Juhász Anna-szalonest Aradon
Jó, hogy van irodalom, és még jobb, ha van kivel beszélni róla. Erre adott kiváló lehetőséget az Irodalmi Karaván rendezvénysorozat, melynek célja megmutatni a magyar nyelv és irodalom egységét, emellett a kortárs szerzőket megismertetni – határok nélkül. Az Irodalmi Karaván olyan road-show, amely a magyar nyelv és irodalom értékeit őrizve, klasszikus és kortárs szerzőket egyaránt bemutatva több generációt is összekapcsol.
A Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében és támogatásával az Irodalmi Karaván első utazására 2022 januárjában került sor, a magyar kultúra napjához kapcsolódva. Az események és az utazás szervezője, házigazdája, a beszélgetések moderátora, irányítója Juhász Anna irodalmár, kulturális menedzser, Juhász Ferenc költő fiatalabb lánya.
Idén ősszel harmadik alkalommal indult útjára az Irodalmi Karaván, amely november 2–5. között Nagyváradon, Aradon, Temesváron és Déván népszerűsíti/népszerűsítette a magyar irodalmat.
A karaván programja szerint délelőttönként rendhagyó irodalomórát tartanak a település magyar iskolájában, esténként pedig kötetlen formában, különleges helyszíneken beszélgetnek spontán, akár több generáció képviselőivel is.
November 3-án a Jelen Házba érkezett az irodalmi karaván, Juhász Anna vendégei a kortárs irodalom olyan neves képviselői voltak, mint Lövétei Lázár László költő, Száraz Miklós György író és Zalán Tibor író, költő. Másfél óra tömény irodalom ilyen nevekkel szinte semmi, de sok minden belefért. Megtudhattuk többek között azt is, hogy miként gyötri az alkotókat a fehér papír réme, illetve hogyan születik egy vers, egy próza, egy regény. Mi kell ahhoz, hogy egy irodalmi mű elkészüljön? Hogyan lehet mindig benne lenni abban az állapotban, vagy ugyanoda visszatérni egy-egy irodalmi mű születésének a folyamata során?
Ilyen jellegű kérdések foglalkoztatják talán a mai diákokat is, akik az alkotókkal közös irodalomórán hasonlókat szoktak kérdezni. Ennél közelebb hozni a kortárs irodalmat aligha lehet, mint úgy kérdezni, hogy a válaszban benne legyen az ember, az életének egy része, a múltjának egy szelete, az alkotás csöndje, vagy éppen ujjongása. Ez az, amit Juhász Anna kiválóan művel, és a szalonestek végén maradandó élménnyel távozik a közönség.
Az est végén Jámbor Gyula újságíró Juhász Annának gyönyörű virágcsokrot, mindannyiuknak pedig Böszörményi-köteteket adott át az Irodalmi Jelen, a Nyugati Jelen és Böszörményi Zoltán nevében köszönve meg a tartalmas részvételt.
Ui. A közönség egyik szépkorú tagja azzal fordult e sorok írójához, hogy az est folyamán megemlített, ma már (az egyetemes magyar irodalomban is) klasszíkusnak számító erdélyi írók-költők, kritikusok (Kányádi Sándor, „Laci bácsi”, azaz Király László – ez utóbbihoz hozzátette: a bácsin kissé megdöbbent –, Kántor Lajos, Szilágyi István és mások) jó részét maga „élőben” ismerte, hallotta-látta kolozsvári diákként olykor hevesen vitatkozni a cigarettafüsttől fuldokló teremben egy-egy vers, prózai írás fölött az akkori Gaál Gábor Irodalmi Körben, az 1960-as évek közepe táján. Amikor a mai kor erdélyi irodalmárainak nagyjai, a Forrás-nemzedék, illetve már örökkévalóságba távozott klasszikusai jószerivel csak (tényleg létező) oroszlánkörmeiket mutogatták. Majd’ hatvan évvel ezelőtt – és a köröm-mutogatások rövidesen megizmosodtak, valósággá váltak.
Szépkorú ismerősöm hozzátette: a mostani Irodalmi Karaván, reméli, hozzájárul a 2020-as évek fiatalsága irodalomnak való megnyeréséhez, a hatvan évvel ezelőttihez képest merőben más helyzet körülményei között.
Legyen igaza.
Leadfotó: Bach Máté
