Ugrás a tartalomra

A székely nyár

Székely fogalomtár anyaországi turistáknak és nemcsak

Őszies, hamiskás, huzatos és tiszavirág életű. A Csíki- és Gyergyói-medencékben csak a lájbit szokták kigombolni ilyenkor. Ott ilyen állat nincs is, hogy nyár. A helyiek csúfosan úgy mondják: ez a hűtőszekrény alja, a pokol jégcsapos, zimankós tornáca, az Isten ostora, Árpád apánk végzetes tévedése a népvándorlás idejéből. A Duna Televízió idilli tájat, boldogan bóklászó tehéncsordát, csörgedező forrást mutogató adásainak ne dőljenek be, átverés, turistacsalogató bóvli. Ide, ha a felhő beszorul, percek alatt osztódásnak indul, besetétül az ég, éjszaka sehol egy árva csillag, a csíki és gyergyói szerelmesek augusztusban sem kívánnak semmit, mert nemhogy hullócsillag nincs, még a Holdat is luxus meglátni egy-egy pillanatra.

Hetekig esik szakadatlan, megállás nélkül, délutánonként az Isten haragja cikázó villámok és félelmetes hangok kíséretében látogatja meg a székelyeket. Arra figyelmezteti őket, hogy az Úristen nem nagyothalló, és porlani fognak, mint a szikla, ha a kacifántos káromkodások szövését abba nem hagyják. S hogy nyomatékosítsa a Fennvaló, más dolgokkal sincsen teljesen kibékülve, például az asszonybosszantóba járó atyafiakkal, reggelente olyan ködöt szokott leereszteni a tusnádi völgybe, hogy még az éhes medvék is félnek kimerészkedni az erdőből. De aztán az Úr, amikor meglátja a sok fatolvajt, amint sutyiba, az éj leple alatt megkopasztják a drága fenyvest, igen megmérgelődik. Jobban körülnéz, s észreveszi az urukkal csipkelődő s a szomszéddal mérgükben fajtalankodó menyecskéket, s az ezt közhíré tétető irigy, aszott vénasszonyokat, a szüleiknek feleselő s őket csavaros észjárásukkal folyton átrázó leánykagyermekeket és legénykéket, a ködöt feloszlatja, s a medvét az erdőből bocsostól együtt reászabadítja a népre. Hát, kérem, ilyen a székely nyár, nincs semmi köszönet benne.  

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.