Versek napja, csütörtök – Legalábbis – Fellinger Károly versei

LEGALÁBBIS
FELLINGER KÁROLY VERSEI

HÁTRAFESZÜLÉS
     (Zalán Tibor 60. születésnapjára)

A múltat lebontja a felejtés,
tégláiból építkezik.
Hiánya székfoglalóját
megörökíti a végzet.
Két szék közé ül.

LEGALÁBBIS

János a jövő emlékei közt fel-
felbukkan a szürke habokból, Juli
meg akárcsak a vízben tükröződő
nap, amiből kiázik, amit róla
gondolunk, ami ha a fülünkbe jut,
meg se halljuk, már letagadni sem kell.

CÍMADÁS

Bejött a számítás, nincs szabad helyünk,
a valóság üres trójai faló,
János a hátára pattan, nyeregben
érzi magát, húzza az időt akárcsak
a jövő, várja a sorsát, mely inkább
jobbra fordul, így most nem találkozik
a mogorva tekintetük, mégis mind-
eközben bús fején a gázálarccal
van képe elszavalni a szabadság
himnuszát, melynek végén a pont élet-
hű focilabda, de aztán időben
észreveszi, szerencsére kiszúrja.

AKVARELL

A magány árnyéktalanul belepi
Jánost, nem ismeri a szünetet, így
hát egyfolytában hallgat, máskülönben
elhallgatná a csöndet, tálán még ki-
bújna a bőréből is, amit aztán
megtöltene porral, ám Jánosnak nem
tetszik e játék, de amit előad,
az egészen más, a talált tárgyakból
való, aminek nincs lelkiismeret-
furrdalása, az csakis lelketlen
lehet, akár ő, ki nem tudja, miért
bosszankodott fel jobban a legelső
verse megjelenésekor, arra, hogy
egyszerűen átírták, vagy hogy hibá-
san tüntették fel a vezetéknevét.

SZÉLFOGÓ

Anyának fáj az anyajegye, az álmát
meséli inkább, hogy halott nagyapjával
töltött el egy órát, aki kellően be-
mutatkozott, hisz sohase találkoztak
még ebben az életben, tudtul adva, őt
idegen föld takarja és elesett az
első világháborúban, ami meg pont
száz éve kezdődött, miután lelőtték
a trónörököst, mire anyám feleszmél,
s én irigykedem, de istenigazából,
ez már nem lehet a véletlen műve,
nem olvas újságot, nem néz internetet,
ha már a felejtés is bőkezű hozzá,
elég végigálmodnia az életét.

KISVÁRTATVA

Fő a nyugalom, egy nagy edényben,
amiben kocsonyát szokott főzni
az anyám, pontosan húsz tányérral,
természetesen takaréklángon,
felhőtlen gőze jólesően száll,
bepárásodik tőle a tükör,
tavaly ezzel járultunk nagyapa
szája elé, szóval tartva a csön-
det, zsinegen a felfújható zöld
légballont, várva, hogy kidurranjon,
de mire  láss csodát, nagyapa fel-
ébredt arra, hogy feltámadt a szél.

EZ AZ

Az apám karosszéke, igazából
előbb volt a kedvencem, addig amíg
nem feküdtem be a tüdőkórházba,
akkor fedezte fel magának apám,
ezzel pótolva a hiányomat, ha
beleült, magányosnak érezhette
magát, senki sem zavartatta ebben,
csak amikor hazatértem, akkor lett
gondterhelt, lelkiismeretfurdalás
nélkül nem tudott többé beleülni,
megnyugodott volna, ha legalább nem
ő, hanem én hoztam volna a házhoz,
akkor biztosan elfelejtett volna.