halál oldalán,
törköly-kedve ha tellett,
kihányt ideológiát, elvet.
 
Szőlő-venyige-álmom
Anyám vette Ősz-vásáron!
Lírai-mundérom se kincstári,
minden szeretőm snejderfáni.
 
3.
Végleg elvárok Tőled
annyit, ha majd a bitumenbe
olvaszt be végső Naplemente,
legyen azért előleg!
 
Halomba hulljon a dohány,
vendég az ezredvégi társaságban
mindenki, akit nem vártam,
ateista hittérítő, tarhás kohány.
 
El-várromom, ha összedőlt.
legyen kit védenem.
Szeretőm, barátom, feleségem.
Aki utolsó poharamba tölt. 
 
 
 
Alkoholok
 
1.
Valahol, poharaknak alján,
lapul egy másik Ország,
patkányka-népek ünnepén
mit szertetékozolnánk.
 
Valahol álmok lábrakelnek,
kocsmákba visznek százszor,
kell, hogy minden sebhelyem
kiviruljon önmagától!
 
2.
Megüresedtem, akár a gyilkos,
áldozatát ha szánja, 
agyamban szürke dallamok
íródnak zongorára.
 
Hol csodás tébolyotok,
ki hisz látható Isteneknek?
Hová bujdokoltak, akik már
az anyaméhből szuronyt szegeztek?
 
Kockakövön fizetésnapi szándék,
nem vakarja le senki,
Én lilliputi barikádokat
tudnék védeni, szeretni.
 
Befalazott, aki ledönthetném
e vasbeton-dévavárakat.
Mit nekem szeretők, nyírfák!
Egyedülségem, mint az áradat.
 
3.
Így volna halni jó.
Néptelenedve, zászlótlanul.
Egymásért, egymás ellen,
pogány hóhér és glóriás Vazul.
 
4.
Gyöngyháztulajdonos lettem!
Koldus világnyi utcasarkon.
Rámköszön minden szakasz rendőr,
rendfokozatnélküli alkony.
 
Hold-rendjel égbolt zubbonyán,
Iszonytató hüllő szemez.
Hallom betonkaszárnyák horkolását,
azt szuszogják: „volt-e hiteled?"
 
5.
Megéhezett, kordul a Föld
gyomra, s már kopjafákká lesznek
útszéli jegenyék, és lassan 
kék ködökbe öltöznek, akik szerettek.
 
6.
Mint szembogárba hullt fekete
porszem, úszom a földben, égben,
mindenség retináján.
 
Asztrált csöves, érettetek
lakom majd seholsem.
A szívem fölött illedelmes márvány. 
 
 
 
A főoldalon Szurcsik József X-generáció című képének részletét láthatjuk. 
 
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.