Irodalmi Jelen

Karosszéktől jegyzetekig – Faludy-tárgyak kalapács alatt

2015. november. 06. - 13:22

Személyes tárgyak, kézírásos jegyzetek, kedvenc ruhadarabok és még egy kis plüssróka is kalapács alá került a Faludy-hagyaték egy részének árverésén a Pintér Galériában. Amellett, hogy élő közelségbe kerültek a tárgyak, a közreműködők a költőt is megidézték: Gerendás Péter zenével, a műsorvezetők Faludy-szövegekkel.

Az „irodalmi árverés” hivatalosan talán nem létező műfaj, a Pintér Galériában azonban minden együtt volt egy aukcióval egybekötött irodalmi esthez – legfeljebb a klasszikus kalapácsot hiányoltuk a kikiáltó kezéből, aki ehelyett egy aprócska koppintóval ütötte le a tételeket. Ez utóbbiak Faludy György hagyatékának értékes darabjai voltak: a kéziratoktól a személyes tárgyakon át a művészeti alkotásokig. Még mielőtt azonban sorra vették volna a 113 tételt, Gerendás Péter dalai töltötték be a galéria zegzugos, földalatti termeit. A művésznek CD-je is megjelent a Hangzó Helikon sorozatban a költő megzenésített verseiből, és most élőben is meghallgathattuk sok más dal mellett a Chansont a párizsi szépasszonyokról, a Nyugat-Ausztráliát vagy a Koldusdalt.

Gerendás Péter

Az aukciót Tóth Ágnes magyar nyelv- és irodalomtanár, a Faludy-szavalóversenyek szervezője nyitotta meg és vezette, Faludy Fanny és Pintér Péter galériatulajdonos nevében is üdvözölve a jelenlévőket. A tanárnő egyes tételekhez kapcsolódva hol Faludy szavaiból, nyilatkozataiból idézett, hol egy-egy vers hangzott el, hol egy régi emlék kelt életre Faludy Fanni szíves közlése alapján. Így állt össze a felvonuló tárgyak fotói és az elhangzó versek sokaságából egy életmű gomolygó képe, amely ugyan csak foltokban mutatta fel a múltat, mégis betekintést engedett a nagy Egészbe.

A háttérből "Gyurka" mosolygott le ránk

A kivetítőn bemutatott tárgyakat (melyeket a galéria egy különtermében lehetett a maguk valójában megtekinteni) nagyjából négy csoportba sorolhatjuk. Az irodalmi munkásság emlékei között olyan kincseket kiáltottak ki, mint például a Püski kiadásában 1980-ban megjelent Összegyűjtött versek – ennek kapcsán mesélte el Tóth Ágnes, hogyan „osztotta” ki memoriternek Faludy a recski táborban rabtársai között egy-egy újonnan születő versének strófáit, hogy a fejekben fennmaradjon a mű. Felvonult az Európai költők antológiája, amelynek összeválogatását még József Attilával kezdte el a költő, majd egyedül fejezte be. A kéziratos vagy autográf bejegyzéseket tartalmazó művekből a legmagasabb, 500 ezer forintos kikiáltási áron a Pokolbéli víg napjaim kéziratfoszlányai szerepeltek. Több jegyzetfüzet is kalapács alá került, így például az a kilencoldalas darab, amely tartalmazza a 170. és 178. szonetteket; de licitálhattak a jelenlévők a Fannyhoz írt utolsó versre is, amely már csak a „nem tudok meghalni” sor miatt is értékes. Hasonlóan örökérvényű egy másik jegyzetfüzetből a József Attila temetése című vers egy sora: „S nem volt keményebb a tehervonat vaskereke Babits Mihály szívénél” – idézte Tóth Ágnes a művet. A legkelendőbbnek a Száz könnyű szonett 1995-ös kiadása bizonyult, a 20 ezer forintos kikiáltási árhoz képest 55 ezer forintért kelt el.

