Vasárnapszag – Szávai Attila novellája

„Az eladásra szánt autó csinos tulajdonosa éppen a pedálok alól próbálja kiszedni a gumiszőnyeget, hogy gyorsan kirázza, mivel hirtelen, felkészületlenül érte az érdeklődők érkezése.” – Szávai Attila prózája

Fülledt nyári lakótelep. Vasárnapszag. Az egyik nyitott ablakú lakásban hangosan szól a tévé. A tikkasztó hőség után záporok és zivatarok várhatóak, a tévé időjósa – húszas lány – oly lelkesen mosolyogva közli egy jégvihar lehetőségét, mint stréber tanuló az ötödikes törileckét. A panellakások a kitárt nyílászárókon keresztül lihegnek, a bennük élő lakosság aléltan piheg, a fecskék az épületek közt cikáznak a vasárnap délutáni öblítőszagban.

Az épületek közt kis park, épp csak egy kis ízelítő a természetből: fák, bokrok. Néhány kopott pad. Fiatal anyukák és színes ruhás gyereknevetések. Idős nő ül az egyik lepattogzott festésű padon, mert nehezen bírja a panel melegét, és amúgy is szereti figyelni az embereket. Nézelődik, közben körmével kapirgálja a támla piros festékrétegét. Harminc év alatt a fa nagyrészt ledobta a színes réteget magáról, ami maradt, körömmel kiválóan lefeszegethető. A nejlonotthonka gyűrődéseiben eltűnik a napfény, elvész a huszonkét év konyhaszagában; a rántotthús-ezrek otthonkára ragadt olajgőze végleg elnyeli a napsugarakat. Az idős, egyedülálló nő számára a lakótelep minden eseménye óriási hírértékkel bír. Ha új lakók költöznek a lépcsőházba, napokig nem alszik az izgalomtól. Egy hangos, tányértörős szerelmi botrányból hetekig megél. Most a padon ül, és unatkozik. Rejtvényt fejt, elakadt egy vízszintes négybetűsnél. Egészen elálmosodott. Ám ekkor történik valami rendkívüli. Idegen autó gördül a közeli parkolóba.

Az idős nő felélénkül, pulzusa emelkedik, feljebb ül, próbál kedvezőbb pozíciót felvenni, nem maradhat le semmiről. Felgyorsul számára az idő, emésztése magasabb tempóra vált, a visszerei sötétebb tónusba váltanak. Ebben a pillanatban a vízzel teli felhők gyorsabban szürkülnek, a galaxisok szaporábban pörögnek, a csillagok gyorsabban születnek és hunynak ki. Az újságot maga mellé teszi a padra, keresztbe teszi lábát, mint aki nem tehet semmiről, épp csak itt van. Boldog. Mint vadászeb az őszi tarlón: figyelni kezd, szimatot fogott.

Egy nagy családi autó lassan fékez mellette, a sofőr – fiatal férfi – bizonytalan tekintettel keres parkolóhelyet. Mellette ülő felesége rendkívül elégedett. Autót készülnek vásárolni, és mint minden fiatal kétgyermekes anyuka, izgatottsággal vegyes kíváncsisággal várja az elkövetkező órát. Új családtagként gondol a leendő autóra, alig várja, hogy élőben láthassa. Hátul két kislány és egy idős férfi, a sofőr édesapja ül, hangosan krákog, mielőtt mutatóujjával megjelöli a parkolás helyét. A fiatal férfi homlokára tolja napszemüvegét, majd felveszi a gyanakvó autóvásárlók nemzetközi tekintetét. Ezt még otthon megbeszélték a feleségével, és begyakorolták az előszobai tükör előtt: szakértő hunyorgás, majd gondterhelt homlokráncolás, amiből aztán átvált egy szemöldökemelős rácsodálkozásba. Ezeket fogja kombinálni, ezekből fog improvizálni. Bár az autót áruló csinos nő egyidős vele, úgy dönt: magázni fogja, bármi áron.

Az idős férfi adja ki a parancsot, kiszállás, mondja. A két kislány vágódik ki először az autóból, a parkba szaladnak. A kisebbik kezében játékbaba, a nagyobbik mesekönyvet szorongat. Hamar kiszemelik a tőlük néhány méterre ülő idős nőt, odakocognak kacagva, majd babával, könyvvel kínálják a zavart nézelődőt. Mikor az megérzi a közelgő veszélyt, kapkodó mozdulatokkal keresztbevetett lábára teszi a rejtvényújságot, mintha elmélyülten gondolkodna rajta (csak percek múltán veszi észre, hogy az újságot fejjel lefelé tartja és az impresszumba írt bele egy vízszintes nyolcbetűst: karalábé).

