Fontos versek
A költői versenyek, játékok ma már nem igazán divatoznak, vagy ha igen: pályázat a nevük. Ami azért távolról sem ugyanaz...
Ebben a szokatlan kötetben mindaz, ami jó, az a „megdézsmált” költők számlájára írandó.
A szerző, aki e könyvben ötvenszer mérkőzik meg, és mindig mással, előre bocsánatot kér azért, hogy előzetes felhatalmazás nélkül provokálni merészelt...
„2005 nyarán fura gondolatom támadt: egy barokk templomban ülvén és Hándel-muzsikát hallgatván, megszólalt a sekrestyében egy mobiltelefon, és egyre makacsabbul követelte, hogy foglalkozzon valaki vele. Mígnem kikapcsolták.
Akkor eszembe villant a megboldogult, marosvásárhelyi Szőcs Kálmán egy szívbemarkoló verse, az isten telefonjára sóvárgó magányos ember gyötrelmeiről, s estére megszületett az ellenverse. Azóta a magyar költészet tárházában lapozgatva keresem a feleselésre, kiegészítésre vagy továbbgondolásra szólító darabokat.
E számomra Fontos verseknek ítélt gyűjteményből adok át kétszer ötvenet a nyilvánosságnak.
(Cseke Gábor: Lírai tőzsde – Fontos Versek. Irodalmi Jelen Könyvek, 2006.)
Őt mindig csak ünnepelték
Mindig mindenhol ketten vannak
Csak élni kell, s a perc majd ránktalál
A nagyidő táncába lökve
