Románc – Demény Péter versei
Claude Monet (1840–1926) Impresszió, a felkelő nap
ROMÁNC
DEMÉNY PÉTER VERSEI
1.
elszuszárult velem az ég
elzuborgott velem a vágy
más ég került ide fölém
más föld került oda alád
más szerelem más fájdalom
más örömök hasítanak
más skorpiók csókját hűti
az éji léleksivatag
2.
Madaras a lelkem, sötéten világos,
smirglisen selymes és tüskésen virágos,
sose is tudom, hogy mikor döndül egyet,
mikor szedek csalánt, mikor lő rám meggyet,
mikor vérzik málna, mikor vérzik medve –
olykor nem bánnám, ha nem az enyém lenne,
még ha nem is lenne.
3.
Te vagy alattam az avar,
melyen meztelen talpam csúszik,
kocsimnak te vagy a Dakar,
benned mindenem partra úszik,
te vagy a szellő erdeimben,
és az árnyék a Nap alatt,
és hogyha kell, te vagy a Nap,
mi szétfolyik az ereimben.
4.
Szárnyalt az álom, mint a sólyom,
nem érhette utol az ólom,
csak az ég érhette utol,
mert mindenütt volt csak, sehol
nem, és nem volt soha,
csak mindig, nem volt mostoha,
csak édes volt minden időben –
és álltam a boldog esőben.
