Mezítláb a Balatonig
1997-ben születem, téli gyerek vagyok, Pécsett élek. Az irodalommal csak nagyon későn találkoztam diszlexiám miatt. Egy anekdota szerint 6 évesen lediktáltam az első versem, de 2017 óta próbálkozom az írással komolyabban. A Pécsi Tudományegyetem Kommunikáció és Médiatudomány szakán tanulok.
pillanat
ahogy a vonatúton
nő majd összemegy minden
táj és emlék is ugyanúgy
így haladunk nyarakon át
kinőtt pillanatok
régi fürdőnadrágok lyukai
száraz sás a zsebben
egy nagy felfedező út után
ottfelejtettem
biztos hamarabb jött a fagyi
úton
mezítláb a Balatonig
utazási deja vu
szabadság a lábujjak közt
levetett kinőtt cipő
lángosarcúak
a családért mindent
beállok a lángosos sorba
ilyenkor gépnek képzelem magam
hogy jobban bírjam
a monoton munkát
a tűző napon
bekacsol a gépénben
a jelzőfény
túlmelegedés
hűtővíz nincs
jégkását hoznak
kérdezik milyen legyen
mondom magyar színű
furán néznek
mondom trikolor
mondom így piros fehér zöld
jönnek vissza
de hiányzik a remény színe
és a tag aki mérte
valamiért összekeverte
a hűséget és az erőt
csak egy a baj
ilyenkor az erő a hűséget átszínezi
lángosarcú emberek országa
tompán türelmesek
mint a büfék előtti sorok
és rájuk is rájuk ragadnak
az olajban úszó karcinogén
mikródarabok
a révész banális apró segédei
a lángosarcú emberek
mint a kelttésztából formált kis gömbök
csak kelnek a napok alatt
rájuk sül a tompa türelem
csöndben törekednek a kikerekedésre
elfogy a hűtőfolyadék
végre sorra kerülök
a családnak kérek
én is eszek
rosszul leszek
