„Ültessünk fákat az erődök helyén”

Még kulturális eseményeken is ritkán hallhatunk idegen ajkú nagykövetet verset mondani, hát még úgy, hogy maga is költő. A 2019-es Janus Pannonius Költészeti Díj átadásán ebben az élményben is részünk lehetett, de megnézhettük Clara Janés Nadal nagydíjas költőnő videóüzenetét, és megismerhettük a társdíjak idei nyerteseit is.

Ibér hangulat Pécs városában

A Janus Pannonius-díjakhoz kapcsolódó ünnepségsorozat hagyományosan már pénteken elkezdődött. Szeptember 27-én Szigetváron, a Zrínyi-várban adták az idei Filius Ursae  (azaz „medve fia”) és a Khelidón- (vagyis „az első fecske”) díjat. A „,medvefi” Győrei Zsolt lett idén, a két első fecske pedig Bék Timur és Marcsák Gergely (mindketten az Irodalmi Jelen szerzői is.) Az esten felléptek Kézdy Luca és a Misztrál, Kővári Eszter Sára, Papp Gyula és Török Ádám. Szintén a hagyomány szerint másnap Pécsett folytatódtak az ünnepi programok. A Szent Péter–Szent Pál-székesegyházban Janus Pannonius sírjának megkoszorúzása után Pitti Katalin, a Mecsek kórus és a Misztrál adott hangversenyt, majd a Janus Pannonius Múzeumban adták át a Clara Janés Nadalnak ítélt Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat. Este a Pécsi Nemzeti Színház kamaraszínházában ünnepi műsoron vehetett részt a közönség, itt osztották ki a műfordítói díjakat, és mutatták be a nagydíjas spanyol költőnő új könyvét. Az esten Boros Misi zongoraművész is fellépett.

Szeptember 28-án immáron nyolcadszor került sor a 2012-ben alapított Janus Pannonius Költészeti Nagydíj átadására Pécsett. A nemzetközi viszonylatban is rangos eseménynek a rendezvénysorozat középső napján hagyományosan Janus Pannonius városa, Pécs adott otthont. Az idén sajnos a díjátadó és a gála egybeesett Pécs egyik legnagyobb kulturális fesztiváljával, a Pécsi Napokkal, így a szakma és a versszerető közönség kénytelen volt megosztani figyelmét a két esemény között. Ennek ellenére nagy érdeklődés mellett zajlott a program.

Az ünnepség ezúttal is Janus Pannonius sírjának a megkoszorúzásával kezdődött. A néhai költő és püspök életművének rövid méltatását követően elsőként a 2019-es nagydíjat elnyerő Clara Janés Nadal helyett leánya, Adriana Janés Veyrat helyezte el az emlékezés virágait a Szent Péter és Szent Pál-székesegyház éppen átépítés alatt álló altemplomában. Őt követte Anunciada Fernández de Córdova y Alonso-Viguera, a Spanyol Királyság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A PEN Club képviseletében Szőcs Géza elnök és Temesi Ferenc alelnök koszorúztak, a pécsi Janus Pannonius Alapítvány képviseletében Benyhe István és Krizs Tamás, Pécs városának nevében Páva Zsolt polgármester és Hoppál Péter országgyűlési képviselő helyezték el a megemlékezés virágait. A Janus Pannonius Múzeum képviseletében dr. Csornay Boldizsár igazgató koszorúzott.

Janus Pannonius síremléke a pécsi székesegyházban

A bensőséges megemlékezést követően a székesegyházban rövid koncertet hallgathatott meg a közönség Pitti Katalin, a Misztrál Együttes, valamint a Mecsek Kórus fellépésével, akik közül az utóbbi különösen maradandó élménnyel szolgált, olyan élethűen adták vissza az alkalom és a hely szellemét.