Egy jegyzetlap az értékes kézirathagyatékból

A második (képletes) csoportot képező hivatalos dokumentumok „versenyében” nagy érdeklődésre tartott számot Faludy útlevele, melynek kapcsán a műsorvezető a költő vallomását idézte: „Sosem akartam elmenni, amikor lehetett, visszajöttem. (…) Akkor mentem el, amikor nem lehetett itt maradni.” Vagy: „Én nem amerikai újságíró vagyok, hanem magyar költő, természetes, hogy hazajöttem” – hallhattuk a Nagy Imre Társaság tagsági igazolványa felvillanásakor. De előkerült még az írószövetségi tagsági könyv („Bizonyos mértékig mindig szabad maradtam” – így a kapcsolódó idézet), vagy épp a kanadai bevándorlási azonosítókártya. Az állami kitüntetéseket az egész aukció legmagasabb árain hirdették meg. Közülük is a Kossuth-díj vitte a prímet, 1 millió 500 ezer forintos kikiáltási árral – az elismerést Göncz Árpád nyújtotta át 1994-ben az alkotónak.

A költő Kossuth-díjának oklevele

Számos képzőművészeti alkotás is a pódiumra került a költő hagyatékából, legyenek akár ajándékba kapott becses művek vagy lakásdíszek. Ezüst György Pár című festménye nászajándék volt Fanny és Gyurka esküvőjére, de szintén a művész készítette a Villon-átköltések illusztrációit. Kass János borítóterve mellett, melyet a Pantagruelhez készített, még számos alkotása felvonult, például a Fejek című porcelánsorozat egy darabja. Szívesen licitáltak a költő 80. születésnapjára készített bronzplakettre, melyből arcmása domborodik elő. Örök barátságok lenyomatai Kardos András és Gyémánt László grafikái, melyeket szintén megvásárolhattak az érdeklődők.

A legkedvesebb és legemlékezetesebb válogatás mégis a személyes tárgyak csoportja volt – ezek egészen élővé varázsolták a háttér hatalmas molinóiról csibészes mosollyal letekintő „Gyurkát”. Lecsaphattak az érdeklődők a költő karosszékére, melyet Fannytól kapott a Vízivárosba költözésük idején, vagy épp kedves bordó nyakkendőjére, melyben Krencsey Mariann társaságában is megörökítették. Felbukkant a nászajándékba kapott vörös plüssróka a régi kanapéról, vagy épp a fekete bársonying, melyet egy fotó is megörökít: ezt utolsó amerikai látogatásakor viselte Faludy. Megvásárolható volt az a fekete zakó is, melyben Kolozsvárott kérte meg Fanny kezét. Utolsó éveiben igen sokat időzött Erdélyben – tette hozzá a műsorvezető –, ahol Böszörményi Zoltán és Szőcs Géza társaságát élvezte, s miközben megvitatták a világ dolgait, egy-egy whiskyt is szívesen elkortyoltak. És előkerült még a nadrágszíj, melyet a Playboy-interjú alatt viselt a költő, a szőnyeg, melyen Göncz Árpád is lépkedett, vagy a szamovár, melyet Eric Johnson vásárolt ’89-es hazatelepülésükkor. Személyes kedvencünk – de a licitek emelkedéséből ítélve a vásárlóké is – egy gyönyörű sakk-készlet volt, faragott bábukkal. A sakkot Faludy többnek tartotta egyszerű játéknál – hallhattuk a kommentárban –, hatalmas partikat játszottak Györgydeák Lászlóval Balatonkenesén.

A pompás sakk-készlet belseje

Az aukció végén nem maradt más hátra, mint a vakuk petárdaszerű villogása közepette elcsípni Faludy Fanni válaszait az itt-ott felhangzó újságírói kérdésekre. Például, hogy hozzásegíti-e az árverés a Faludy-emlékszoba megvalósításához, tudja-e, kikhez kerülnek a tárgyak, és maradt-e még jelentősebb rész a hagyatékból. Mint Fanny elmondta, reménykedik, hogy arra érdemes gazdákra találnak a tárgyak, ahogy az emlékszoba megvalósításáról sem mondott le. Az árszabásban ő maga nem vett részt, és itt most csupán a hagyaték egy része került kalapács alá. Az alkalmi kis kiállítás azonban mindenkit meggyőzött: vétek lenne veszni hagyni egy – nem akármilyen – élet emlékeit.