FRAGILE

Szokták mondani, milyen
törékenyek a nők,
ez persze klisé, nagyon
kemény nőket ismerek,
szikrázva pattan le róluk
a kőbalta,
nem érdekli őket
a tekintély, a status quo, 
megmondják a másik szemébe,
ha később megbánják, akkor is,
nem fogják megbánni,
nem szokták, 
inkább büszkék lesznek rá, 
egyenes gerinccel, 
akkor is győztesen,
ha épp vesztésre állnak.
Te viszont most leestél
az almafáról, amit 
metszettél, négy méter
magasban elbillent a létra, 
kezedből csodás módon 
kiperdült a hetven
centis ágvágó olló,
nem állt beléd, nem koppantál
a komposztládára,
nem tört nyakad, 
nem bénultál le,
megkímélte a zuhanás 
az idegeket, de beroppant
egy csigolya, jobbára
ágyhoz vagy kötve, három
hónap a gyógyulás, 
kicsit járkálhatsz
gyógyfűzőben.
És valahányszor
a magam hebrencs módján,
lendületesen magamhoz
szorítanálak, le kell
lassítanom a mozdulatot,
kivenni belőle az erőt,
a simogatásból cirógatás lesz,
az ölelésből karolás,
a lapogatásból tapogatás.
Mennyire törékeny egy nő, 
egy férfi, egy kapcsolat,
egy élet, tulajdonképpen
tálca talpaspoharat viszünk
szemben a tolongó áradattal,
és reménykedünk.
 

Fotó: Molnár Mihály