A Palotanegyed sosem hallott meséi
A nyolcadik kerület szinte teljesen megújult szívében, a Horánszky utcai H13 Központban lehettünk tanúi egy gyümölcs beérésének: amikor a megvalósult városfejlesztési tervekre egy impozáns kötet teszi fel a koronát. A Háztól házig, utcától utcáig – Történetek a megújuló Palotanegyedről a helyi és fővárosi önkormányzat, valamint több szervezet összefogásával született, és a jelen eredményeit kapcsolja össze a históriával.
Rögtön egy történettel kezdődött az este Huszárik Kata felolvasásában: a Halló, itt a Gyöngytyúk utca 9. című „igaz mese” a mai Gyulai Pál utca 9. szám híres lakójáról, Puskás Tivadarról és testvéréről, Ferencről szól, akik ebben a házban tartottak először nyilvános telefonbemutatót. Friss találmányukat „szellemes és mulattató játékszernek” tartották a korabeli résztvevők, akik még nem sejtették, hogy az első 54 előfizető után tíz év múlva 1500 telefon csörög majd a városban. Azt is megtudtuk, hogy a korabeli telefonoskisasszonyok színes egyenruhát kaptak, hogy munkaidőben véletlenül se surranhassanak ki az utcára. A hangulatot még átélhetőbbé tette Simon Attila színművész és zongorista, aki hangszerével kísérve magát letűnt korok slágereit dallotta el az esten – e ponton például a telefonról.
Megismerhettük a kötet alkotóit is, akiket Kelecsényi László író, filmtörténész, az est moderátora kérdezgetett. Az író nem titkolta: maga is „ős-palotanegyedi” lakos, és éppenséggel arról a házról is megosztott később egy érdekességet, amelyben ő maga él. A könyv egyik szerzője, Szekeres Júlia az Imagine Budapest nevű szervezet tagja, városi sétákat szerveznek, a téma tehát egyáltalán nem állt távol tőle – mesélte Kelecsényi László kérdésére. A helytörténeti kutatásokat egy négyfős csapatban végezték: levéltárban, tervtárban, a régi lakcímjegyzés segítségével, no meg sok-sok helyszíni szemlével. Közben nem kevés érdekes felfedezést tettek, Júlia kedvence például a Kőfaragó utca 5. egyik hajdani lakója – de hogy ki ez, egyelőre nem árulta el, ezt a csemegét a műsor végére tartogatták a közreműködők.
Szekeres Júlia és Huszárik Kata
A könyvet nemcsak korabeli fotók, grafikák, alaprajzok, újságoldalak díszítik, de a felújított épületek jelen állapotát is megörökítették képeken. A fotókat Reymeyer Dóra készítette, s már az is egy regényes történet, ahogy ő belecsöppent a projektbe. Ragyogva mesélte el, hogy két éve költözött a kerületbe, amelynek régi szerelmese, és hat évig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkatársa is volt. Már ekkor is szeretett nagy sétákat tenni a környéken, s egy idő után pedig telefonjával fotózni kezdte az épületeket. E képeit beküldte a Civilek a Palotanegyedért Egyesület fotópályázatára, amit rögtön meg is nyert – így kérték fel a helyreállított épületeket bemutatandó kötet fotós közreműködőjének.
Kelecsényi László, Reymeyer Dóra
Mi pedig képzeletben sétáltunk tovább, és meghallgathattuk Kelecsényi Lászlótól, miért költözött Jókai Mór és Laborfalvi Róza a Bródy Sándor utca 36. szám alá, ahol egyébként emléktábla is őrzi nevüket. A Jókainál tíz évvel idősebb színésznőt igen zavarták előző lakhelyükön, a Rákóczi úton eldübörgő ravatalos kocsik, mert az elmúlásra emlékeztették. A költözés jó lépésnek bizonyult, hiszen Jókai itt írta meg A lőcsei fehér asszonyt. A házon belül még megvan a sárga keramitkocka, amelyet Budapesten már a legtöbb helyen felszedtek – avatott be az ottlakók tudásával Kelecsényi –, sőt az első emeleten az a padló, amelyet még Jókai koptatott.
Hogy miként újulhattak meg a kerület szívének épületei, arról a RÉV8, a Józsefvárosi Rehabilitációs és Városfejlesztési Zrt. három munkatársa beszélt, mindenek előtt Alföldi György projektmenedzser. A nagyrészt fővárosi támogatású Európa Belvárosa elnevezésű program második ütemében hangsúlyosabb szerepet kaptak a helyiek – a társasházak, a civil szervezetek a megvalósításban. Ennek során 22 társasház újult meg a közösségek, az önkormányzat, illetve a főváros finanszírozásában – ezek jelenét és múltját mutatja be a kötet. (Az első ütemben többek közt éppen a rendezvénynek is helyt adó Horánszky utcai H13 Diákcentrum kialakítása zajlott, és mellett számos kulturális rendezvényt szerveztek, például a töretlen sikerrel zajló Palotanegyed Fesztivált.) A munkatársak azt ígérték, lesz folytatása a projektnek, tehát a jelen kötetnek is.