A Csontváry Múzeumban délre meghirdetett díjátadó, bár némi késéssel, de komoly érdeklődés mellett kezdődött. A számos külföldi vendégre való tekintettel a műsor végig két nyelven folyt. Az ibér világot képviselő költőnő személyével stílusos összhangot teremtettek a mediterráneum fényeit megidéző Csontváry-képek. (A festőművész egyébként bejárta a spanyol tájakat is, amelyek rajta hagyták nyomukat több művén is.)

Dr. Csornay Boldizsár, a múzeum igazgatója üdvözölte a jelenlévőket, és a Janus Pannonius Nagydíjat „a költészet Nobel-díjának” nevezte. A díj névadójáról elmondta: az első magyar költő nemcsak azért különleges alakja az irodalomtörténetnek, mert püspökként szolgált, de emellett igazi polihisztor is volt. Páva Zsolt, Pécs polgármestere szintén köszöntötte a külföldi vendégeket és a hallgatóságot, illetve hasonlóképp kiemelte Janus kiválóságát. Géniusz volt, sőt „szupersztár”, jegyezte meg tréfásan a polgármester.

Clara Janés Nadal életművének méltatása során Jenaro Talens spanyol költő Nadal lírájának arra a különleges belső koherenciájára hívta fel a figyelmet, amely képes volt költői életművének különböző szakaszait egybefogni. Nadal a hetvenes évek nagy költőgenerációjának tagja, mégis egyedülálló helyet foglal el a spanyol költészetben, ami nem hasonlítható máshoz. Szerteágazó műveltsége, poliglottsága jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy műveiben a „szenzoriális és konceptuális” harmonikus egészet alkosson. Ismeretei lenyűgözőek, tájékozottsága rendkívül széles körű, költészete többféle tudományterületről merít. Prózai és kritikai írásai mellett kiemelkedő műfordítói tevékenysége is, melynek révén hazájában a cseh, a török és a perzsa irodalom nagykövetévé vált.

Clara Janés Nadal első kötete, a Las estrellas vencidas (Legyőzött csillagok) 1964-ben jelent meg. Még a hetvenes években vehette át Barcelona város költészeti nagydíját, majd számos elismerést ítéltek oda neki. 1997-ben addigi életművét jutalmazták Spanyolország fordítói nagydíjával. Legutóbb, 2014-ben a Leóni Egyetem díját vehette át „Epszilon, avagy a gyönyörök kertje” című verseskötetéért.

A díj 2019-es katalógusa

A betegsége miatt távol maradó költőnő videóüzenetben köszönte meg a díjat, melyet leánya, Adriana Janés Veyrat vett át, és köszönt meg személyesen is édesanyja nevében. Az oklevélen és Janus Pannonius stilizált mellszobrán kívül a kísérő ajándék Clara Janés Nadal ez alkalomra készült Maradjon égve a lámpa című verseskötete volt, melyet Benyhe István, Farkas Wellmann Endre és Szőcs Géza fordítottak. A kötet verseit Mester Yvonne válogatta, és ő jegyzi a költőnő munkásságát bemutató rövid bevezető tanulmányt is. Az elegáns kivitelezésű kötetet Szentandrássy István reflektív grafikái illusztrálják. Az ünnepi alkalomból jelent meg az első spanyol nyelvű Janus Pannonius-kötet is, melyet dr. Alfonso Lombana Sánchez műfordító és irodalmár – jelenleg Németországban egyetemi oktató – ültetett át spanyol nyelvre.

A délutáni programra a Pécsi Nemzeti Színház kamaraszínházában került sor. Az előtérben kialakult oldott hangulatú beszélgetések, melyeknek nagyobb része valamely idegen nyelven folyt, félreérthetetlenül jelezték nemcsak az esemény nemzetköziségét, de azt a határokon átívelő kapcsolatrendszert is, mely az alkotókat, fordítókat összeköti, és közös gondolkodásra serkenti.

