Virágpolgárok – Géczi János és Simon Adri képeslapversei
Virágpolgárok
Géczi János és Simon Adri képeslapversei
Simon Adri
Taraxacum
Géczi Jánosnak
Találtam itt valami gyógynövényt,
ez olyan kis réti lófaszka,
ha letöröm, büdös, mint a görény,
itt termeszti, asszem, egy orgazda.
Vagy talán nem is termeszti senki,
csak úgy nő, mint a szőr a lábamon,
virágpolgárok közt nem egy dandy,
hogy virágfi lenne, puszta rágalom.
Lifeg a végén egy sárga szőrecset.
Nem festenék be így egy rétet!
Egyszer szépség, máskor szörnyeteg,
masszív besárgult penészréteg.
És ha letépem, gyorsan kornyad.
Használhatatlan, csúf gyomnövény.
Még jobban meghalnak tőle a holtak.
Nem is törődik vele senki, csak én.
(Iszkáz, 2017. június)
Géczi János
Üzenet 2017-ből 1979-be
A pakk, nylonba tekert, a márvány-
asztalon hever. Az álthonet széket
maga alá húzza, itt minden vasból
van. Rendel, eszpresszó, rövid, hideg
csapvízzel, amíg vigyáznia kell
ifjúsága hangszálaival. Sut-
togva beszél, szájával ragadja
meg a pincér tekintetét, hátha
a mondatába más is belenéz,
szürke árnyékába hever a hely
iromba macskája. Fenn megnyílik
az ég, a résén áthatol egy sárga,
kétfedelű repülő. Tépdesi
a hámló bőrt, sok van, mi felesleg.
Húzza a hártyákat. Gyerek visít
hasra esve benne a zúzott mész-
kövön. Kicsúszik a csomagból, csap-
dossa az asztalt a hal a farok-
úszójával. A szeme kerékkerek
és nyáktól opálos.
