Higanytavasz – Pethő Lorand versei
Higanytavasz
Pethő Lorand versei
Betonfejtők
(monostori hiszekegy)
hiszek egykilónyi vasban
a vas árában
a teli hasban
abban
hogy vasile nem magyarba
hanem magyarnak ment
hiszem felgyújthatjuk a parlamentet
hiszek a gyermekszemeknek
hiszem hogy voltak s hogy lesznek
éhes gyermekek keresztek
hiszek a higanytavaszban
hiszem hogy a betonfalakban
még rengeteg vas van
hiszem hogy egy rongyszatyorba
a boldogság beleférhet
és ha a tollpihék földet érnek
már nem fehérek
hiszem vasiléket
kik amerikában kebabot zabálnak
made in taiwanos pulcsijukról
kechup csordogál
hiszem hogy boldog és teli hassal álmodnak
hiszem vas szuszog a betonfalakban
hiszek egy
hiszek egykilónyi vasban
a vas árában
a teli hasban
abban
egyszer én is
lelépek és
amerikából kiáltok égnek
whats up
mi a f… van
(keresztvízben papírhajót...)
láttam a monostori vagányt mercedeszével elhajtani
a filós kislányt amint byront és lorcát lapozott
s köpködte közben a tökmagot
buszmegállóban a pesti kurvát
kit a szerencse elhagyott
a nyolcvanévest diáklányt lesni
amikor a fényhabok melléhez értek
láttam keresztvízben papírhajót
a bádogasztal alatt a csikkeket
amikor a nyolcvanéves lehajolt értük
láttam ahogy az újgazdagok szétrúgták a csőlakót
majd rávizeltek
és láttam a húgy sárgájában a monostort
lassan ébredt
nyújtózkodott a járda ráncain
(mikor szívedből a fecskék kirepülnek)
mikor a szívedből a fecskék kirepülnek
s a 101-es villamos leáll
álmodban kolozsvárt idézed
a mehedinţi utcán a fények
várják hogy részegen
lágy ölükhöz visszatérjek
álmodban kolozsvárt idézed
sápadtra folyt az emlékezés
szívedből a fecskék kirepülnek
szívedbe csapva konyhakés
(telihold telihold)
a háztetőket mint porhó
öleli a fényed
telihold telihold...
most a testek összeérnek
ringatod a fáradt népet
telihold telihold...
úgy szuszognak mint a gépek
lágy szivükben rozsdaférgek
telihold telihold...
nem álmodnak nem remélnek
porladozó radírvégek
telihold telihold...
takard be mert nagyon fáznak
kezükről olvaszd le a zúzmarákat
telihold telihold...
és ha egyszer mennek végleg
pihenj meg a szemfedélen
telihold telihold...
Kreuznachti töredékek
1.
ültünk és hajadból kiperegtek a csillagok
a kreuznachti utcán mezítláb
szaladt az ősz...
bujkált a fák alatt...
vadállatok között...
zsebünkben csak öblítőszagok
hajadból kiperegtek a csillagok
2.
őszi kép
kabát a vállfán
őszre kész
tizenhat négyzetméteren
két ismeretlen
összenéz
árnyékuk polcon
könyv között
zsebükben rejtett
kölcsönök
álarcuk poros
elkopott
kávézacc a torkukon
kiollózták rég szívük
papírszívű állatok
tizenhat négyzetnéteren
tán otthonom...
tán otthonod...
3.
azok a nők
úgy szorították az üveg nyakát
mintha tyúkot fojtanának...
