Egy, kettő, három – kötetszámláló a Bulgakovban
A 6. Kolozsvári Magyar Napokon csütörtök este az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezésében három könyvet mutattak be a Bulgakov Kávézó zsúfolásig telt emeleti termében: Varga Melinda Űrezüst, Horváth Benji Beatcore és Láng Orsolya Tejszobor című kötetét.
Egy, kettő, három – kötetszámláló a Bulgakovban
Sűrű a levegő, füsttől, ablakra lecsapódó testpárától, szívdobogástól. A Bulgakov kávéház emeleti termében fürkésző tekintetek, izgatott beszélgetések, a napi huncutságtól kifáradt gyerekarcok, állás miatt zsibbadó lábak (igen, ilyen sokan voltak).
László Noémi háromig számolva mutatta be a szerzőket: Láng Orsolya első-, Horváth Benji második, Varga Melinda pedig harmadik kötetes költő immár. Utóbbi elsőként mesélt három könyvéről, bővebben az Űrezüstről (Irodalmi Jelen Könyvek, 2013). Mint mondta, kissé eltávolodott már ezektől a versektől, mert lassan körvonalazódik benne egy újabb kötet anyaga, amelyben másféle költői hanggal kísérletezik.
A költő nemcsak szépírói munkásságáról ismert, emellett az Irodalmi Jelen versrovatának szerkesztője, különböző kulturális események tudósítója, szinte minden kolozsvári irodalmi esten ott van, és az Irodalmi Jelen fiatal alkotói íróműhelyének „papnője” – mutatta be László Noémi. A költő erre reagálva, elmondta: sokat tanul a fiataloktól, akikből áramlik a frissesség, még a többkötetes szerzőknek is tudnak újat mutatni, meglepetést szerezni. Melinda egyaránt jelen van az erdélyi és a magyarországi irodalomban, így átfogó képe van a különböző áramlatokról, szekértáborokról. Úgy véli, a budapesti irodalmi esteken, műhelyekben nincs akkora pezsgés és érdeklődés, mint Erdélyben, Kolozsvárott. Ennek egyik oka az elidegenedés – Erdélyben jóval emberközelibbek a viszonyok, és ez kivetül az itteni költészetre is.
Megbontva a számolás sorrendjét Láng Orsolyakövetkezett, akinek Tejszobor (Erdélyi Híradó Kiadó – Fiatal Írók Szövetsége, 2015) című kötete meglepte az olvasóközönséget, mivel eddig kizárólag lírát olvashattunk tőle. Ám ő úgy döntött, hogy első kötete kisregény lesz, mivel még várni szeretne a verseskötettel, nem látja verseit egy egésszé szerveződni. Tizenöt fejezetes kisregénye szerelmi történet. A könyvet saját rajzaival illusztrálta, ugyanis a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumba járt, majd a Kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem média, film- és fotóművészet karán végzett, most pedig Budapesten mesterizik. A beszélgetés kitért a cím, a Tejszobor érdekes asszociációs szókapcsolatára, amelynek magyarázata egyrészt a ’tej’ motívum gyakori előfordulása, másrészt a ’szobor’ a „kiöntöm a szívem” sorból ered, mivel a kisregény vallomásos megnyilatkozása cseppfolyós, megfoghatatlan formájú.
Horváth Benji épp rágyújtott, amikor sorra került, hogy szíve ne csak a bemutatkozástól, hanem sokadik cigarettájától is dobogjon (it is beating, mondá Noémi). Szóba került, hogy az új kötetet Balázs Imre József a beatköltészet felől közelíti meg, ami Benji szerint túlságosan behatároló. Ez inkább hardcore beat – jegyezte meg Noémi –, és nem a hatvanas évekre jellemző lázadó magatartás. Benji régebben hardtechno zenét hallgatva írta a verseket, most viszont A nagy kilometrik szerkesztőjeként a Helikon szerkesztőségében nem tudja ezt folytatni. Első kötete, A cseplini díva (Koinónia, 2009) főként formai mutatvány, ez volt a belépője az irodalomba. Viszont a Beatcore képviseli igazán a személyiségét, világról alkotott képét. A szerkesztés során voltak viták, végül azonban Gáll Attila keze alatt elrendeződtek a versek. A Beatcore Szentes Zágon tervezte borítója tükrözi a kötet underground jellegét.
Megosztották a szerzőket Benji költészetének négybetűs, kipontozásra ítélt szavai, a kérdés, hogy mennyire létjogosult a lírában a vulgaritás. Melinda Űrezüst kötetében nincsenek ilyen kifejezések, az ő költői alkatától ez távol áll, magánbeszélgetésekben sem szeret trágárkodni. De ez nem prűdség, mert ha a vers, az irodalmi szövegkörnyezet úgy kívánja, lehet használni vaskos szavakat is, csak nem öncélúan, hatásvadászatként. Benji szerint is minden szónak helye és értelme kell legyen az adott szövegben, és így a vulgaritás is indokolt lehet. Orsolya úgy vélte, hogy a stílus a személyiségtől függ, és ha az ő személyisége nem kompatibilis a vulgaritással, akkor az költészetében sem fog megjelenni.
Abban az egyben viszont mindhárman egyetértettek: imádják a magyar nyelvet.
Sárkány Tímea
