A semmi mustáríze – Varga Borbála versei
A semmi mustáríze
Varga Borbála versei
a terasz mellett
elvonultam a könyvtárba hogy semmit se csináljak
a semminek csillagokból szórt mustáríze van
keresztbe tett lépéseim ürességet kikalapálnak
neonok közt senki se jön be jól érzem magam
a semminek csillagokból szórt mustáríze van
keresztbe tett lépéseim ürességet kikalapálnak
neonok közt senki se jön be jól érzem magam
telefon
hívlak a hangod elmerült
egy nagy folyamban csak részletek
bukkannak fel erősebben
kiálts hogy kiemeljelek
egy nagy folyamban csak részletek
bukkannak fel erősebben
kiálts hogy kiemeljelek
nagy tér egy szűk kábelen
összerakott hangpixelek
frekvenciákon utazom
hangod az ételem
összerakott hangpixelek
frekvenciákon utazom
hangod az ételem
elmosódott hullámok között
meddig kell még míg felismersz?
évszázadokig készültem hogy
kimondjak neked egy szót
meddig kell még míg felismersz?
évszázadokig készültem hogy
kimondjak neked egy szót
acélozás
forrósodom hűlök megint
hideg cseppek ömlenek lázra
a fölösleg végül kimarad
így készülök a kard
hideg cseppek ömlenek lázra
a fölösleg végül kimarad
így készülök a kard
napok jönnek kitágulok
füstölgök esők alatt ázva
igen és igen nem és nem
egyre keményebb a kő
füstölgök esők alatt ázva
igen és igen nem és nem
egyre keményebb a kő
jó edzőim voltatok
minden szerves kirohadt
szivárványként felszállt belőlem
egy maradtam az idő
minden szerves kirohadt
szivárványként felszállt belőlem
egy maradtam az idő
15˚C februárban
ragyognak az aszfaltkövek
fehér fény a sárban
fehér fény a sárban
ágakon áttetsző csepp-rügyek
iszom a csendet eszem a magányt
hívlak nincs válasz s ha valami bánt
iszom a csendet eszem a magányt
hívlak nincs válasz s ha valami bánt
Lepereg rólam mint víz a kőről
guggolok a hidegben
rúgással hasítok magamnak
guggolok a hidegben
rúgással hasítok magamnak
égtájakat a levegőből
beutazom a távlatot
s mivel én vagyok a jég
mielőtt bármit érintenék
otthagyok – mert kimelegedtem
s mivel én vagyok a jég
mielőtt bármit érintenék
otthagyok – mert kimelegedtem
Harminc
ha futottál úsztál lélegeztél
a nagy űrből volt jéghegyes tél
fádon gyümölcs és friss rügyek
szemedben felengedő tavasz
a nagy űrből volt jéghegyes tél
fádon gyümölcs és friss rügyek
szemedben felengedő tavasz
ha kibírtál vihart utazást
vonatot érkezést indulást
társat magányt és eltűnést
tudod már nem lesz ugyanaz
vonatot érkezést indulást
társat magányt és eltűnést
tudod már nem lesz ugyanaz
ha zsigereid szétcincáltad
horpaszod reszkető vadállat
szédületedben a talaj
lábad alól ha kiszalad:
horpaszod reszkető vadállat
szédületedben a talaj
lábad alól ha kiszalad:
ünnepeld az erőt a véget
élvezd ki a messzeséget
utazz be most egy más vidéket
panaszkodnod nem szabad
élvezd ki a messzeséget
utazz be most egy más vidéket
panaszkodnod nem szabad
elhasználtad tested a kelyhet
de közben kiürítve a serleg
ez megéri a fájdalmakat
de közben kiürítve a serleg
ez megéri a fájdalmakat
V-nyak
sötétkék pulóverem
hátgerincem a padon
kinyúlva csigolya-köveken
fuss végig a patakon
hátgerincem a padon
kinyúlva csigolya-köveken
fuss végig a patakon
hideg víz hideg kő meleg láb
suhanásban a tehetetlen
ha gondolkozol beleesel
ha ugrasz átjutsz szünetekben
suhanásban a tehetetlen
ha gondolkozol beleesel
ha ugrasz átjutsz szünetekben
innen is túl is én vagyok
kezdjünk el veszíteni hogy könnyű
legyen amikor azt mondom
igen – és aztán hallgatok
kezdjünk el veszíteni hogy könnyű
legyen amikor azt mondom
igen – és aztán hallgatok