A műsor kezdetekor, rövid felvezetést követően, dr. Alfonso Lombana Sánchez lépett a színpadra, aki arról a sok tekintetben katartikus élményéről beszélt, amit Janus Pannonius „felfedezése” jelentett számára. 2012-ig még csak nem is hallott a magyar költőről, de verseit olvasva egyre jobban lenyűgözte nemcsak azok remek nyelvezete, metrikája és mesterségbeli tökélye, hanem az a széleskörű kultúra, bölcsesség és elmélyültség, amely ezekből a művekből árad. Mint az irodalomtudós elmondta, úgy érezte, meg kell merítkeznie abban a költői világban, melyet az egyetemes költészet méltatlanul elfeledett óriása teremtett. A Magyar PEN Club felkérésére Alfonso Lombana Sánchez örömmel vállalta a spanyol fordítások elkészítését. Mint megtudtuk, meglepő és megtisztelő volt számára az a tény, hogy ő szólaltatja meg elsőként spanyolul a reneszánsz költőt.

A műfordítói díjak átadása előtt Kővári Eszter Sára adott elő spanyol dalokat, melyek egyben lehetőséget teremtettek egy kis „lazításra” a nézőtéren és felkészülésre a kulisszák mögött. Az 2019-es év díjazottjai, Vihar Judit és Pascal Gilevski fordítói tevékenységét Turczi István méltatta. Vihar Judit, az ELTE professor emeritusa tizenhét éven át vezette az Orosz Nyelv és Irodalom Tanszéket, s bár elmondása szerint az orosz irodalom és kultúra is kedves gyermeke, elsősorban a japán irodalom elhivatott fordítójaként ismert. Nevéhez fűződik olyan világhírű írók műveinek tolmácsolása, mint Abe Kobo, Kavabata Jaszunari, Kenzaburo Oe, Macuo Basó. Pascal Gilevski macedón költő a magyar irodalom fáradhatatlan terjesztője szülőhazájában, nevéhez fűződik a klasszikus magyar irodalom számos kiemelkedő alkotójának (többek között Arany János, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Ady Endre, Móricz Zsigmond, József Attila, Márai Sándor, Nagy László, Juhász Ferenc) megismertetése a macedón közönséggel, míg versantológiái Janus Pannoniustól napjainkig igyekeznek bemutatni a magyar költészet fejlődését.

A formális bemutatást és a díjátadást követő rövid, kötetlen hangvételű kerekasztal-beszélgetésből megtudhattuk, hogyan is lesz az ember műfordító.

Pascal Gilevski úgy fogalmazott: „Az úgy magától jön”. Ő maga 1948-ban, a görög polgárháború miatt érkezett Magyarországra, ahol öt évig nevelkedett. Pécsen is élt, itt ismerkedett meg a magyar nyelvvel, tizenkét évesen próbálta meg először Petőfi Sándor egy versét macedónra fordítani. Vihar Judit útja a japán irodalomhoz egészen másképp vezetett. Még középiskolás korában fedezte fel az első japán alkotásokat saját otthoni könyvtárukban, és számára a távol-keleti ország a vágyott különleges, egzotikus paradicsom volt. Japán kultúrája, ismeretlen világa hamar magába szippantotta. Így történt, hogy első fordításai már egyetemista korában napvilágot láttak a Nagyvilág című világirodalmi folyóiratban.

A program zárásaként Boros Misi zongorakoncertjét élvezhette a közönség, aki igazán színvonalas és friss előadásmóddal tolmácsolta Chopin, Debussy és Liszt Ferenc műveit.

Erdős Katalin

Záróakkordok zongorán és élőszóban Budapesten

Vasárnap Budapesten a Várkert Bazár antik csarnokokra emlékeztető pazarul tágas előterében gyülekezett a közönség az idei Janus Pannonius Költészeti Díj gálaműsorára, amelyen a korábbi évekhez hasonlóan számos külföldi vendég vett részt. Mint a műsor kezdetén Szőcs Géza, a Magyar PEN Club elnöke felkonferálta, a spanyol nagykövet asszony, Anunciada Fernández de Córdova y Alonso-Viguera mellett jelen volt többek között a Cervantes Intézet igazgatója, Javier Valdivielso Odriozola. A fő díjazott, Clara Janés Nadal sajnos csak üzenni tudott a jelenlevőknek, betegsége miatt kényszerült távol maradni. A jelentős nemzetközi hírnévnek örvendő spanyol költőnőt lánya, Adriana Janés képviselte.