Az eladásra szánt autó csinos tulajdonosa éppen a pedálok alól próbálja kiszedni a gumiszőnyeget, hogy gyorsan kirázza, mivel hirtelen, felkészületlenül érte az érdeklődők érkezése. A fiatal férfi mint leendő tulajdonos is kiszáll az autóból, véletlenül a gumiszőnyeget kiszedő fiatal nő formás fenekére pillant. Aztán gyorsan a feleségére, de az szerencsére a két kislánnyal van elfoglalva. Az idős férfi először távolról nézegeti a fehér autót, majd közelebb lép. Az egyik kislány büszkén meséli a padon ülő néninek, hogy új autót jöttek venni, amivel anyuka fogja őket oviba hordani. A gyermek egy szuszra közli ezeket, közben apró kezével meg akarja érinteni az idős kezet, amely megijed ettől a hirtelen bizalmaskodástól, és undorodva elhúzza májfoltos bőrét. Utoljára tizenkét éve értek hozzá, mikor véletlenül fellökte a lépcsőházban dolgozó festőt. A fehérruhás férfi nem értette, hogy lehet ekkora erő egy ilyen vékony, alacsony testben. A fiatal férfi és apja bemutatkozik a csinos nőnek, az öreg három másodperccel hosszabban fog kezet, mint az a csinos nőnek jólesne. Anyuka a pad mellől integet, a kislányokat próbálja leszedni a padról, a gyerekek valami rejtélyes okból vonzódnak azokhoz az idős emberekhez, akik undorodnak tőlük. Az idős nő zavarában a nejlonotthonka varrását kezdi morzsolgatni. A csinos nő két lépést hátrál, átadja a helyet a férfiaknak.

A fiatal a sofőroldallal kezdi a vizsgálódást, szakszerű, óvatos mozdulattal megmozgatja a kormányt, majd a sebváltót. A csinos nőnek szimpatikus ez a finomság, a vékony ujjak, az elegáns, szőrös kézfej. Arra gondol, a férfi biztosan hasonlóan érintheti meg az anyukát is. Miközben megbeszélik az autó fontosabb paramétereit, az öreg férfi nagy gyakorlattal vizsgálja a karosszériát. Szakszerű kopogtatásokkal kezdi a bal hátsó sárvédőnél, fülel, tetszik neki a hang, elégedetten bólogat. Újra eltávolodik két lépést, hirtelen nagyobb perspektívára támad igénye, orrát kezdi matatni, mint mindig, ha nagyon elgondolkodik valamin (felesége erélyesen rá szokott szólni ilyenkor: ne játssz az orrszőreiddel). A csinos nő tegeződik a fiatal férfival, amaz magázza a válaszokban. A nő ettől zavarba jön, a férfi viszont elégedett lesz tőle, ő irányítja az ügyletet, kezében van a szituáció. Az öreg közben már a küszöb alsó részeit vizsgálja, rozsdanyomokat keres: két térdre ereszkedik, halkan felnyög közben, majd fél kézzel a földre támaszkodva benéz az autó alá. Hunyorogva beleszagol az autó alatti térbe. Mivel mindent rendben talál – az autó korának megfelelően van itt-ott rozsdásodva –, lassan, fújtatva feláll, két tenyerét összedörzsölve próbál megszabadulni a bőrébe ékelődött apró kavicsoktól. Majd a motorház felé indul. Fia ugyanakkor ér oda a csinos nővel. Mint egy ásító száj, kitárul az autó eleje, a nő kissé előrehajol, hogy kipeckelje a motorháztetőt. A két férfi tekintete egyszerre vándorol a nő karcsú derekára, majd formás fenekére, és csak aztán jut eszükbe, hogy segítsenek a motorháztető rögzítésében. Anyuka is visszatér, dicsérő-szerető mozdulattal megsimogatja az autó tetejét, mintha egy kisgyerek volna. A kislányok a közeli padnál maradnak, egyikük felmászik az ülőkére, az idős nő mellé furakszik. A néni izzadni kezd a nejlonotthonka alatt, verejtékének penetráns szaga egyre erősebb lesz. Ez a kislányt egyenesen lenyűgözi, a nő szőrös orrtövi szemölcsétől teljesen elalél, tátott szájjal bámulja. Testvére a fűben kúszik, bogarat keres. A férfiak mindketten a motortérben nézelődnek, kábeleket, vezetékeket mozgatnak, csatlakozási pontokat vizsgálnak, szivárgásokat, kopott, elöregedett alkatrészeket keresnek. A csinos nő közben arra gondol, olyanok most így derékig az autóban, mintha a kocsi éppen felfalná az embereket. A motorháztetőt a fiatal férfi csukja le, a záró mechanikát egy újabb, ezúttal sokkal lassabb felnyitással és lecsukással ellenőrzi. Mint egy lassított felvétel. Elégedetten bólogat az idős férfinak. Rendben van, mondja a csinos nőnek, ha tízezret enged, megvesszük. Benne vagyok, szól a nő, gyertek fel, megírom az adásvételit, későn jut eszébe a magázódás, elpirul, most már mindegy.

Közben szemeregni kezd az eső, anyuka a családi autóba tereli a gyerekeket, az öreg is beül. Az autó gazdát cserélt, hogy a tárgyak rejtélyes életét élve tovább vándoroljon, új emberi sorsok részese legyen, az anyag bölcs közönyével fogadja új gazdáit. Egészen rákezd az eső, mire a fiatal férfi az új szerzeménnyel kiáll a parkolóból. Nagy szürke, száraz folt marad az autó helyén, mintha árnyéka ráégett volna a felületre. Körülötte lustán csillog a langyos-vizes aszfalt, ahogy lustán csillog a langyos-vizes otthonka az esőben ücsörgő idős nőn is. Úgy ül ott a görnyedt alak, mint egy ottfelejtett tárgy. A vasárnapszag lassan átvált hűvös esőszagba.