Egyszer libacombot enni...
A magyar költészet napján nem sok időm van ünnepelni, elmélyülni. Pár nap szabadságot vettem ki húsvét előtt, és igyekszem minden ügyes-bajos dolgomat elintézni, amire dologidőben nem érek rá. Magam kárpótlásául verseket mondtam magamban, magamnak... Balassitól József Attiláig és Pilinszky Jánosig... ami eszembe jutott.
A Nyugatinál hajléktalan ácsorog, a hajléktalanok lapját, a Fedél nélkült árulja. Nyakában tábla: „Ára 1 forint, vagy amennyit rászán”. Látom a címet: Versek, viccek hajléktalanoktól. Százasért veszek egyet. Fájdalmas versek, fanyar viccek, ború és derű. De vannak, beszélnek magukról – nekünk, akik sokszor félrenézve megyünk el mellettük.
A költészet napján egyetlen hajléktalan költő sem olvasott fel. Nem is ünnepelt, csak remélte talán: ma lehet, hogy nyitottabb szívvel megyünk el arrafele, veszünk lapot versekkel és viccekkel, ő pedig majd vacsorál – talán...
Este olvasom a neten: Átadták a hajléktalan Jézus szobrát Józsefvárosban. A szokatlan Krisztus-ábrázolást, ami padon fekvő hajléktalanként jeleníti meg Jézust, Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek áldotta meg.
– Jézus sok mindent vállalt, hogy kimutassa az emberek iránt érzett szolidáris szeretetét. Volt éhes és elítélt is, szenvedett fizikailag, és önként vállalta a hajléktalanlétet is, amikor városról városra járva hirdette az evangéliumot, egyszerre élte át a hajléktalansors nehézségét és küldetése nagyszerűségét, e kettősséget kell észrevennünk minden emberben, így hajléktalan testvéreinkben is: egyrészt életkörülményeik súlyát, másrészt a bennük is meglévő emberi hivatás nagyszerűségét – mondta Erdő Péter.
Az ember nagyságú bronzszobor Timothy Schmalz kanadai szobrász alkotása, 2013-ban avatták fel Torontóban. A szobor egy-egy másolatát azóta több nagyvárosban, többek között Londonban, Washingtonban, Madridban, Oklahomában és Rómában is elhelyezték. A budapesti szoborállítást egy baráti társaság és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kezdeményezte, a költségeire a szeretetszolgálat szervezett gyűjtést.
Húsvét előtt különös hangsúlyt kap a Megváltó és a parttalan szegénység és nyomor összefüggése. Mert Ő azért jött – így tanította –, hogy megkeresse azt, aki elveszett.
És megszívlelendő az a tanítása is, amely szerint minden embertársunkban Őt kell látnunk. Nem ítélkezni, megvetni, elfordulni kell, hanem segíteni. Elsősorban és főként azoknak, akik minden nap ott állnak a járdán, az utcasarkon, a téren, és hozzánk könyörögnek segítségért.
Jézus azt mondja: „Éhes voltam, és ennem adtál, szomjas voltam és innom adtál, rab voltam és meglátogattál. Ha eggyel a te embertársaid közül megcselekedted, velem cselekedted azt.”
Réthy Emese
Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek (b) megáldja a Hajléktalan Jézus szobrát a VIII. kerületi Horváth Mihály téren az alkotás átadásán
MTI-fotó: Marjai János