Az ünnepi műsor koncerttel kezdődött, és sokak örömére idén is hallhattuk a tavaly megismert fiatal zongoraművész, Vajda Marcell virtuóz játékát. A koncert első felében Baráti Kristóf Kossuth-díjas hegedűművésszel adták elő Beethoven F-dúr (Tavaszi) szonátáját, folytatásként Vajda Marcell játszott többek között Liszt-, Rahmanyinov- és Czifra-darabokat. Tegyük hozzá: óriási sikerrel, a közönség idén is vastapssal jutalmazta és vissza is hívta a játékában bravúros, fellépésében végtelenül rokonszenves fiatal előadót. 

A gálaműsor zenés felvonását követően a szünet után a díjazottakat ismerhettük meg – többségüket azonban ezúttal nem laudációkból, hanem sokkal közvetlenebbül: Szőcs Géza beszélgetett az ünnepeltekkel. Elsőként a Janus Pannonius-díj zsűrijének amerikai tagja, Marjorie Perloff érkezett a színpadra, aki nemrég ünnepelte 88. születésnapját – korelnöke tehát a grémiumnak. A Los Angelesben élő irodalomtudós modernista és kortárs költészettel foglalkozik, számos tanulmánykötet szerzője. A Stanford Egyetem professor emeritusa, tagja az Amerikai Tudományos és Művészeti Akadémiának. Bollobás Enikő is vele tartott a pódiumra, aki szintén a zsűri tagja, az ELTE Amerikanisztika Tanszékének professzora, több könyv szerzője az amerikai irodalomról. Marjorie Perloff a fődíjas Clara Janés Nadalt méltatta, és hozta közelebb a költészetét a jelenlévőkhöz, szavait Bollobás Enikő tolmácsolta. A pamplonai költőnő egyike a legismertebb spanyol lírikusoknak, tudtuk meg, emellett valamennyi műfajban és több nyelvből fordít. Első kötete 1964-ben jelent meg. Számos díjjal tüntették ki, többek között Barcelona város költészeti nagydíjával és a Teresa de Avila irodalmi díjjal. Költeményeit eddig több mint húsz nyelvre fordították.

Mint az amerikai professzor asszony elmondta: mindig izgalmas, hogyan fordul valaki a költészet és műfordítás felé. Clara Janés Nadal első számú forrása Vladimír Holan cseh költő volt – Clara úgy érezte, eredetiben szeretné olvasni a verseit, ezért megtanult csehül. Jelentős fordítóvá érett, többek között Catherine Mansfield tolmácsolója is. Pályája elején azt nyilatkozta: célja, hogy lebontsa a keleti és a nyugati gondolkodás közötti határt. Lírája alapvetően szerelmi költészet, benne a miszticizmust és a tudományokat ötvözi. Marjorie Perloff két verset fel is olvasott spanyolul, illetve saját fordításában angolul az alkotótól, s ezek magyarázatára építve folytatta méltatását. Clara Janés Nadal változatos témákat sorakoztat egymás mellé – lírája attól izgalmas, hogy faktuális ismereteket kapcsol össze természeti képekkel. Matematikai képlet, fizikai törvény, biológiai adat ugyanúgy felvonul műveiben, s ebből születik versei sajátos misztikus erotikája.

