Társadalommá kövült ideológiák

Mandics György sokrétű írói és kutatómunkát folytat, gondoljunk csak az ősi magyar rovásírást bemutató, terjedelmes Róvott múltunkra. Ezúttal viszont sci-fi kötetei kerültek előtérbe, melyeket nagyrészt néhai feleségével, M. Veress Zsuzsannával írtak a nyolcvanas-kilencvenes években. Meglátásaik és mondanivalójuk napjainkban is félelmetesen aktuálisak, újragondolásra serkentőek. E művek közül a leghíresebb és legérdekesebb a Heraklida-ciklus.

Vancsó Éva részletekbe menően beszélt a trilógiáról. A cím egy szinte isteni hatalommal és tudással rendelkező tudóscsoportot takar, akik azzal kísérleteznek, hogy megteremtsék a tökéletes társadalmat. Az 1986-ban megjelent Vasvilágok, majd az 1988-ban és 1993-ban kiadott Gubólakók és A dromosz alkotják a tudományos-fantasztikus trilógiát. A kötetek keletkezési körülményei sem mindennaposak, Mandics György és felesége a Romániában, a Ceauşescu-diktatúra idején írta a sci-fi köntösbe bújtatott kemény rendszerkritikát. De a kötetek társadalombírálata korántsem egyoldalú. Az „egyenlőséget” hirdető kommunista rendszer mellett görbe tükröt állítanak a nyugati típusú fogyasztói társadalom elé is. A történetek szellemisége az egyénbe és a humánumba vetett hitet tükrözi. A három utópia mindegyikében történik valamilyen fordulat, amely felborítja a rendet, a mesterségesen konstruált világok szabályait.

Mandics György mesélt a kötetek megjelentetésének körülményeiről. Kérdéses volt, hogy egyáltalán kiadják-e őket, esetleg nem esik-e bajuk a szerzőknek, hiszen akkoriban a Securitate keményen lesújtott a rendszer „ellenségeire”, a sci-fi-trilógia pedig egyértelműen veszélyes vizekre tévedt, az erős áthallások egyértelműek voltak. A művek végül a bukaresti Kriterion gondozásában jelentek meg. Az író házaspár úgy próbált túljárni a cenzorok eszén, hogy a művek első felét nehezen érthető, bonyolult, száraz stílusban írták, elvéve a cenzorok kedvét a végigolvasástól.

A Vasvilágok lazán összefüggő novellafüzérében két olyan utópisztikus társadalmi berendezkedést mutat be a szerzőpáros, melyek kísértetiesen és párhuzamosan emlékeztetnek a nemzetiszocialista, illetve a kommunista diktatúrára. A Gubólakókban pedig az úgynevezett aberránsok, vagyis abik sorsán keresztül ábrázolják szimbolikusan az üldözöttek sorsát. A megfigyelések, följelentések teljesen normális dolognak számítanak, ha valaki túl szép, okos, kíváncsi vagy önálló, az abivá nyilváníttatik, és üldözni kezdik, megsemmisítik. Természetesen végül az ilyen, maguknak külön rendszert felépítő abik döntik majd meg a diktatúrát.

Míg a Vasvilágok szociális színfalai között nem játszott szerepet a család, csak a munka, a szaporodás és a küzdelem, addig a Gubólakóknál megjelenik ugyan a familiáris közösség, de a folytonos feljelentgetések, a megfigyelések ellehetetlenítik az emberi, rokoni kapcsolatokat.

A három világban Mandics a korlátok közé szorított társadalmakat mutatta be, melyek színterét a vízbe, az űrbe és a föld alá helyezte. Az író elárulta, hogy egy másik trilógia megírását is tervezte, az újabb három világ azt mutatta volna meg, hogy milyen a korlátok nélküli szabadság. Egyfajta regényhősként élnének ott az emberek, szabadon átjárva a különböző történelmi korok, világok között. A hatalmas szabadságnak viszont az lenne az ára, hogy végül minden összezavarodik, totális őrületbe torkollik, és összeomlik a rendszer.

Ahogy Mandics György fogalmazott: „A rendszer nem minden, se kívülről, se belülről nem lehet a végtelenségig irányítani az embereket. Hanem az embernek kell megváltoznia, önállóan és emberi módon élnie. Istené a tervezés, és a lényeg, hogy Isten részeivé váljunk. Ez nem fájdalommentes folyamat.” Hozzátette, hogy műveivel arra is föl akarta hívni a figyelmet, miként „csinálják a tudományt” a társadalomban, akár a „tudományos önképzőkörök” saját, manipulatív érdekei alapján.

A beszélgetés kitért Mandics György 1991-ben megjelent Temesvári Golgota című regénytrilógiájára is, amely a „karácsonyi forradalom”, a diktatúra megdöntésének véres eseményeit dolgozza fel. Mandics elmondta, hogy aki nem volt részese, el sem tudja képzelni, mi minden történt valójában, hogyan kergették a népet a végső kétségbeesésbe, és milyen mértékű manipulációk zajlottak. Ő például a saját szemével látta, ahogy a százezres tömeg szó szerint letiporta és elzavarta a golyószórós katonákat. A manipulált forradalom című, 2009-ben megjelent nagylélegzetű regénye is ezt a témát dolgozza fel, csak már több évtized távlatából tekintve vissza az eseményekre.

Az est zárásaként – hogy a líra is teret kapjon ennyi prózai mű mellett – a költészetet is kutató Mandics György különleges ritkaságot olvasott fel: egy 1530-ban, rovásírással felvésett verset. Mint a tudós-író elmondta, kutatásai alapján eddig tizenöt költőt és hegedűst talált már, akik az 1500-as években éltek és alkottak, főként Mátyás király udvarában. Mind rovásírással írtak… de ez már ismét egy teljes estet igénylő téma lehetne.

Szöveg és fotók: Csepcsányi Éva