Alföldi György
Újra a múlt mesélt: A lovagból lett pasa című fejezetből a Gutenberg tér 2. különös lakóját ismerhettük meg: a kacifántos nevű Freystädtler Jenő délvidéki származású zsidó család sarjaként telepedett le a fővárosban. A lovagi címet apjától örökölte, pasai „kinevezését” pedig a török vasútépítkezések során szerzett érdemeinek köszönheti. A bolondos Jenő olyan hóbortjairól vált híressé, mint világon a legszebb nők fotóinak gyűjtése, vagy a női lábakat ábrázoló szoborgyűjteménye, de üzemeltetett vívó- és lovagtermet is, valamint a lovak és kocsik nagy szerelmese volt. A házat a szépséges Jákó Amáliának építtette, aki azonban kiadta Jenő útját, s ő szegény a Gutenberg tér egyik padjáról nézhetett fel bánatosan Amália ablakára. Egyébként Krúdy is lakott ebben a házban – tette hozzá a Huszárik Kata felolvasta történethez Kelecsényi László: itt halt meg ugyanis Petőfi özvegye, s Krúdy az ő tiszteletére kivett egy hónapos szobát.
Meghallgathattuk a Vas utca 18.-ba költöző Szigeti József hegedűművész történetét is, akit tehetsége okán Hubay Jenő egyenesen a saját osztályába vett fel, s Szigeti később Bartókkal is jó barátságba került. A ház Bródy Sándor utcai frontján működött sokáig az Enikő Virágszalon, ami igazi színfoltja volt a negyednek – magyarázta Kelecsényi László –, mára azonban sajnos egy bank működik a helyén. A legkalandosabb esetekkel minden bizonnyal a Bródy Sándor utca 30/a büszkélkedhet: itt nyitották meg ugyanis Pest első panzióinak egyikét. Egy ilyen „penziószobában” végzett magával Pohl Vilmos és neje, akik valójában nem voltak házasok, csak így jelentkeztek be: búcsúlevelük tanúsága szerint épp az okozta tragédiájukat, hogy már házasok lévén nem lehettek egymáséi. De még krimiszerűbb a Gebhardt Ruhaszalonban tartott rendőrségi razzia egy névtelen bejelentő nyomán, ahol is egy drogtanyát lepleztek le. A szalon egy hátsó helyiségében mezítelen és bódult emberek tivornyáztak, ez volt egyben a korszak legnagyobb drogfogása is.
A „hogyan tovább”-ról Szilágyi Demetert, a Józsefvárosi Önkormányzat képviselőjét kérdezte Kelecsényi László. Szilágyi megnyugtatta a közönséget: az Európa Belvárosa program folytatódik, így a Szentkirályi, a Bródy Sándor utca vagy a Blaha Lujza tér megújulása is, és még sok közösségépítő program is várható. Perényi László kiosztotta a Civilek a Palotanegyedért Egyesület alapította okleveleket, amelyet a projektben közreműködő valamennyi résztvevő megkapott.
Búcsúzóul megtudhattuk, ki is az a különös lakó a Kőfaragó utca 5.-ből. Gróf Nemes Nándor – akit a Függetlenségi Párt képviselőjeként Mikszáth is gyakran emleget humoros karcolataiban, s egyszer épp Jókai ellen veszített egy választáson – felesége, Nemes Eliza a férje kedvéért költözött Magyarországra. Festői tehetsége gyorsan megmutatkozott, Benczúr tanítványa lett. Hagyatékából, amelyet szintén Benczúr Gyula kezelt, egyetlen kiállítást rendeztek eddig. 1887-ben készült gyönyörű önarcképét az Uffizi Képtárra hagyta – először 2014-ben volt látható Magyarországon. Tehetsége mellett Nemes Eliza emberségéről is híres volt: kórházat alapított, valamint fiatal festők támogatására hozott létre alapítványt.
Aki tudja, hogy Kelecsényi László a filmtörténet élő kincsestára, nem lepődött meg a zárásképp megosztott filmes vonatkozású csemegén, azaz hogy a Mici néni két élete című halhatatlan komédiát a Krúdy és Rökk Szilárd utca sarkán álló házban forgatták. Igazi meglepetés volt viszont, hogy a könyvet mindenki megkapta ajándékba – már útközben hazafelé, a Mikszáth tér macskakövein lépkedve belefeledkeztünk a pompás-képes kiadványba, amelynek a műnyomó papírtól még az illata is bódító.
Szöveg és fotók: Laik Eszter