További ízelítőt is kaptunk a díjazott költészetéből, mégpedig Anunciada Fernández de Córdova y Alonso-Viguera magyarországi spanyol nagykövettől, aki a versek előtt maga is laudálta pár szóval a nagydíjas művészt. Clara Janés Nadal személyében a kortárs spanyol költészet legemblematikusabb alakja kapja a Janus Pannonius Nagydíjat – hangsúlyozta a nagykövet asszony –, s a díjjal, mint mondta, a magyar költészet előtt is leróják tiszteletüket. Anunciada Fernández személyesen ismeri Clarát, aki a barátja is, sőt, hazájukban együtt zsűrizték a Zsófia Királyné Nagydíjat. A nagykövet Janus Pannonius Művészetről című epigrammáját idézte: „Mesterség a művész istápja, igaz, de tökélyt csak / Géniusodtól nyer értelem-adta beszéd”, majd Clara néhány mondatát a táncról: „…számomra a költészet valójában a tánc helyettesítője volt, a lépések ritmusának, a test ritmusának gyümölcse…” Zárásképp Anunciada Fernández a művész két versét olvasta fel spanyolul.

Ezután hallgathattuk meg Clara videóüzenetét, aki köszönetével kezdte a beszédét. Külön megköszönte, hogy megismerhette az első magyar költőt, Janus Pannoniust, aki nemcsak lírikus, de a kultúra – így például az olasz reneszánsz – széles látókörű terjesztője volt. Költészete emlékezetünkbe idézi Platónt, Pitagóraszt és számos ókori bölcselőt – magyarázta a spanyol alkotó. A dunántúli mandulafához írott verse a mitológia életre keltése. A fa egyébként – emlékeztetett a költőnő – tavaly az európai Év Fája díjat nyerte. Janus Pannonius költészetéből azt is megtanulhatjuk, hogy mindannyian a történelem része vagyunk. Még a halál témáját sem kerüli meg: megverseli anyja és saját halálát is. Clara Janés Nadal számos közös pontot vélt felfedezni önmaga és Janus Pannonius között, ezért is örvendeztette meg a díj. Mint elmondta, messzemenő rokonságot tud vállalni Janusszal és szellemiségével. Már nevük hasonlósága is érdekes, s bár a Janus és a Janés más tőből ered, mégis a rokonságukat hivatott megjeleníteni. Végezetül Calderón világhírű drámáját, Az élet álom című művet említette a költőnő, amelyben szerepel a magyarok Zsigmond királyával azonos nevű király. S hogy mi az álom és mi a valóság? Minden, amit az elménk létrehoz, az valóság – fogalmazott Clara. A költészet szándéka, hogy megragadja, ami megragadhatatlan. A szó képessége csak az embert jellemzi, és úgy tartozik hozzánk, mint a virághoz a szépség és az illat. Ünnepeljük hát ma ezt a szépséget és illatot, a költészet csodáját – zárta szavait Clara Janés Nadal.

Szőcs Géza a műfordítói díjak friss tulajdonosait: Vihar Judit japán fordítót és Pascal Gilevskit, macedóniai alkotót, a magyar költészet kiváló macedón tolmácsolóját hívta a színpadra egy beszélgetés erejéig. Vajon megszólal-e a fordítóban a költő is, amikor dolgozik? – vetette fel a kérdést a PEN Club elnöke. Hiszen ha például Janus Pannonius Homérosz-fordítását olvassuk, átüt rajta a költő saját hangja. Vihar Judit úgy válaszolt: az eredeti mű mindig más kultúrában születik, s a fordítónak ezt úgy kell visszaadnia, hogy az olvasók a sajátjuknak érezzék, ugyanakkor ne vesszen el a mű hangulata. Ez igen nehéz feladat, sokszor megalkuvással jár. Cervantes egy gobelin hátuljához hasonlította a műfordítást: míg elöl a szép minta, hátul a szálak szövevénye.

Pascal Gilevski két történetet mesélt el válaszképp. Amikor Nagy László 1976-ban átvehette Macedóniában az Aranykoszorú-díjat a Versben bujdosó haramia vagy című verséért, bejelentette, hogy a díj fele Pascal Gilevskit illetné, hiszen ő ültette át macedónra a művet. Hasonlóképp emlékezetes eset, amikor Gilevski egy Kínába látogató delegáció tagja volt, s a csoportot fogadók egyike váratlanul megölelte őt. Kiderült, hogy ugyanazokat a francia és görög költőket fordítják a maguk nyelvére, ezért érzett kitörő örömet kínai kollégája. Pascal Gilevski nem kevés érdekes adalékkal szolgált a macedón és magyar nép kapcsolatáról: köztudomású, hogy Liszt 1870-ben járt náluk, de az már kevésbé ismert, hogy Petőfi, Juhész Ferenc, Weöres Sándor, Nagy László is. Pascal Gilevski könyvet is írt Magyar írók Macedóniában címmel, Petőfiről külön tanulmánya is megjelent. Amikor Juhász Ferenc 1992-ben átvette náluk az Aranykoszorú-díjat, Pascal azt mondta a fordításai kapcsán: „Eddig azt hittem, én vagyok a legbolondabb ember, de most már látom, hogy te!” Szőcs Géza hozzáfűzte: Gilevski a Strugai Költőfesztivál alapítója, itt osztják ki évente az emlegetett díjat.

A zárókérdésre, hogy mi lenne, ha ismét visszaállna a Bábel előtti időszak, Vihar Judit úgy felelt: bár óriási fejlemény a Google Translate, és ezzel a Bábel előtti ígérettel kecsegtet, de a szó, a gondolat, a vers dallamát, ritmusát sosem fogja tudni visszaadni a gép. A japán fordító búcsúzóul felolvasott egy haikut Macuo Basótól, mivel a műfaj a Janus Pannonius révén is szívesen művelt epigramma rokona. Pascal Gilevski azzal csatlakozott a hallottakhoz: ő maga franciából fordítja a legnagyobb japán költőt – lám, egy újabb kapcsolódási pont. Egyébként a néhány évvel ezelőtti Janus Pannonius-díj-nyertes Adonist is átültette már macedónra, s amikor elakadt, és a költőt kérdezgette, az csak annyit mondott: úgy lesz jó, ahogy gondolod.

Az idei Filius Ursae-díjat elnyert Győrei Zsolt drámaíró, költő, műfordító, irodalomtörténész és egyetemi tanár lépett a pódiumra, aki egy képzelt 16. századi költő megalkotásával nyerte el a zsűri tetszését. A Velemi Névtelen apja egy világot járt könyvkötő, neki köszönhetően adaptálja a fiú az idegen versformákat magyarra. A verseskötetből meg is hallgathattunk egy művet Győrei Zsolt előadásában, amelyet a villoni balladaforma ihletett. A Czakó Kata nagy szerelme volt humorosan induló, majd torokszorítóan szép történetté alakuló balladás szerelmi dráma, mesteri formába öntve.

Szőcs Géza az est végén bemutatta a Magyar PEN Club ünnepi kiadványait: Clara Janés Nadal első magyar nyelvű verseskötetét Szentandrási István illusztrációival; Janus Pannonius első spanyol nyelvű verseskötetét Orosz István illusztrációival (Orosz István jelen is volt a közönség soraiban); illetve Federico García Lorca Cigányrománcok című kötetét eredeti nyelven és Nagy László fordításában magyarul, Picasso illusztrációival. Ez utóbbi kiadás különlegessége, hogy egy olyan példány hasonmása, amelyet egykor Szentandrási István rajzolgatott tele a lapszéleken kislánya számára – most ezekkel az illusztrációkkal kiegészítve adja közre a PEN Club.

Búcsúzóul színészi előadásban hallgathattuk meg magyarul a korábban a nagykövet asszony felolvasta két Clara Janés Nadal-verset Farkas Wellmann Endre, illetve Benyhe János fordításában, valamint Lorcától az Antonito el Camborio elfogatása a sevillai úton című költeményt Nagy László fordításában. „Szedjük össze a holttesteket és temessük el, / ültessünk fákat az erődök helyén” – szóltak Clara Janés Nadal versének sorai, s ez a hitvallás voltaképp egész költészetének mottója lehetne.

Szöveg és fotók: Laik Eszter